Hazai próba: Dacia Jogger - ennél tényleg nem kell több!

Decemberben fedte fel a vadonatúj Jogger részleteit és árait a Dacia, már az előrendelés is elindult akkor, a dobpergést pedig azóta is fenntartják. Februárban megvolt a nemzetközi menetpróba, márciusban pedig befutottak hazánkba az első szalonautók, sőt aki az elsők közt rendelt, az már jó eséllyel meg is kapta autóját. Ha kíváncsi vagy arra, hogy miként viszonyul a Jogger elődjéhez, a 2019 júliusában elstartolt nagycsaládos autóvásárlási támogatás slágeréhez, a Lodgyhoz, arról korábbi cikkünkben olvashatsz, de hozzá kell tenni, az árak azóta is változtak, felfelé. Nem csak a Daciánál, az egész piacon. Egy viszont biztos:

a Jogger a piac legolcsóbb hétülésese, egyértelmű bajnok az ár/méret értékével, de összességében nagyjából két generációnyi, vagy minőségi szintnyi lépés a Lodgyhoz mérten.

Mindezt úgy mondom, hogy a tágabb családban is van Lodgy, de a rövid tesztkörön is kikértem egy Lodgy-tulaj véleményét. [BANNER type="1"] A Jogger kapcsán csak a legapróbb különbség a Lodgyhoz mérten, hogy közel 5 centivel hosszabb és 3,3-mal szélesebb, még többet dob rajta, hogy tengelytávja 8,7 centivel nőtt, magassága pedig annak ellenére 5,1 centit apadt, hogy hasmagassága 20 centi. Minden változatnál, ahogyan a körbeműanyagozás is jár hozzá, hiszen rádobták az "ez kell a vevőknek csomagot". A vevőknek SUV-kell, de azért jól jön egy kombi helykínálata és egy egyterű variálhatósága is. Ezeket a Jogger mind megadja. Méretnövekedését véletlenül sem úgy kell elképzelni, hogy a Lodgyt faragták tovább, az kifut, legalábbis az európai piacról hamarosan, Afrika számára viszont továbbra is készül Marokkóban, hiszen még mindig egy tágas, tökéletesen funkcionális autó. A funkcionalitást az egyébként már Romániában gyártott Jogger is megtartotta, de mindazzal a divatozással, üdeséggel fejeli meg, amit a tavaly debütált és a Dacia kínálatát igencsak felrázó, egy újabb mérföldkövet jelentő Sandero hozott. Ez persze nem meglepő, hiszen alapvetően ugyanarra a CMF-B építőkészletre épül, jelentős toldással, így a Jogger már bőven kompakt méretű. B-oszlopáig, ami a Lodgy után meglepően vaskos, kapott egy 4 centis emelést, így a második és a harmadik üléssor a kilátást javítandó módon lépcsőzetesen feljebb kerülhetett. A Dacia azt mondja, az utastér kompromisszummentes: mindegyik ülőhely felnőttekre szabott, 190 centis magasságig használható. És nem is hazudnak, a második sor lábtere érezhetően nőtt, ami pedig egyenesen hatalmas, az a két hátsó ajtó: a tető megemeléséhez elképesztő hosszúság is jár, kellően ki is tárhatók, így szokatlanul jó a beszállási kényelem a második sorba és megfelelő a harmadikba is. [BANNER type="2"] Másodmagammal beültem leghátra is, 180-185 centis magassággal is gond nélkül elvoltunk ott, ráadásul a hét ülés mögött még 160 literes csomagtér is marad. Ez picivel szerényebb ugyan, mint a Lodgyé, de így is korrekt. A harmadik sor ülései kellően kompaktra összehajthatók, de könnyedén ki is emelhetők. Nem csak a sajtóanyag szerint, magam is kipróbáltam, tényleg szokatlanul egyszerű a mindössze 10 kilogrammos leghátsó üléseket ki-be rakosgatni. Azokat kiemelve a középső sor klasszikus módon billenthető előre. Akár 2 méter hosszú rakteret kapunk az első ülések háttámlájáig, ám ha erre hosszra van szükség, akkor a második sornak csak a támlája hajtandó le, ha az ülést előrebuktatjuk, már nem lesz ilyen nagy a csomagtér. Elöl a műszerfal pont olyan, mint a Sanderóé. Az alapverzió rádiókijelző helyett telefontartót kap, a Bluetooth-szal kapcsolt telefon persze a rádiót is megjelenítheti, de talán érdemes kérni a telefontükrözős gyári fejegységet (100 ezer forint az alapverzióhoz, a középső Comfort szinttől viszont alapból jár). A Jogger mindazokat az opciókat megadja, amit a Sanderótól, friss Dustertől megszokhattunk (kulcs nélküli nyitás indítás, tolatókamera, holttérfigyelő), de a 6 légzsák például alapból jár hozzá. A bázisverzió kivételével kormánykereke is 4 irányban állítható, ráadásul alapáron szervós, már nem hidraulikus, hanem elektromechanikus rásegítéssel. [BANNER type="3"]

Hogy a Jogger sikert jósló, azt mutatja, hogy előértékesítése során ezer hazai vevő úgy vásárolta meg, hogy ki sem próbálhatta.

