Már itt tartunk? - Hyundai Tucson teszt

Tucson újratöltve. A Hyundai kompakt crossoverjénél a betű-szám kombinációról visszatért a korábban használt földrajzi névhez. 2004-től készült az első Tucson, 2010-ben váltotta az ix35, idén meg a harmadik generáció visszakapta az eredeti nevét. Így jobban beleillik a szabadidőautó-kínálatba, aminek a tetején a Grand Santa Fe áll. Ha mindenképpen ragaszkodunk a kategorizáláshoz, akkor az azonos nevű előd még tényleg SUV, azaz szabadidő-autó volt, egész komoly terepjáró-képességgel. A második széria, azaz az ix35 már a felfutó crossover divat jegyében fogant, orrán az akkor új Hyundai-harcsabajusszal. Azóta persze sok minden megváltozott, így az új platformot és a régi nevet használó Tucsont nagyon pontosan, okosan becélozva dobták piacra.[BANNER type="1"]

Európának címezve. 2010-es bemutatásakor az ix35 nem csak jó ajánlat, de elég jó autó is volt. Még ma sem régi, de valahogy mégis nagyon öregnek érződik. Talán az uniszexnek szánt forma, vagy az előző Hyundai dizájnnyelv teszi, de látszik rajta az a fél évtized. Ahogy azt a dél-koreai gyártótól megszoktuk, ez az újabb széria is a Kia Sportage testvére lesz. Szebb, mint az elődei valaha is voltak. Hogy jó ez az irány, azt a Santa Fe és az i20 alapján tudjuk, hozzájuk képest a régebbi fejlesztésű i40 sem az igazi. Na de a Tucson már új génkészletből építkezik kívül-belül.

Szebb és jobb. A Tucson arányai mások, mint az elődéi. Az egyterűs, rövid első túlnyúlással operáló formát itt egy hosszabb orrú, kicsit bakancsformájú, férfiasabb kiállású váltotta. Olyan dizájnelemekből építkezik, amiket másutt már láttunk, de itt is jól mutatnak. Az Auditól koppintott, de a vízszintes krómozással hyundaiosított hatszögletű hűtőmaszkkal sokkal komolyabbnak hat, mint eddig bármelyik koreai kocsi a kategóriában. A formás és trendi külső persze nem minden, például hátul minden változat alatt korrekt és igényes multilink futómű dolgozik, ami nemcsak papíron, de a pesti utakon is jó.

Milyen bent? Katonás, egyszerű mértani formákkal operáltak a Tucson belterének tervezői. Nincs akkora petárdadurrogtatás, mint amit a németek manapság szoktak csinálni, de korrekt az iparosmunka. A kapcsolók hamar megszokhatóak, ahogy a fedélzeti számítógép kezelőfelülete is. A szemnek kellemesek az ívek és a szögletek váltakozásai, illetve a színek összepárosítása. Végre elköszönhetünk a régi, kocka Mazda 626-ost idéző barna plasztikoktól, helyettük fekete és bézs minden felület. A műszerfal fehér, a gombok és a kapcsolók viszont kék háttérvilágítást kaptak. Nekem nem a kedvencem, van akinek viszont ez így nagyon bejön. Lehúzni kár ezért a Hyundait, mert a széles tartományban állítható fényerőnek hála egyáltalán nem zavaróak a fények. Impozáns viszont a jobban felszerelt változatokhoz járó LED-es beltéri világítás.

Minőségileg csak majdnem német. Csak egy kivetnivalót találtam, hogy nincs szövetkárpit az ajtókon, csak változó felületű műanyag. Kár ezért, pláne ahhoz képest, hogy mennyire finom anyagból van a tetőoszlopok borítása. A kormány bőrözése nem a legfinomabb fajta, de vegyük hozzá azt is, hogy fűthető, így a burkolatnak ezt a hőhatást is ki kell bírnia. Az ülések bőrje kellemes tapintású, de kevesebb mint tízezer kilométer, feltehetőleg farmergatyás használat már kékes derengés formájában látszik rajta. Maga az ülés viszont nagyon kellemes: 50 centiméter hosszú az ülőlap, minden irányban elektromosan állítható és hatásos a gerinctámasz is. Zajt, kellemetlen neszt nem hallat a Tucson, még rossz úton sem. Rendesen össze van rakva, nem recseg az üvegtető sem, amivel pár német autót is leiskoláz a Hyundai.


