Állja a sarat! - Honda CR-V 1.5 Turbo teszt

Végre itt van! Nem siette el a Honda az új CR-V európai piacra dobását. Az USA-ban már vagy egy éve megvásárolható, viszont az öreg kontinens lakói egészen 2018 őszéig várhatták, amíg egy picit jobban az igényeikre szabták a mérnökök a Honda szabadidő-autóját. Megérte várni, mert egy nagyon jól használható és könnyen megkedvelhető gépet tisztelhetünk benne. Azonban még egy kis várakozás után már a hibridnek is örülhetünk, de nem szaladok ennyire előre.

Jóval tekintélyt parancsolóbb az elődjénél az új CR-V, ami többek között a méretnövekedésnek is köszönhető. Egy picit (35 milliméterrel) szélesebb és egy kicsit (15 milliméterrel) magasabb lett, ráadásul a tengelytávolsága is 30 millimétert nőtt, így az ebből adódó hossznövekedésnek a hátsó utasok örülhetnek a legjobban. Bár a formaterv erősen emlékeztet a leköszönő modell vonalaira, azért mégis jól láthatók a különbségek.

Mondhatni harciasabb az új CR-V, több éles ív fedezhető fel rajta, és az első fényszórók alakja is jobban hasonlít egy kardpengéhez.

Hátul viszont többen is egy Volvót véltek felfedezni benne, ami persze dicséretnek is felfogható. Talán a D-oszlopon felfutó hátsó lámpák emlékeztetnek a svéd szabadidő-autókra, de ez a dizájnelem sok más márkánál is feltűnik. A korábbi CR-V hátsóján is alkalmazták, szóval ez sokkal inkább a típus saját evolúciója, mint koppintás. A harcias megjelenést egyébként nevezhetném sportosnak is, hiszen a hangsúlyos hátsó légterelő és a két kerek kipufogóvég az autó szélein egyértelműen erre utal.

Az utastérben már kevésbé sportos a hangulat, itt az otthonosságra mentek rá a tervezők. Vagy talán egy picit az eleganciára? A tesztautóban fabetéteket utánzó műanyag díszek oldják a fekete bőrfelületek okozta komorságot. Egészen jól, hiszen csak a tapintásuk árulkodik róla, hogy nem igazi fából készültek. A műszerfal burkolatán a mű varrás leplezi le a bőrre emlékeztető műanyagot, viszont a kormánykerék, a váltókar és az ülések, valóban bőrburkolatot kaptak. Ráadásul nagyon kellemes tapintásút, úgyhogy a kényelemre nem lehet panasz. Már csak azért sem, mert a fűthető ülések elektromosan állítható deréktámasszal is rendelkeznek és a megfelelő üléspozíció pillanatok alatt kialakítható.

A vezetőülésből minden kezelőszerv könnyen elérhető. A multimédiás rendszer menüje továbbra is kaotikus egy picit, viszont a digitális műszerpult látványos grafikával tájékoztatja a vezetőt. A multifunkciós kormánykeréken megtalálható a Civicben már megkedvelt csúszkás hangerőszabályzó, a váltókar pedig a repülőgépek tolóerő-szabályzó karját mintázza, ami szintén hozzájárul a CR-V egyedi hangulatához. [BANNER type="1"]
Praktikum terén is kellemes meglepetés a CR-V. A hátsó üléssor előre-hátra mozgatható 150 milliméteres tartományban, és egy harmadik sorban még plusz két személy utazhat. Magyarul hétszemélyes a CR-V, de rendelhető ötszemélyes változatban, harmadik üléssor nélkül is. Mindkét változatnak megvannak az előnyei, de a nagyobb családoknak ideális lehet a hét ülés. A leghátsók természetesen gyerekek számára az igaziak, bár kipróbálva még nekem sem verdesték a térdeim a füleimet a 176 centis magasságommal. A gyerekek viszont imádtak ott utazni, még pohártartó is jutott nekik, igaz, olyankor a csomagtér mérete jelentősen leszűkül. Viszont egyszerű mozdulatokkal elfektethető a két hátsó ülés, és akkor már 427 liternyi cucc elfér az autó hátuljában. A második sort is ledöntve pedig több mint másfél köbméterre nő a csomagtér, amelynek alja teljesen síkra alakítható.

