A fiúk a bányában dolgoznak

Kezdjük egy banálisnak tűnő kérdéssel: valójában mit jelent a Peugeot nyelvezetében az SW - hiszen kombi létezik Break jelzéssel is? Nos, igazából nem a karosszériaazonosságra kell fókuszálni, az SW egy marketingirányzat képviselője, amolyan lifestyle modell, értsd életmódautó, amely fokozatosan lett az oroszlános márka kínálatának a része. Néhány éve, amikor a Citroën az egyterűek felé nyitott a Xsara Picasso típussal, a Peugeot, mint a PSA csoport másik fele, nem állított azonnal házi konkurenciát, inkább eltérő megoldást keresett. Ekkor jött az ötlet, hogy a kombi 307 Break alapján kerüljön bevezetésre a csekély költséggel megvalósítható SW, amely magasabb felszereltséggel, variálható belső térrel és igényesebb anyagokkal gördülhetne le a szalagról: ekkor vezették be a garantáltan vevőcsalogató részletet, a szériában adott hatalmas panoráma üvegtetőt. Innentől aztán pici zavar keletkezett a rendszerben, mert később a 206 SW csak a kombiságát hirdette a két betűvel, még üvegteteje sem volt, közben a 207 és a 407 puttonyos változatát is SW-re keresztelték; de a lényeg, hogy a 307 SW az ősanya, azaz a kompakt egyterű Peugeot-módra.

A franciák számítása bejött, az SW a közönség kedvence lett, így a típus leváltásakor kétség sem férhetett hozzá, hogy nem kell majd éveket várni a 308 SW-re. Nem is kellett. Jól emlékszem a hazai sajtótájékoztatóra, amikor az etyeki Korda Studios területén a Hellboy II mozi díszleteihez épített belső utcákon kocsikáztunk, és már akkor feltűntek a legfontosabb pozitív változások a 307-eshez képest.
A 308 a Peugeot kissé erőltetett „cicaarculatát” testesíti meg, azaz szemből hatalmas, tátott szájra emlékeztető légbeömlő és két óriási, fél méter körüli lámpatest képezi a formaterv sarokpontjait. További érdekesség a lökhárító oldalára kitolt ködfényszóró, és ha eddig valaki bírálta a Volkswagent és a Toyotát, hogy egyre nagyobb emblémákat tesznek a kocsik elejére, akkor javasoljuk, tessék megnézni ezt a Peugeot, amelynek akkora oroszlán ágaskodik az orrán, hogy nem ártana mellé egy idomár. Aki látott már ötajtós, normál 308-ast, annak a B oszlopig joggal nem tűnik fel semmi, mert nem is tűnhet, ellenben oldalnézetben azonnal árulkodik a hátsó ajtó íve és a kerékjárat közötti lemez: az SW tengelytávja, ezáltal a teljes hosszúsága nagyobb. Maradva még a külcsínnél, a Premium stafírung a 308 SW kínálatában a non plus ultra, kvázi ami ebben nincs benne, illetve ami ehhez nem vásárolható meg, az a tétel gyakorlatilag nem létezik. A kétliteres dízelmotor privilégiumát jelzi, hogy a Peugeot kizárólag az általunk kipróbált Premium, vagy a további néhány opciót kínáló Premium Pack szinthez adja, utóbbinál kívánságra automata sebességváltóval. A csomag igen gazdag felszereltséget takar, gondolhatnánk, de az árlista tanulmányozásánál kiderült, a látható luxust kőkeményen meg kell fizetni; xenon fényszóró, gyönyörű 18 colos könnyűfém felni, JBL hifi, dupla parkoló radar, bőrkárpit – ezek a Premium kivitel ellenére mind-mind feláras tételek, és a sort hosszasan lehetne folytatni. Ha most elvégezzük a szokásos fejszámolást, akkor 6,26 millió forintos alapról indulunk, a tesztelt autó árának kalkulálását pedig 7 millió forintnál abbahagytuk.

Kívülről tehát nagyon Peugeot a 308 SW, avatatlan szem számára sem téveszthető el, és a tervezők helyesen felismerték, hogy az előd 307-es belseje minden, csak nem csábító. Mivel komplett generációváltás történt, és nem időközi ráncfelvarrás, a bútorzat tokkal-vonóval mehetett a kukába, helyet adva a teljesen új műszerfalnak. Már az etyeki bemutatón és most a teszt alatt is, amikor először foglaltam helyet a vezetőülésben, a „régi nóta, új hangszerelés” fordulat jutott eszembe: a 307 emlékei után hamar otthon éreztem magam, de tapintás, valamint élesebb szemrevételezés nélkül is azonnal feltűnt a sokkal jobb anyagminőség, a részletek gondosabb kidolgozása. A 308 egyértelműen komolyabb autó lett, immáron nem kísértenek kritikán aluli műanyagok, és vezetés közben kiderült, az összeszerelés szintén más dimenzióban folyik, mert a tesztút során zörgésnek, kopogásnak, nyöszörgésnek nem volt hallható jele.

