Alázás felsőfokon - Mercedes-Benz GLC teszt

Kiszállsz a fehér Mercedes-Benz terepjáróból, és megnyílnak előtted az ajtók. Vagy mégsem. Furcsa, mert már a szomszéd bácsi is arra kér, hogy legyél szíves, és állj arrébb azzal a Mercedes szabadidő-autóval. Az új GLC-t már vezettük itthon, és a korábbi röpke próbakör alatt szerzett benyomásokat csak elmélyítette a vele töltött közel egy hét. Nos, a Mercedesnél ismét nagyon jó döntések sorát hozták meg, jár a taps. A bumfordi és szűk GLK-t ugyanis egy talán kevésbé egyedi, de mégis sokkal ügyesebb utód váltotta. Nem csak a neve új, de az alapjai is, hiszen ez már a W205-ös kódú C-osztályra épül. Az ő kódja X253, és sokkal több van benne, mint azt elsőre gondolná, aki látja.[BANNER type="1"]

Mert mi is ez az autó? Nagy, fehér, csillagos, fényes és hatalmas kerekeken gurul. Elsőre ilyen kiszerelésben már egy picit túl sok is, meg feltűnő, de az egyszerre jó és rossz tulajdonságai alapján majd mindenki eldönti, tetszik-e neki vagy sem. Külsején igazából semmi felkavaró nincs; tipikus új-Mercedes arc, itt éppen a nagyon LED-es és nagyon okos fényszórókkal, hátul meg a GLE-n és az S és a C-kupén már látott lámpák ízléses újrafelhasználása. Az igazi kunszt az, ami a kettő közé befért. Középkategóriás SUV létére igen nagyra sikeredett, hossza több, mint 465 centi, de a 287 centiméteres tengelytávja sem kutya. Így fehérben különösen nagynak hatnak az oldalsó fémfelületek.

Odabent egy kicsit mintha elfogyna a tér. A ködös téli fényekben a fekete beltér a kétrészes - és az elöl ülők feje felett nyitható - üvegtető dacára sem tűnik hodálynak. Pedig az állítható díszvilágítás nagyon kellemes, a fekete tetőkárpit meg igazán minőségi. A fémbetétek és az AMG beltérhez járó hurkás első székek azért tetszetősek. Elöl a szélesség több mint kielégítő, az ülések állíthatósága és kényelme is az. A hátsó ülések sem rosszul formázottak, de nem hatalmas a lábtér ahhoz képest, hogy a hátsó ülőlap sem óriási. Itt azért egy kis dádát kiosztanék, mert a hátul ülő utasaim nem osztoztak az elöl fetrengők kényelmében.


Kikezdhetetlen a kidolgozási minőség és az anyaghasználat is. Ha meg valami nem teszik, akkor a márkától megszokott számtalan egyéb extra és kivitel közül válogathat a GLC-vásárló. A Mercedes és a BMW kijelzőit, amik fixen merednek a műszerpult tetején, már meg kellett szokjuk, így a megoldás szidalmazását már lassan abbahagyhatjuk. A Mercedesben mögötte futó Comand rendszer miatt viszont lehet szívni a fejlesztők vérét. A legfrissebb változatnál ugyanis, ahol az eddig megszokott nyomós tekerő és a mellé rakott gombok voltak, egy duplázott kitüremkedés nőtt. A hideg fémtekerő fölé lett egy annak funkcióit duplikáló és plasztik tapipad. Ezt viszont már menet közben, például a rádióadó váltásához nem a legjobb használni. Álló helyzetben rendben kezelhető vele a zegzugos menü, de talán egy kicsit túl bonyolulttá vált ez a megoldás. A régebbi CLS-é szerintem funkcionálisabb.

Ha oda-vissza mindent átnyomogattunk, és kiélveztük az autót koncertteremmé varázsoló Burmeister hifi hangját is, akkor végre elindulhatunk, hogy a vasat is érezzük. Méretei dacára kellőképpen fordulékony a GLC, de a csillagos szokással ellentétben nagyon korán parázik a manőverezést segítő radarkollekciója. A 360 fokos kamera viszont nagyon ügyes, de az olyan régies dolgok is a helyén vannak, mint hogy a döntött A-oszloptól azért a GLC-ből ki is lehet látni. Városi autónak helyigényén túl az ott tíz litert nyaldosó fogyasztása miatt sem ajánlanám. Persze ez egy ekkora, ilyen nehéz összkereslettől a gyári érték duplázása mellett sem rossz. Az igazi terepe persze nem a város, de az emelhető magasságú légrugózás (Air Body Control) és az intelligens összkerékhajtás (4Matic) ellenére nem is holmi földút. Sokkal jobb vele az országút és az autópálya.

A várost elhagyva, a hibátlanul működő és az autót akár állóra is fékező távolságtartós tempomatot 90 km/órára beállítva a négyhengeres dízelmotor a váltó nyolcadik fokozatában csak 1450-es fordulaton dolgozik. A legális pályatempónál már kilencedikben vagyunk, itt is extrém alacsony, 1600-as fordulaton. Közben a beltéri zajszint is nagyon kellemes a fülnek, a dízelmotor meg hihetetlenül kevéssel is beéri, hiszen ez az üzem így nem megerőltetés. Közben a légrugós futómű automatikusan csökkenti a hasmagasságot. Sok kellemetlenül döcögős várossal végül a tesztátlag 7,9 literre jött ki. A Dynamic Select menetmódkapcsolóval itt a kormányerő is állítható, de a sportos helyett a komfortos talán jobban illik a GLC-hez. Komfortos állásban hajószerű a mozgása, amiben semmi rossz nincs, ez illik a jellegéhez.

Csak az kellemtelen, amikor töredeztet burkolatú, apróbb kátyúkkal sűrűn tagolt, több számjegyű utakon haladunk. A sok impulzus meg tudja kavarni az állandó kontrollal dolgozó rendszert és az addig tapasztalt varázsszőnyeg érzés helyett egy igen kellemetlen remegés lesz jellemző. Ezen nyilván egy visszafogottabb kerékméretezés részben segíthetne, de sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy remek útjainkon egy ilyen autó is kényelmetlennek tud tűnni. Más igazi kivetnivalót nem találtam a GLC-ben, csak egyet, ha még akarok kukacoskodni. Sötétben tűnik csak fel, hogy udvara van a head up displaynek, azaz a kivetített információkon túl egy fölöslegesen megvilágított téglalap alakú sáv húzódik az orrunk előtt. Viszont ahogy bekattan a sminktükör megvilágítása, az a kapcsolásérzet a válasz arra, hogy mire is költ el majdnem 23 millió forintot, aki egy ilyen GLC-t vesz.

Az alapárra jó tízmillió forintot rádobva az amúgy zseniális hajtáslánc mellé kapunk még az eddig nem említett tételeken kívül (mű)bőrbe varrt műszerfalat, elektorkróm visszapillantókat, elektromos csomagtérajtót, aktív parkoló asszisztenst, holttérfigyelőt, sávtartó rendszert is. A tesztautóban három zónás volt a klímaautomatika és még illatosító is volt. Nem mérik éppen olcsón, de komfortja és szolgáltatásai, illetve a praktikuma mégis jó vétellé teszi a kategóriában. Sőt, az igazi luxusautót, az S-osztályt nem számítva most talán a C-osztály mellett a ráépülő GLC a legügyesebb Mercedes. Benne van minden finesz, amitől fölényesnek érződik és utána bármi más csak utánzatnak hat.