30 éve mindig tökéletes – Kipróbáltuk az ünnepi MX-5-öt!

Folyton eszembe jut gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilm sorozata, mikor az MX-5-ről van szó. Egy fantasztikus történetekbe csöppenő alsós osztályról szólt, akik minden epizódban valami fontos feladatot oldottak meg. Volt egy rész, amiben a Sosemelég nevű anyagról tanultak, hogy mire való és milyen helyzeteket tudnak vele megoldani. Mint a végén kiderült, a színtiszta levegő kapta ezt a becenevet, amiből valóban sosem lehet elég és mindig szükségünk lesz rá, amíg a világ létezik. Nekem ilyen az MX-5 is, és azt hiszem, ezzel talán nem vagyok egyedül, hiszen az éppen eltelt 30 éve alatt statisztikailag is a világ kedvenc roadstere lett.

Sosem lehet elég belőle, ez a csöppség az autóipar vasmacskája.

A gépek iránt rajongó és az autóra nem csak közlekedési eszközként tekintő társadalom utolsó reménye. Ha egy autó 2019-ben több mint 50 éves recept alapján még mindig sikeres tud lenni villanyhajtás, turbó és önvezető funkciók nélkül, akkor van még remény arra, hogy lehessen klasszikusan autóként értékelhető újautó is a piacon továbbra is. Amit a britek elengedtek, azt egy amerikai újságíró, Bob Hall ötlete alapján építette meg egy japán gyártó a '80-as években. A brit roadster kultusza és receptje tökéletes, apró karosszéria, hosszmotoros elrendezés, két ülés, kézi váltó. A Mazda ezzel a húzással lényegében új életet adott a koncepciónak és képes a mai napig kitartani mellette mindenféle modern kütyük nélkül. Nem véletlenül büszkék rá annyira, hogy a 30. évfordulóra egyedi modellel lépjenek a piacra és ebben az esetben messze nem tűnik annyira érthetetlennek, mint például a 10. évfordulós Lexus RC F.

Az ünnepi MX-5 olyan karakter lett, ami biztosan nem megy úgy el melletted, hogy ne vedd észre.

Színben nincs választási lehetőség, csak a Racing Orange nevű fényezésben készül, ami tökéletes választás volt az aprósághoz. A gyerekek versenyautónak nézik, kiabálnak utána, mutogatnak rá, imádják. A felnőttek is ezt csinálnák, ha nem lenne ciki, de a szemekben azért látni mindenkinél a gyermeki rajongást. A fényezésen túl megjelenik több ponton is a narancsszín, a tökéletes tartású és mélységű Recaro sportülések szegésén, a légrostélyok gyűrűjén és az ajtók, valamint a műszerfal kárpitjának Alcantara betétes varrásán, de a legtöbb cérna ilyen az utastérben. Emellett a harapós első Brembo és hátsó Nissin féknyergeken is, ezek egyébként csodaszépen villannak ki a kovácsolt Rays felnik mögül. Az autó négy 17 colos felnije önmagában is hibátlan vizuális örömforrás, azokhoz hasonlóak, mint amiket a Mazda MX-5 kupás versenyautókon használnak. Nem is túl szélesek, csupán 205-ösök, és ennyi pont elég is alá, hiszen az alig több mint 1 tonnás tömeg és az ügyes futómű mellé nem kell több. Az MX-5 alatt a lehető legjobb megoldás dolgozik, hátul többlengőkaros multilink és elöl is dupla lengőkaros szerkezet, ezzel a kormányzás rendkívül pontos és közvetlen tud lenni, kanyarban is tökéletesen függőlegesek maradnak a kerekek, akkor is, ha az autó feneke a nagyobb ívet választja. [BANNER type="1"] Mindössze 3915 milliméter hosszú, a nyitott ajtón keresztül hátra nyúlva szinte meg tudjuk érinteni a hátsó felni kupakját, onnan pedig szintén csak egy karnyújtásnyira van az autó leghátsó pontja. Valószerűtlenül pici a mai autók között, annyira alacsonyan ül benne az ember, hogy csak a folyamatosan integető, villogó MX-5-ös sorstársakkal tud szemezni, bár találkoztam még egy autóval, amivel egy szinten voltam, ám az egy Porsche 914 volt. Az MX-5 kedves, aranyos, azt is elnézi neki az ember, ha a forgalomban jobbra-balra nyargal vele a szerencsés, mert annyira nem foglal helyet, hogy bárhová befér anélkül, hogy bárkit zavarna és a következő pillanatban már úgy sincs ott. Elismerő tekintetek követik, vigyorognak rá, éppen ezért nehéz felfogni, miért érezte úgy valaki Újpesten, hogy össze kell karistolnia a csomagtérajtót, de innen is üdvözlöm azt az egysejtűt.

