"Rossz helyen van a kocsi" - Citroën C-Elysée

Mostoha helyzetben van a PSA csoport olcsó szedánja, a frissített arcával már nálunk is járt Peugeot 301 és a most próbált friss C-Elysée. Még épp arra a területre esünk, ahol egy picit is érdekeltek a kiskategóriás szedánok, mint a Dacia Logan, vagy mondjuk a Lada Granta, esetleg picit feljebb a Vesta. A Fluence-t is kapkodták, mondjuk nem voltak rossz ajánlatai a Renault-nak, elég nagy, sőt, hatalmas kocsit adott az áráért, az már mellékes, hogy vezetni borzalmas és az összeszerelése is elmarad egy Megane-tól. Ilyen a Citroën szedánja is, hatalmas, óriási láb- és fejtérrel, és most alig kell többet fizetni érte 3 milliónál. Kicsit túltolták a kommunikációt, annyi szent, de nem tartom annyira rossz autónak, ahogy a legtöbben vélekednek.
Fűződnek hozzá emlékeim, ez tény, közel egy évig álltam szoros kapcsolatban öt darab Elysée-vel egy kölcsönző jóvoltából és napi szinten jártam velük. Bírták a bérautós életet, az 1.6 VTi-vel sosem volt gond, de olyan fura konfigurációk voltak, amilyet akkor vásárolni nem igazán lehetett. Mind négyfokozatú rendkívül ostoba bolygóműves automata váltóval volt szerelve, de még mindig vállalhatóbbak voltak, mint a mindenki számára kapható robotváltóval. Lényeg a lényeg, A-ból B-be való járkálásra tökéletes, akinek az kell, hogy közben ne érje semmiféle inger, annak való. Egyetlen vérciki problémája volt az összesnek, amit garanciában orvosoltak. Ez pedig a hátsó lámpák beázása, de nem csak úgy hébe-hóba, bepárásodva, egy mosás után úgy 4 centi magasan állt bennük a víz. Mondjuk három mozdulat kikapni a lámpákat, ami rutinból ment a második mosás után, majd mint a vödörből lehetett önteni belőle a vizet. Egy az egybe cserélték, nem volt gond, de most a frissítéssel teljesen újakat kapott, így ezzel vélhetően az új C-Elysée-nél már nem lesz probléma.
A frissítés legkomolyabb része az orrán történt, feltűnő a különbség, az előd nyuszi tekintetét agresszívre húzták. Összeérnek a lámpák a hűtőráccsal és a lökhárítón is több a króm, valamint a nappali menetfény most már LED-es, és az is lekerült a lökhárítóba. Kívülről ennyi, jó, van két új fényezés, egy nagyonkék és ez a seszürke, a 16-os felnik dizájnjáért viszont önmagában díjat adnék, nagyon feldobja az összképet. Ugyanarra a padlólemezre épül, mint a Peugeot 208, vagy a Citroën C3, szóval kisautós. Hosszában tudnak játszani vele, széltében már kevesebb a lehetőség, ami az Elysée arányain is kiütközik; rendkívül hosszú és kínosan keskeny. A hosszú test viszont akkora utasteret kínál, ami már zavarba ejtő. A hátsó lábtér nem Skoda Superbesen óriási, de az Octaviáéhoz elég közel áll, panasz nem lesz hátul, ráadásul a pad mögött, amin alapáron csak a Swifthez hasonló kinövések a fejtámlák, van 506 liternyi üreg, amibe kedvünkre pakolhatunk, de csak okosan.
[BANNER type="1"]
A kisautós platform további hátulütője, hogy az alá pakolt futómű is ahhoz méretezett. Terhelhetősége tehát nem jobb, mint mondjuk a C3-é, az 1,6-os dízellel 1090 kilós önsúlyára 500 kilóval játszhatunk rá. Tehát, ha fullra pakoljuk a csomagteret mondjuk tejjel, ki is maxoltuk a teherbírását. De nem kell ahhoz nyakig pakolni, hogy bizonytalanná váljon a közlekedése, elég, ha felveszünk két utast. Az egy, vagy két fővel teljesen vállalható, sőt, stabil futómű egy csapásra változik imbolygóssá három emberrel a fedélzetén, elöl biztosan fut, de hátul folyamatosan liftezik, ami rendkívül rossz élmény. Tehát hiába a hatalmas tér, taxinak nem a legjobb választás, így egy kis család kényelmes autója lehet csupán.
Utazóautónak viszont nem rossz, pláne az 1,6-os, 100 lóerős dízellel, aminek fogyasztása városban 5,2 literre jött ki, vegyesben ez bőven 5 alá vihető.

Ereje pont elég, nyomatékos, elindulni mindig egyszerű vele, teszi a dolgát; kellően megy, de nem eszik.

Viszont rendkívül nyers, amit a C-Elysée-ben a kelleténél kevesebb szigeteléssel szerettek volna eltakarni. Hangos, beleremeg a karosszéria a minden egyes váltás után visszaeső fordulatszámba. És ott a váltó, öt fokozat csupán, amiket elég rövidre áttételeztek. Sajnos rá kell térni az ergonómiára, nem kerülhetem tovább. A váltó hosszú úton jár és nehézkesen mozdítható, minden váltást csípőből kell indítanunk. A kormány csak függőlegesen mozgatható, így vagy függőleges háttal ülünk jó lábtartással, vagy behúzott lábakkal, kényelmes szögben. A kormány nagy, szerencsére itt már bőrözött, mögötte a karok olcsó műanyagjuk miatt fura hanggal kattannak, a legzavaróbb, hogy a tükörállító pöcök a kormány bal oldalára került, egészen belülre, esélyünk sincs észrevenni.
Persze az anyaghasználat is elég olcsó, de vállalható, csak nagyon vigyázni kell rá, mert hirtelen képes karcolódni a műszerfal és elszíneződni bármitől, takarítani lehetetlen. Viszont nem mondanám rosszabbnak kategóriatársainál, mondjuk a Fiat Tipo itt lépéselőnyben van mindenkivel szemben. A középkonzol rendkívül egyszerű, viszont már 7 colos és érintőképernyős fejegységet is kaphatunk hozzá, amin 3D-s navigációt is fut, ez egyébként a vártnál jobban működik. Maga a rendszer már korábban is több kérdést vetett föl, szokást igényel, a kelleténél többet. Pláne, hogy a fogyasztási adatokat teljesen logikátlanul a bajuszkapcsoló végén lévő gombbal ide írja ki, de csak azzal érhető el, menüből nem. Korábban erre a gombra a műszerek közti kijelzőn írta a menetadatokat, ahol most semmit nem csinál, csak a megtett kilométereket és az üzemanyagszintet mutatja. Keletibb országokban imádják az ilyen autókat, mint a C-Elysée, nálunk kedvező ára miatt inkább a flottakezelők, kölcsönzők csemegéje. Arra a feladatra tökéletes, hiszen nem okoz semmiféle ingert, egyszerűen csak elvisz, ahová szeretnénk, és rendkívül kevés dolog van benne, ami tönkremehet. Ilyenre is van szükség.