A Volkswagen utolsó utáni esélye? Teszten az új T-Roc!

  A kínai konkurensek nyomulásával jellemezhető piacon, folyamatosan az eladások visszaesésének rémével küzdenek az európai gyártók, köztük a Volkswagen is. Egyre több cég ébred rá, hogy még a nagy múltú típusoknak sem elég már csupán az ismert név a hátukon főleg akkor nem, ha a vásárlók is megérzik az autógyártók spórolásának jeleit. De ahogy az lenni szokott, a kiéleződő verseny ismét jót tett a piacnak, még akkor is, hogyha az elkényelmesedett szereplők eleinte tíz körömmel próbálták ellehetetleníteni az újoncokat. Egyes gyártók extravagáns, megosztó formatervekkel rukkoltak elő, mások cégcsoport szinten visszahozták azokat a hajtásláncokat és modelleket, amelyek annak idején kimondottan az európaiaknak készültek, a Volkswagen pedig letett az asztalra egy nagyon erős ajánlatot a kompakt szegmensben, a Golf hetedik generációjának 2012-es bemutatása óta alán a legjobb autóját. Ez pedig nem más, mint az új T-Roc.   Senkit se tévesszen meg a minimálisan megemelt futómű és a körbeműanyagozás: az új T-Roc nem csak SUV-nak, de még crossovernek is legfeljebb szódával megy el, és ez így van jól. Méreteit tekintve akár családi használatra is megfelel, de városban is kényelmesen manőverezhető, éppen a tökéletes méret. Műszaki téren egy megemelt Golf, ezúttal a 8. generáció frissített változatának alapjain. Mindezt egy szögletesebb, vagányabb, a Volkswagenek körében formabontó, ám a teljes piacot nézve már csak óvatosan merész dizájnnal fűszerezték meg. A végeredmény a logókat letakarva is egyértelműen Volkswagen, mégis más: számomra ez egy igen kellemes szárnybontogatás.   Az utastérben is hasonló az összkép. Rengeteg megszokott Volkswagen-elem köszön vissza, mint például a két képernyő, a kormány mögötti, billentős irányváltó, a többfunkciós tekerőgomb a kis kijelzővel középen, és még sorolhatnám. Akadnak azonban olyan részletek is, amiben mertek változtatni a németek, a leglátványosabb példa talán az új belső kilincs. És bár általában annak a híve vagyok, hogy nem szükséges feleslegesen újra feltalálni a jól működő részleteket, ebben az esetben a kreatív és esztétikus, minimális megszokás után ergonomikus és kézre álló megoldás kimondottan tetszik. Akadnak azonban olyan részletek, amin továbbra is lehetne módosítani, mint például a képernyő alján immáron tartós bérleti joggal rendelkező klímavezérlő, vagy a valamelyest kompaktabb, de továbbra is taperolós fényszórókapcsoló. Összességében egyébként ergonomikus és kényelmes minden, az ülések manuálisan állíthatók, de a deréktámasz motoros, ami számomra egy kimondottan kellemes kombináció. A fotelek tartása hosszú utakra is megfelelő, az anyagminőség pedig egy hajszállal jobb, mint amit vártam. Ezen a téren látszik igazán a konkurensek által gyakorolt nyomás a német gyártón: a szövetelemek és a különleges textúrák a műszerfalon olcsó, de kreatív megoldások, amit más márkáknál már sokszor láthattunk filléres minőségérzet-javító gyanánt. Annak ellenére, hogy ez kétélű fegyver, a németek ügyesen alkalmazták, a végeredmény korrekt összhatást kelt, nem ordít róla a filléreskedés, és nem is tűnik a konkurensek után loholásnak. A helykínálat tekintetében a T-Roc továbbra is a Golffal azonos, ami azt jelenti, hogy megfelelő fej- és lábtérrel rendelkezik mindkét sorban, hátul azonban kényelmesen csak két felnőttnek ajánlható a háromfős pad. A második sor is megkapta a különleges