A vezetés szín tiszta örömét adja ez a kis japán vasdarab.

Közvetlensége precíz és könnyed kormányzásában és kiváló futóművében rejlik. Ugyanakkor a frissített motor is fontos szerepet játszik ebben, pont azokban a tartományokban lett erősebb, ahol nagyon kellett, korábban úgy érezte az ember, hogy jó volna még forgatni egy kicsit, ezen javított a Mazda és 7500-as fordulatra emelte a tiltást, 7100-ra a csúcsteljesítményt, ami már 184 lóerő. Az RF-nél valami zavar volt az erőben, mert nem éreztem kimondottan jónak a vezethetőségét, most rájöttem, miért. A keménytető súlya nagyon leterheli a hátsó tengelyt, többet kell győzködni, hogy megmutassa az igazi arcát, ezzel szemben a puhatetős annyival jobb súlyelosztású és könnyebben megülhető vas, hogy szinte azonnal ráérezni. Kis idő után reflexszé válik a start-stop és a kipörgésgátló deaktiválása indítás után, máshogy nem is esik jól vele közlekedni. Ott teszi el a farát, ahol csak szeretnénk és mivel nincs sokkal nagyobb kiterjedése, mint a két talpunknak, szinte biztosak lehetünk benne, hogy el fog férni keresztben is. Tökéletesen ad át minden információt az ülésen, a kormányon és a kis izgő-mozgó váltókapcsolón keresztül. Bár a kormányoszlop tengelyirányban is állítható már, erre nagy szükség nincs, ha a sofőr átlagos termetű, tökéletes a vezetési pozíció. Praktikumával még mindig lehetne jobb, éppen csak egészen apróságokon kellene változtatni. Ilyen a váltó előtti kis polc, amire egyetlen pár milliméteres perem kéne csak, hogy a telefonunk ne zuhanjon ki belőle, vagy a könyöklő rekesze, aminek csak egy picikét kéne nagyobbnak lennie, hogy beleférjen egy átlagos telefon és az apróságok. Az ülések között található kesztyűtartó furcsa, de nem használhatatlan megoldás, a csomagtartó pedig meglepően sok cuccot képes elnyelni, pedig a 200 litertől is messze van. Anyagaiban remek, érdekes és látványos az ajtók fényezett betéte, de mivel műanyag, ezért fagyos reggeleken sem hideg, nem kellemetlenebb, mint egy olcsó műanyagból készült ajtókárpit, sőt. Kiváló a kormány vastagsága, a váltógomb mérete és a bőrözésük, könnyen és szinte rápillantás nélkül kezelhető a manuális klíma, a tetőt pedig olyan egyszerű nyitni, mintha csak csettintenénk. Ennek egy érdekessége van, hogy nyitáskor és záráskor lehúzza az ablakokat, de fel már nem. Az ünnepi modellből mindösszesen - RF-ből és ponyvatetősből - 3000 példány készül, mármint készült, mivel már az összes elkelt. Egyes példányokat persze, mint a két hazai tesztautót is kereskedések rendelték, vagyis hozzá lehet még jutni annak ellenére, hogy már nem rendelhető.

Hazánkba csupán 30 példány érkezik, így az MX-5-ös társaságban is igazán ritka példányoknak fognak számítani.

Az ünnep jogos, jár a taps a Mazdának azért, hogy bármiféle flikk-flakk nélkül kitart az eredeti recept mellett és még mindig gyárt egy ennyire klassz gépet. A különkiadás stílusa nálam instant telitalálat, sportosságát hibátlanul kihangsúlyozza.