A 308 SW fedélzetén való utazás az élet napos oldala, és nem csak azért, mert elektromosan elhúzhatjuk a napellenző rolót, és valóban besüt a nap a hőszigetelt üvegtetőn keresztül, amely egyébként nem nyitható. A panorámás látvány igazából a hátsó sorban ülőknek nyújt plusz élményt, onnan a legjobb a kilátás. Az autó legnagyobb fegyvere a variálható belső tér, amit úgy oldottak meg, hogy nem 1/3-2/3 arányban osztott és dönthető ülést szereltek be hátra, mint a hagyományos kombinál, hanem minden hátsó utasnak önálló, tologatható, dönthető, állítható széke van (ISOFIX rögzítéssel), amelyeket szükség szerint ki vagy be lehet rakni. A kombinációs lehetőség igen sokrétű, és erre tesz rá egy lapáttal a csomagtartó padlójából kihajtogatható két pótülés, amellyel a 308 SW egy csapással - pontosabban néhány mozdulattal - hétszemélyessé válik. Persze, illúziókat nem érdemes támasztani, egyrészt teljes személyi kapacitással jóformán nem marad hely a csomagoknak, maximum egy-két szatyornak (ilyenkor jön jól az SW szériatartozéka, az aluszürke tetősín, amire külső csomagtartó dobozt lehet erősíteni), másrészt kizárt, hogy két normál méretű felnőtt mozgásszervi károsodás nélkül képes elviselni egy hosszú utazást. Gyerekeknek azonban jó móka lehet, és mivel a Peugeot eleve gyerekes családoknak szánja a 308 SW-t, mint stílusos, egyben praktikus családi járművet, az ülésenként kifizetett 60 ezer forint nem feltétlenül kidobott pénz – igen, ülésenként kell fizetni, és nem kötelező mind a kettőt megvásárolni.

A kétliteres HDi dízel nem a legújabb fejlesztés, éppen ezért a 136 lóerős teljesítmény sem kiemelkedően magas érték, de a 320, rövid túltöltéssel 340 newtonméteres forgatónyomaték minden helyzetre elegendő. A váltó franciásan kakukktojás, kezelése nem katasztrófa, ám nem is az igazi, még szerencse, hogy az SW nem sarkall sportosságra. A 11 másodperces 0-100-ig tartó gyorsulás átlagosnak mondható, a végsebesség hajszállal 200 km/h feletti, és ez bőven több, mint amennyit a szabályok engednek. A futómű is inkább kényelmes, mintsem kanyarvadászszerűen sportos, és ehhez igazodik a kormányzás; egy átlagos tulajdonos, aki arra használja ezt az autót, amire kitalálták, nagyon boldog és elégedett lesz vele – és ez nem sztereotip vigasztalás. A tesztautó egyetlen komoly hátulütője a már említett, a listaáron 170 ezer forintot kóstáló 18 colos felni volt, a rázós budapesti utakon a túlzottan peres gumik csődöt mondtak, és kissé kényelmetlenné tették a rugózást.

Végezetül a szokásos kérdés: kinek ajánlható a Peugeot 308 SW? A hét törpe szinte mindig a bányában dolgozik, meg aztán vezetni se tudnak, őket kihagyhatjuk; de a viccet félretéve, a családosok köre is tág fogalom, ezért azt mondjuk, mindenkinek, akinek kompakt méretű kombira van szüksége, de soha nem szeretné érezni, hogy jellegtelen teherhordóra adta ki a pénzét. Nincs annál rosszabb, mint amikor utálattal szállunk be az autónkba, amelyről tudjuk, tervezésekor a szükség volt a kijelölt irány, és emiatt pont olyan elfuseráltan is néz ki. A 308 SW 2.0 HDi feledtetni tudja ezt a rémálmot, mert kialakítása, minősége, praktikussága a prémium modellek felé kacsingat, igaz, ehhez igazodik a hatmilliót alaphelyzetben is bőven meghaladó ára. Akinek nincs szüksége a még mindig nem rossz, a tesztátlagot 6,6 literre kihozó, de már nem különösebben presztízsértékű dízelre, válasszon kisebb erőforrást ugyanígy Premium szinten, a különbözetből fennmaradó százezreket pedig költse extrákra vagy üzemanyagra.