Olcsó autót keresel? Tudsz ennél jobbat?
Akkor olcsó egy autó, ha fenntartani sem kerül sokba. A Swift ilyen, legfőbb előnye továbbá, hogy van belőle bőven, ezért jó eséllyel találunk belőle megkíméltet is.
Utólagos alufelnis, még ma is mutatós. A jobb első sárvédő a fotó szerint erősen újrafújtnak tűnik - ettől azonban még nem érdemes megriadni, közel 10 éves autón egy parkolási sérülés miatt átfújt elem nem tragédia
Az első hazai Swift a magyar autópark számára maga volt a megváltás, az elérhető "nyugati" autó, ami persze eredetét tekintve távol-keleti, gyártási helyét illetően pedig épp magyar. De a KGST-éra után a legtöbbek számára adta meg az új autó vásárlásának lehetőségét. Zömében puritán volt, kevéssé értékelhető utasvédelemmel, ellenben legendás megbízhatósággal és elnyűhetetlenséggel. Aztán jött 2005-ben az első Global Swift, amit már nem elsősorban a hazai piacra szántak. Hiperugrás volt elődjéhez mérten: korszerű forma, kellően tágas, a kategóriában gusztusos beltér, akár 6 légzsákkal, de már a csak elsőkkel szerelt verzióknál is 4 csillagos utasvédelemmel. Siker is lett, jól fogyott. Aztán 2010-ben jött a második, idén a harmadik Global Swift, s ezekből - a piac összeomlása, majd átalakulása miatt - nem fogyott már annyi, persze a legújabbnak még van ideje szép számokat hozni.[BANNER type="1"]
Nem egész 3,7 méter hosszú, 9 méter a fordulóköre, ami igencsak jó, a 2,48 méteres tengelytáv sem rossz érték
Ami viszont a hazai - korlátozott fizetőképességű - vevőknek fontosabb, az például az, hogy
a 1,5 millió forint alatti tartományban a Swift örök Jolly Joker.
Elöl egészen jó a helykínálat, a beltér műanyagjai természetesen mind kemények
Tisztességes méretűek, de nem túl markáns tartásúak az ülések - legalábbis az alapmodellekben
Most mi is egy ilyenbe futottunk bele. Családi örökség, jelenlegi tulajdonosai nem egész 30 ezer kilométerrel kapták meg egy-két évvel ezelőtt, most is alig több mint 40 ezer kilométer van benne. Eladják, mert izgalmasabbra vágynak. A Suzuki ugyanis semmilyen meglepetéssel sem tudott szolgálni. Igen, ilyen, kiváló dolgozó, de hamar rá lehet unni. Főként, ha autópályázna vele az ember, ott ugyanis csak a kötelezőt tudja. De kell több? Ezt mindenki saját maga kell megválaszolja, egy biztos, a Swift egy kicsi saját maga ellen játszik. Városban és országúton - főként akkor, ha nem ülünk bele kettőnél többen - olyan könnyedén és olyan jó vezethetőséggel megy, hogy utána autópályán csak nézünk. Itt a vége? Pedig nem, nincs vége 130-nál a Swiftnek, elkergethető óra szerinti 180 km/óra közelébe is - nyilván Németországban, de azért nem ez a legjobb hosszútávfutó. Átlagos, hétköznapi használatra azonban teljesen korrekt választás.
Swift ütőkártya a megbízhatóság mellé, hogy nem nehéz szerény futásút találni
Újszerű, az óraálláshoz passzoló bőrkormány és váltógomb. A múlt lekérdezése persze ilyenek mellett sem maradhat el!
A ma is divatos vasalóforma belsejében persze olcsó hatású műanyagokat találunk, mind kemény. A GLX szintben bőr a kormány, elektromosak az első ablakok és a fűtést is adó külső tükrök, kormányról vezérelhető a CD-rádió, az ülések nem rosszak, már addig, amíg nem találkozunk egy Swift Sporttal, ami ebből a generációból még csakis háromajtós, szívó 1,6-os és imádni való. Na ja, de azt nem fogjuk megkapni ennyiért és ennyi kilométerrel. Meg abba csöppet kényelmetlenebb akár csak gyerekeket ültetni hátra, itt pedig felnőttek számára sincs gond a ki-beszállással. Hivatalosan ötüléses a Swift, amiből kisautós szokás szerint annyi igaz, hogy négyen el lehet benne lenni. Bár hátsó ülés amúgy formázásával és középső fejtámaszával még egészen alkalmasnak tűnik a "háromszemélyezésre", a belső szélesség már csak visszafogottabban. Korlátozott méretű a csomagtér is, alapesetben 213 literes, az álpadlóval küszöbmentes, padlórekeszes, üléshajtással sík padlót adó, de nem túl nagy. Igaz, a 2010-ben érkezett utód kettes Global Swifténél 2 literrel nagyobb. Ezért is lesz/marad leginkább városi autó a Swift.
Változó szelepvezérlésű és persze a kor divatja szerint láncos az 1,3-as motor. Élénk, fogyasztása 6-7 liter körüli. Utóbbi érték városban és autópályán adódik
Csempészerekeszt, ülésdöntés után sík padlót csak a jobb felszereltségeknél kapunk, öt ülés mögött a Swift csomagtere nem túl nagy, 213 literes
És mit kért ez a Swift az elmúlt 9 évben? Leginkább olajakat és szűrőket, meg egy új, pontosabban másik váltót. Az ötfokozatú kézi ugyanis akadósan vette az egyest. Ez eredeti tulajdonosát, aki valaha vette, nem olyan nagyon zavarta, aki viszont megörökölte tőle a Swiftet, az úgy döntött, cserélteti egy bontottra. Most a váltó pont úgy kapcsolható, ahogyan a kopásmentes váltógombhoz illik, hibátlanul. A hátsó horzsolásokat és a hajszálnyit lógó első lökhárítót leszámítva ez a Swift, pontosabban egy Swift 40 ezer kilométerrel még nyilván hibátlan kell legyen, az is. Persze az is nyilvánvaló, hogy az ilyen keveset futottak a rájuk jellemző 1,5 millió forintos árral kifejezetten a kilométerfóbiás óraállás-fetisisztáknak szólnak. Kettes Global Swift kapható olcsóbban, illetve ennyiért már a Sport is megcsíphető, de ha épp arra van szükség, lehet találni automata, pontosabban az 1,3-as motor esetén robotizált váltósat is. Tudom, mindenki leszólja azt, pedig tudja hibátlanul is tenni a dolgát, ha elfogadjuk, hogy igazából az is csak egy hagyományos váltó, (leégethető) kuplunggal és elektrohidraulikus vezérléssel. Valódi automatát a tényleg ritka 1,5-ös kapott csupán, abból is találhatunk, de a kettes Global Swift leginkább 1,3-as, akár Fiat eredetű dízel. Használtan persze leginkább az alap benzines ajánlható, turbó nélkül, de 92 virgonc pacival.
Városban kifejezetten élénk, autópályán épp elegendő a Swift. Kormányzása a motorhoz illő, futóműve eltalált, a Swift 12 évvel bemutatása után is bőven szerethető