Város-, vagy terepjáró? Az összkerékhajtású tesztautót földúton megjárattam, de igazi terepre persze nem mentem vele – feltehetőleg a vásárlói is így tesznek majd. Pedig ott a 172 milliméteres hasmagasság és a fixre zárható automata rendszer nem csak csúszós úton jöhet jól, hanem használható szabadidő-autónak is. A terepjárást itt lejtmenetvezérlő is segíti. Ha már a váltókar mögötti gombsornál járunk, van egy sportmód is, ami családi autótól szokatlanul sokáig engedni a benzines turbómotort forogni. Ehhez a leggazdagabban felszerelt változathoz alapból jár a 19 colos könnyűfém felni, ami duplán megijesztett. Frissen felrakott téli kerekein nagyon pattogott, majd elkezdett a guminyomás-szenzor bimm-bammolni. Na, mondtam magamnak, ez nem lehet más, mint egy kátyús durrdefekt. De megúsztam, mert csak a nyomásértékek voltak extrém módon össze-vissza, 3 és 1,5 bar közé beállítva. A gyári értékekkel viszont már egész kellemes lett a menetkomfort, minden szépen a helyére került. Nem dülöngél a Tucson, de jellegéből adódóan nem is egy kanyarvadász.

Hogy megy? A pillekönnyű kormány városban nagyon kényelmessé teszi a Tucson manőverezhetőségét. Lehet mondani túlszervózottnak és szintetikus érzetűnek, de ez itt nem igazi probléma. A lényeg, hogy megfelelően súlyozott és mintaszerű a visszatérítő erő is. Szépen lehet vele íven tartani az autót, és még jobb, hogy ezen a felszereltségi szinten mindez megy a Tucsonank önerőből is - elég ügyes a sávtartó automatika. Ha a tempomat is távolságtartó lenne, már menne az alapfokú önvezetés is. Van viszont parkolóautomatika és holttérfigyelő, de egyszerűen tükörből és tolatóradarral is jól el lehet navigálni, és alapból elég jól átlátható a kasztni is. Az 1.6-os turbómotor ereje bőven elég, de ne várjunk kirobbanó teljesítményt. A másfél tonnás kasztniban automataváltóval és összkerékhajtással kombinálva elveszik a 177 ló és a 265 Nm nyomaték is.

Mit kapunk a pénzünkért? Ha valakit elijesztett volna a nem túl alacsony alapár és a 10 millió forint fölötti végösszeg, akkor vegyük azt is számításba, hogy ez a leggazdagabb felszereltségű Tucson, nyitható üvegtetővel, bőrkárpittal, gyári navigációval, és még a hátsó ülései is fűthetőek. Mindezek rendelhetőek másik változatokhoz is, de a nevéből látszik, hogy a nem örökké kapható Sun Limited Edition kiadásban alapból benne vannak. Okos húzás, hogy az összkerékhajtás és az automata váltó extraként rendelhető. Ehhez a motorhoz az automata feltétele az összkerékhajtás. A hétfokozatú dupalkuplungosról én nem beszélnék le senkit, mert hozzáad a kényelemhez. Sajnos időnként viszont hajlamos megzavarodni és össze-vissza kapcsolni. Igazi hibája az, hogy emelkedőn elinduláskor nagyon nehezen dönti el, mikor mehet a kettes, illetve meddig is kéne csúsztatni a kuplungot. Lesz ez még jobb a ráncfelvarráskor (vagy akár egy időszakos szoftverfrissítéskor), ez Tucson viszont már így is jó. Ha nem is az 5,8 milliós akciós alapáron, de kicsit följebb a legtöbb család igényeit tökéletesen kielégíti.