97%-ban magánszemélyek vették, 98%-ban hétülésesként, hiszen így kérhető hozzá a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása, amivel 3 519 000 forinttól hazavihető, ám a vásárlók zöme a csúcs Extreme felszereltséggel kérte. A piac drágulását mutatja, hogy három éve a Dacia Lodgyt rogyásig kellett extrázni, hogy 5 millió forintba kerüljön, ma pedig a legolcsóbb hétüléses Jogger 6,019 millióról indul, az ötüléses alapverzió 5 699 000 forintba kerül. És még hozzá kell tenni: a Daciánál a piacon megszokottnál szerényebb a drágulás, a Jogger pedig ma relatív olcsóbb, mint a Lodgy volt. Motorból ugyanis - egyelőre - csakis háromhengereseket kaphat, lesz majd belőle hibrid is, 1,6-os szívó benzinessel. A kezdeti kínálat kétféle 1,0 literes háromhengerest vonultat fel: a TCe 100 LPG alapverziót (ami hamarosan divatosabb Eco-G nevet kap) és a csakis benzines, 110 lóerős TCe 110 verziót. A váltók egyelőre mindenképp 6 fokozatú kézik, a hibrid logikusan automata lesz. Én az alapverzióra voltam kíváncsi, és azt kell mondjam: nagyot csalódtam, de pozitívan. A 100 lóerős, LPG-s motor a könnyű, 1200 kg saját tömegű karosszériát a váltó rövid alsó fokozataival meglepő élénkséggel mozgatja. Az ötödik és a hatodik hosszú, így az autópályás 130 km/órás tempó még épp 3000/perc fordulat alatt futható. Nem mondom, hogy csendben, de még mindig erőtartalékkal. Nincs persze olyan nyomaték, amilyet a Lodgyban még elérhető 1.5 dCi-től megszokhattunk, ez most egy másik iskola, de meglepően jól viszi a Lodgyt a kis "literes" motor is. Közben mindene teljesen funkcionális, a Jogger is levetkőzte a korábbi Daciák, például a Lodgy még tetten érhető harsány olcsóságát. Ajtajai már minőségi módon záródnak, a sofőrt holttérfigyelő is segítheti, 16 colos, ballonos (205/60 R16) abroncsaival egyszerű (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futóművével is kényelmesen rugózik, az alacsonyabb karosszéria pedig jóval szerényebb oldaldőlésű. Bár a kínálatában dízel már nincs, az LPG-s verzió ahhoz hasonlóan kedvező üzemet ígér - főként akkor, ha a benzin ára nem hatóságilag rögzített. Márpedig utóbbira záros időn belül jelentős az esély; mindenképp előny, hogy 40 literes LPG és 50 literes benzintartályával ezer kilométeres hatótávot is ígér. Hogy mennyit tud valójában, azt majd egy hosszabb távú teszt derítheti ki. Egy biztos: a Jogger már nem csak árával, összességében is nagyon vállalható, így a sikere is szinte biztos. Míg a tavalyi megrendelők akár 4 hónap után megkapták autójukat, most ennek közel duplájával kell számolni. Persze még ez is egész jónak számít a piacon! Mit mond egy Lodgy-tulaj?
Lodgy-tulajt találni ma nem túl nehéz, mintegy 7000 nagycsaládos vásárolt belőle. Józanul nemigen volt vetélytársa, hiszen 3 éve akár nem egész 2,5 millió forintos új autót jelentett a nagycsaládosoknak, ennyiért tágas és jól felszerelt, akár erős és takarékos dízelmotoros verziót is kaphattak. Kőrös András, a Tanpálya vezető instruktora is vásárolt egyet, ami rögtön komoly elismerés a márkának, hiszen András is találkozik nagyjából mindenféle autóval. A Jogger kapcsán őt leginkább finom ajtózáródása, állítható és több visszajelzést adó kormánya nyűgözte le, a beltér finomodását elismerte, de a piac áremelkedése mellett csöppet sem bánta, hogy korábban vett családi autót, már csak azért sem, mert a négyhengeres, 1,5 literes dízelt többre értékeli, mint a Joggert szerinte is meglepően jól mozgató 1,0 literes benzinest, ami még LPG-vel is csak kérdőjelesen takarékosabb a dízelnél, de azért mindenképp gyengébb. Igaz, ez - ahogyan engem sem - őt sem bántja, bőven elég jól lehet autózni a Jogger alapmotorjával is. Igaz, nem teli utastérrel próbáltuk - egyelőre. 18 évvel járunk az első Logan megjelenése után, a Dacia felnőtt, olyan praktikus egyterűt kínál még mindig józan áron, amilyen ügyeset a kivétel nélkül drágább vetélytársak már nem is igen tudnak felmutatni. Ez bizony még akkor is süvegelendő, ha egy Dacia esetén a 7 milliós vételár a csúcsverziónál is nehezen emészthető, ez viszont napjaink velejárója, máshol messze nem kapunk ennyit a pénzünkért.