kilincseket, illetve jutott ide szellőző és harmadik klímazóna is. A csomagtartó alaphelyzetben 475 literes, a hátsó üléseket ledöntve pedig akár 1350 literes raktér is kialakítható. Valós méretek terén itt is a Golf jut eszembe, ami természetesen továbbra sem meglepő: nyilván nem egy kombi, de ebben a puttonyban már elfér a család akár kisebb nyaralásokra is. Az erőforrás egy régi bútordarab a Volkswagen háza táján: az 1,5 literes, négyhengeres, 150 lóerős TSI benzinmotor legújabb változata kapott helyet a tesztautó orrában. Mindezt lágy hibrid rásegítéssel fejelték meg, ami észrevétlenül működik. Maga az erőforrás egyébként egy kimondottan pozitív részlet: az euro-normák fojtogatása ellenére is kiegyensúlyozott, szép a hangja magasabb fordulatszám-tartományban is, egyenletesen és erősen húz, illetve a DSG váltó is hozza az elvárhatót. Fogyasztás terén is jól teljesített a T-Roc: autópályán 6,5 litert kért, a keményebb, városi dugókban is befért 8 alá, országúton pedig az 5 liter sem szürreális elképzelés. Összességében 7,18 literes átlaggal adtam vissza, de egyáltalán nem spóroltam vele, minimális odafigyeléssel sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni belőle. A T-Roc azonban engem nem a deciliterek lecsippentésére buzdított, hanem az élvezetes közlekedésre. A négyhengeres motor hangja ugyanis kimondottan kellemes, mellé a már 1500-as fordulatszámnál megérkező, 250 newtonméter nyomaték pedig dinamikusan mozgatja az 1,4 tonnás autót. A futómű hangolása is tökéletes: a városi utakon sem rázza ki a lelked, de közben kellően feszes akár egy kellemes kanyarvadászathoz is, főleg a 20 colos kerekekkel. Nyilván nem sportautó, de ha minden kompakt crossover így viselkedne, akkor szükség sem lenne szükség a klasszikus kompaktokra. Ez azonban a Volkswagen esetében egy nagyon szomorú képet fest. Az új Passat és Tiguan, később a Tayron megjelenésével ugyanis már szinte minden, valós vásárlói igénnyel bíró szegmenst lefedtek az új, korábbinál lényegesen jobb generációkkal. Azzal viszont, hogy a kompakt mezőnyben nem a Golf, hanem a T-Roc hozza az új idők fáklyáját, a legendás ötajtóst lényegében hátrahagyták a harcmezőn a németek. Persze, akinek kombi kell, netán GTI vagy R modell, annak továbbra is a Golf lesz a megoldás, de annyira érezhető a színvonalbeli különbség, hogy egy átlagos vásárló szempontjából nagyon nehéz objektíven megindokolni egy ötajtós Golfot az új T-Roc láttán. Még akkor is, hogyha a T-Roc lényegesen drágább. Míg a Golf stratégiai árleszállítással és egy kimondottan filléres felszereltségi szinttel 8,99 millió forintról indul, a T-Roc kedvezménnyel 11,29 milliónál kezdődik. Ám alapáron is magasabb az extralista, illetve érdekesség, hogy a plakátokon szereplő, kanárisárga fényezésért, valamint a kéttónusú alufelniért sem kell felárat fizetni. Az R-Line csomag nem kérhető a gyengébb, 115 lóerős erőforrással, így 13,97 millióról startol, a tesztautó pedig 16,4 milliónál állt meg. Összevetésképp egy hasonlóan extrázott Golf az R-Line csomaggal és ugyanezekkel az extrákkal 15,97 millió lenne, de még így is maradtak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet hozzá kérni, például csak 18 colos felni jut rá, míg a T-Roc tesztautón ott vigyorog a 20 colos. Összességében tehát egy kiváló autónak tartom a T-Roc új generációját, ami jól mutatja, hogy miért van szükség a szürkeségbe süllyedt gyártókat megszorongató, újonnan érkező konkurenciára.