Fapados luxus - BMW 330i xDrive teszt

Mi változott? Akárcsak a legtöbb márkánál, a BMW-nél is megszokott, hogy egy-egy modellciklus felénél némi ráncfelvarrást eszközölnek a külsőt és a belsőt illetően. Nem nagyon erőltették meg magukat a BMW-nél, a 3-as sorozat modellfrissítése alig hozott látható változást. Kívül csupán a lökhárítók lettek némileg áttervezve, lényegében csak az igazi Bimmer-fanok szúrják ki, hogy ez már az LCI.
[BANNER type="1"]
Jó volt ez így. Legalábbis erre utal az, hogy nem sokat változott a BMW középkategóriás szedánja. Nézzük csak meg a tavasszal frissült 1-es BMW-t. Lényegében teljesen új modell érkezett, köszönhetően az első és a hátsó lámpák komoly átalakításának. A korábbi 1-es valóban nem lett valami BMW-s, ami miatt sok kritika érhette, az első adandó alkalommal pedig radikálisan át is alakították. A 3-ason eszközölt változtatások ehhez képest semminek mondhatók. Annál azért nyilván több, hiszen új külső és belső színek is jelentek meg a kínálatban, továbbá a modelleket is némileg átszámozták.

28i volt, 30i lett. Szomorú látni azt, hogy az egyik legnagyobb és legnevesebb, régebben a sportosságáról és sorhatos motorjairól híres gyártó is alább adott a színvonalból. Nem is olyan régen még a 20i is hathengeres volt, most pedig már ott tartunk, hogy a 30i is csak négyhengeres. Ha sorhatost szeretnénk hallgatni, akkor kénytelenek vagyunk a 340i-t választani, ami a korábbi 35i átnevezéséből jött létre. Dízel fronton a 30d egyelőre még sorhatos, de ha így haladunk, akkor lehet, hogy a következő generációs hármasnál már abban is csak négy dugattyú fog alternálni.

Mégis örömteli. Csak tudnak valamit a bajor mérnökök, ugyanis ettől függetlenül élmény vezetni. A nyolcfokozatú automata nagyszerűen működik együtt a motorral, a hajtás pedig négy keréken jut el az aszfaltig. Hidegen, kívülről hallgatva elég gyatra hanggal kell szembesülnünk, odabent viszont mindez szerencsére nem igazán hallatszik. A bemelegedési fázison túllépve nyomhatunk neki egy kövérebb gázt, amikor felszabadul a 252 lóerő és 350 Nm forgatónyomaték. A négyhengeres hang helyett sokkal inkább sorhatosra emlékeztet az akusztika, így már kevésbé fáj a szívünk a hat henger után.

Üzleti szint. A Sport és Luxury Line kivitelek közül utóbbi került a tesztautóba, illetve karosszériájára. Krómozott vesék, alu betétekkel ellátott lökhárítók és csicsás felnik jellemzik, ezen kívül pedig néhány apróság és hopp, máris 1,45 millióval ugrott meg az alapár. Érdekesség, hogy ebben még nincs benne a bőrkárpit, pedig egy luxuskivitelhez igazán hozzátartozna. A közel 600 ezer forintos bőrkárpit pedig némileg sprődebb lett, mint amit korábban megszokhattunk a 3-asban. Akárcsak a kormány bőrözése. Fogásra elég műanyagosnak hat, ez szintén nem azt tükrözi vissza, hogy prémiumkategóriás autóban ülünk. Ha minőséget és finom anyagokat akarunk, akkor bizony meg kell rendelni a közel 1 millás Merino bőrkárpitot és az M-es kormányt. Ezekkel már van esély labdába rúgni a versenytársakkal szemben.

Csendes suhanás. Amilyen idegesítően hangos volt a 20d motorja, a 30i benzinese már-már idegesítően halk. Természetesen nem fogjuk magunkat ezen felhúzni, hogy alig hallani a motor duruzsolását, inkább örülünk neki. Finom használatban szinte villanyautó csendességgel suhanunk, a váltó akár már 2000 1/perc alatt rakja a következő fokozatot, és nagyjából 1500 1/perces fordulaton utazhatunk, amennyiben nem autópályán visz az utunk. Főként városi használatban az automata váltóval és összkerékhajtással kombinált hajtáslánc 8,3 l/100 km-es átlagfogyasztást adott, ami parádésnak mondható.

Felemás. Az egyik szemem sír, a másik nevet. A 330i xDrive egy nagyszerű BMW, apró hiányosságokkal. Az említett anyagminőség mellett az alap ülés noha kényelemre megfelelő, ránézésre mégis fapados. Az ülőlapnak szinte semmi oldaltartása nincs, nagyjából ugyanez mondható el a háttámlánál is. Az állíthatósága pedig eléggé korlátozott. Luxury Line szinten ennél azért többet várna el az ember. Oké, hogy nem lehet rendelni az 5-ösben elérhető komfortüléseket, a sportülések viszont mind kinézetben, mind pedig kényelemben lényegesen jobbnak bizonyulnak. Luxus ide vagy oda, ülésből a sportost célszerű választani.

Összegzés. A facelifttel csak minimális mértékben módosult a 3-as. Alapvetően jó autóról van szó, de ebben a konfigurációban nem igazán nyerte el a tetszésemet. Az M-csomagban lévő bőr/Alcantara kárpit, a sportülés, valamint az M-es kormány abszolút feledtetné a kissé fapados Luxury Line belsőt, igaz némileg többet kérnek érte. A xDrive elhagyásával viszont közel fél milliót lehetne megtakarítani, ami elég jelentős. Természetesen, ha valaki hegyvidéken lakik vagy rendszeresen jár télen a hegyekben, akkor hagyja meg az összkerékhajtást, egyéb esetekben szinte soha nem veszi hasznát az ember. A tesztautó 12,61 milliós alapára néhány extrával 17,7 millióban állt meg. Egy ilyen autó ilyen tudással és megjelenéssel azért erősen elgondolkodtató, még akkor is ha BMW-ről van szó.