Jó irányba halad a mai autógyártás? - I. rész

Sok helyen hallhatjuk, olvashatjuk manapság, hogy rohanó világban élünk, felgyorsult az életünk. Pedig a nap ugyanúgy 24 órából áll, mint évszázadokkal ezelőtt. A technika fejlődése viszont valóban robbanásszerűen felpörgött. Elegendő csak a mobilpiacra gondolni. Évente jönnek ki az újabbnál-újabb szériák ugyanazokból a típusokból. Reálisan nézve aligha van értelme évente cserélni ezeket a készülékeket, sokan mégis megteszik. Ugyanakkor egy mobiltelefont sem úgy terveznek már, mint akár 10-15 évvel ezelőtt. Az akkori minőségi darabokat alsó hangon 5 évig lehetett használni minden gond nélkül. Mára már nem ez a célja a gyártóknak. Nekik az a lényeg, hogy minél sűrűbben vegyünk új telefont. Vajon ilyen irányba tart az autógyártás is?[BANNER type="1"]
Szándékosan hoztam fel a mobilpiacot, hiszen ott mindenki napi szinten, a saját bőrén érezheti azt a tendenciát, amit fent leírtam. Hasonló fordulatszámon pörög az autóipar is, manapság a legdinamikusabban fejlődő iparágak közé sorolható az új gépkocsik technikai fejlesztése és gyártása. Start-up projektek százai jelennek meg a piacon világszerte, hogy innovatív ötletekkel járuljanak hozzá a modern autózáshoz. A piacon is egyre nagyobb a konkurenciaharc, emiatt a gyártóknak is magasabb fordulatszámra kellett kapcsolniuk. Biztos, hogy jó ez a nagy sietség, ami a mai életet jellemzi? Milyen irányba haladnak az autóipari fejlesztések? Ennek járunk utána egy kétrészes cikksorozatban.

Az első részben a trendeket nézzük meg, amelyek egyértelműen átalakították az autógyártást és az autók megjelenését, felépítését. Kezdjük a modellciklusok élettartamával. Az utóbbi évtizedben jól láthatóan csökkent. Példaként véve egy VW Golf, amikor megjelent a piacon 1974-ben, akkor 9 évig volt elérhető. A II-es Golf 1983-ban érkezett, ami szintén 9 évet húzott le. Mára ez a szám kevesebb, mint felére, 4 évre csökkent. A VI-os Golf 2008-ban érkezett, 2012-től pedig elérhető a jelenleg futó VII-es.
Ez a fajta csökkenés más gyártóknál és típusoknál is megfigyelhető, igaz nem mindenhol ekkora mértékben. A háttérben részben a technikai fejlődés áll, hiszen a mai modern gépekkel és technológiákkal sokkal gyorsabban tervezhető és gyártható egy-egy modell. Ugyanakkor a gyártóknak is érdekük, hogy ez a ciklus rövidüljön, hiszen nekik is az a jó, ha a vevő mindig megveszi az éppen legújabb modellt a típusból. A piacnak is nagyobb pezsgést ad, hogy sokkal sűrűbben érkeznek új autók. Az újdonságokat pedig mindenki szereti, nem igaz?

Jól megfigyelhető trend, hogy az autók mérete és tömege folyamatosan nő. Mára már a korábban megszokott kategóriák egy lépcsőfokkal elcsúsztak. Egy mai alsó középkategóriás autó mind a külső méret és a belső hely szempontjából megegyezik a korábbi középkategóriásokkal. A méretnövekedéssel karöltve nőtt az autók tömege is. A modernebb anyagoknak köszönhetően a biztonság is jobb lett, mindezt úgy vizsgálva, hogy nem vesszük figyelembe a légzsákokat és egyéb passzív biztonsági elemeket, csupán a karosszéria vázszerkezetét. Ennek örülünk, hiszen jó ha tágas és biztonságos egy autó, ugyanakkor a többlet súly nagyobb fogyasztást és rosszabb menetdinamikát is eredményez.
Annak érdekében, hogy a fentieket kiküszöböljék erősebb és alacsonyabb fogyasztású motorokat kellett tervezni. Igaz, ebben elsősorban a folyamatosan szigorodó, környezetvédelmi előírások játszottak szerepet. Az autógyártók emiatt kezdték el a downsizing névre hallgató motorfejlesztési trendet, amely ma uralja az autópiacot. Ennek köszönhetően csökkentették a lökettérfogatot, elhagytak 1-2 hengert és turbófeltöltőt kaptak a motorok. A végeredmény kisebb tömeg, kedvezőbb fogyasztás és emisszió, mellette pedig nagyobb teljesítmény lett.

Szintén a technikai és technológiai fejlesztések lehetővé tették a korszerűbb anyaghasználatot, azonban bizonyára mindenki érzi, hogy ezek a motorok jobban ki vannak hegyezve, mint a korábbiak. Példaként nézzük meg, hogy egy 10-15 évvel ezelőtti 1.6-os szívó benzines, 110-120 lóerős motor kellően erősnek és hosszú távon megbízhatónak bizonyult. Manapság pedig egy 1,0 literes turbós benzines is simám tud 115 lóerős teljesítményt produkálni. Biztos, hogy ugyanolyan megbízható és üzembiztos lesz hosszú távon ez az új, modern, némileg kevesebbet fogyasztó és alacsony emissziójú blokk?
Évek múlva szinte már nem lesz olyan gyártó, aki ne kínálna valamilyen hibrid hajtásláncot. A korábban említett környezetvédelmi normák miatt robbanásszerűen elkezdtek terjedni az alternatív hajtásláncok. Ez az irányvonal jónak ígérkezik, hiszen a legtöbb autóban tisztán vagy részben elektromotorral oldják meg a hibrid hajtást. Az elektromos hajtás jó tulajdonsága pedig egyértelműen az erős motor, a zéró emisszió és az alacsony fenntartási költség. Egyetlen hátránya manapság, hogy ezen autók ára még magas és a tisztán elektromos autók töltése és hatótávolsága erősen korlátozott.

Nem csak a nagyobb, masszívabb karosszéria és a modern anyaghasználat nyújt nagyobb biztonságot, hanem számos más fejlesztés is. Az elektro- és számítástechnika autóiparban való elterjedésével olyan berendezéseket alkottak meg a gyártók, amelyek nagyban befolyásolják a biztonságos közlekedést. A légzsákok mellett az aktív biztonsági elemek, a blokkolásgátló, a kipörgésgátlóval egybeépített menetstabilizáló rendszer ma már mind kivétel nélkül alapfelszereltségként vannak jelen az új európai autókban. Egyre több vezetéstámogató rendszer kerül beépítésre, amelynek célja, hogy még inkább kiiktassák az emberi tényezőt, ezáltal biztonságosabbá téve az autózást. Egyes eszközök jelenléte azonban erősen rombolja a vezetés igazi élményét. Ma még mindenkinek saját joga eldönteni, hogy akarja-e ezeket a rendszereket az autóba vagy sem.
Jövő héten a következő részben kicsit részletesebben megvizsgáljuk az autó egyes elemeit és azok hatását a mindennapi életünkre. Szó lesz a hajtáslánc egyes elemeiről, a lengéscsillapítókról, gumikról, lámpákról és egyéb olyan alkatrészekről és extrákról, amelyek megkönnyíthetik vagy éppen megkeseríthetik az életünket.