Jelenleg csak egyetlen motorral, az 1,5 literes, turbós, benzinessel rendelhető a CR-V. Viszont választható fronthajtású és összkerékhajtású változat, manuális vagy akár fokozatmentes automata váltóval felszerelve. A tesztautóban a CVT-váltó és összkerékhajtás szolgált. Ezzel a konfigurációval 193 lóerős a motor és 243 Nm forgatónyomatékot biztosít az utazásokhoz. Ennek az erőnek egy több mint másfél tonnás autót kell mozgatnia, de meglepő könnyedséggel oldja meg a feladatot. Bár a kormánykerék mögötti váltófülekkel is lehet kapcsolgatni (virtuális fokozatokat), ennek nem sok értelme van egy fokozatmentes automatával felszerelt autóban. Nem is érdemes „bajlódni” vele, mert a CVT igazán jól végzi a dolgát.

Talán az egyik legkellemesebb egység a piac jelenlegi darabjai közül.

Csak a spórolós üzemmódot aktiváló Econ gomb megnyomása után tűnik kissé nehézkesnek az autó. Olyankor úgymond megfontoltan gyorsít. Alaphelyzetben viszont lendületesen növeli a sebességet, de mégsem ülésbe passzírozó dinamikával. Egy családi autótól pedig szerintem nem is szabad mást várni. Maximálisan a kényelemre hangolták a CR-V minden porcikáját. A futómű is ehhez igazodik. Észrevétlenül simítja ki az úthibákat, hátul multilink felfüggesztés is gondoskodik a kényelemről és a megfelelő úttartásról. Sőt, még a látványos rajzolatú, 18 colos könnyűfém keréktárcsák sem tűntek feleslegesen nagynak. Persze a magasságából és a tömegéből adódóan nem kedveli a kanyarvadászatot, viszont kényelmes tempóban semmiféle ijesztő dőlést, vagy alulkormányozottságot sem mutat az autó.

Meglepően jól boldogult a terepen is. Az erősen felázott, agyagos talajon zokszó nélkül küzdötte át magát. Egy pillanatig sem volt kérdéses a mély sáron átgurulva, hogy ki is jutok belőle. A 201 milliméteres szabad magasság jól jött a göröngyös földutakon, amikor viszont nincs szükség az összkerékhajtásra, a rendszer vezérlőszoftvere automatikusan lekapcsolja a hátsó tengelyt a hajtásból, ezzel csökkentve a fogyasztást. Ami azt kell, hogy mondjam egészen elfogadható.

Bár a gyáriak által hangoztatott, vegyes üzemmódban mért 7,1 literes átlagot nem sikerült reprodukálni, a kerek tíz liter sem meglepő az autó méreteit figyelembe véve.

Na, meg azt, hogy hideg tél van, téligumin gurul a gép és azért a dagonyázás is felfelé lökte a fogyasztási értéket. Szóval ebből még tovább faragható, talán egy vagy másfél liter is. Viszont, aki hajlandó türelmesen kivárni, hamarosan hibrid erőforrással is hazaviheti a CR-V öt vagy hétüléses változatát, ami úgy vélem, látatlanban is jóval gazdaságosabb lesz. Dízelre viszont senki ne várjon, mert gázolajos motorral nem fogják forgalmazni.

A CR-V alapváltozata már 7 799 000 forintért hazavihető, ami a vetélytársakéval majdnem megegyező ár. A rendkívül gazdag, de még nem a csúcsot jelentő Lifestyle felszereltséggel már 10 449 000 forintot kóstál az autó, hét üléssel tovább nő az ár 10 999 00 forintra. Ugyanakkor ez a felszereltségi szint szerintem mindent tartalmaz, ami fontos egy ekkora autóhoz.

Gondolok itt a parkolóradarokra és a tolatókamerára, de a Honda Sensing biztonsági arzenálja is megnyugtatótan sok tételt tartalmaz.

A teljesség igénye nélkül: sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, sávtartót, utánfutó-stabilizálót, útpálya elhagyására figyelmeztető rendszert, ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszert, emellett a Lifestlye-hoz járnak automatikus fényszórók, esőérzékelős ablaktörlő, holttérfigyelő, adaptív sebességtartó és táblafelismerő is. A tesztautó ára végül 11 944 900 forintnál állapodott meg, de ebből még faragható, ha néhány nem létfontosságú kényelmi berendezésről lemond a vásárló.

Az együtt töltött idő alatt a CR-V meggyőzött, hogy olykor tényleg van létjogosultsága a szabadidő-autóknak is, főleg, ha ilyen praktikusan variálható utastérrel rendelkeznek. A tapasztaltak alapján valószínűnek tartom, hogy a CR-V továbbra is az egyik, ha nem a legkelendőbb SUV marad a kategóriájában.