Teszt2012. 12. 03.

Szupertakarékos lehet - Renault Clio 0.9 teszt

Üdítő látvány az új Clio, a Renault negyedik generációs kisautóját 3 hengeres, turbós kis benzinmotorral és közepesen is gazdag felszereltséggel teszteltük.

Betumeret18 px
⏱️ kb. 7 perc olvasás

Ez az új RS? – kérdezte egy harmincas, autókedvelő és egy korábbi Lagunát hajtó srác. Mentségére sötét volt és esett, de a számára kiábrándító válasz egyben az Arany Kormánykerék díjas negyedik nemzedék dicsérete is. Mert az új Clióval a Renault nagyon ráment a látványra - a nemrég nemzetközi menetpróbán is vezetett, elődjénél néhány centivel hosszabb és szélesebb, ugyanakkor laposabb kisautónak alapból is igen lendületesre sikeredett a formája. Sportosra, vágykeltőre, szenvedélyesre, szexire – ahogy fődizájnere, a Mazdától igazolt Laurens van der Acker aposztrofálta nem túl visszafogottan. [BANNER type="1"] Az egy dolog, hogy csakis ötajtós karosszériával készül (úgy tudni, hogy a később érkező, már nem 2,0 literes szívó, hanem 1.6-os turbómotorral, illetve duplakuplungos automata váltóval szerelt RS-ből sem lesz háromajtós), viszont a hátsó kilincs „rejtett” – látszólagos dinamikát és tényleges praktikumot egyszerre ad ez a megoldás, tapsoljuk meg. Elsősorban persze nyilván nem ez, hanem a széria LED-es nappali menetfény vonzza a tekinteteket, plusz az elképesztő méretű, fekete hátterű embléma. Különösen akkor szembetűnő a nem mondjuk ki, csak mindnyájan tudjuk, mit sejtető márkajel, ha egy pár évvel ezelőtti Renault mellé parkoljuk be az új Cliót – döbbenet, mekkora. A krómhullámos fényszóró sem kicsiny, a sziluett éles és nyúlánk, a fenék pedig formás, bár kialakítása nem is egy konkurenst idézően ismerős. Sebaj, minden szögből remekül mutat a kocsi. A színekkel, betétekkel, 15-17”-os felnikkel, matricákkal csillió konfigurációs lehetőséget nyújtó autót semleges, ízlés kérdése, hogy komor vagy elegáns, az évszaknak megfelelő szürkében is nagyon megnézték, s ha nem is könnyű észrevenni, de egy parány hátsó oldalablak és egy még parányibb aeroelem is megjelent, mint újdonság. Előbbi sajnos nem segíti az oldalra-hátra kilátást, a kerékjárati kis légterelőt pedig a faceliftes Ford Fiestán is láttuk, csak azon fekete volt, nem fényezett.
Azt tehát már tudjuk, hogy a fortocskásan is vaskos C-oszlop sokat takar, de ugyanez elmondható az A-oszlopról is. „Cserébe” az ülések kényelmesek (bár örültünk volna, ha a vezetőoldali mélyebbre engedhető, s a szerény oldaltartású ülőlap hosszabb lehetne, főleg a második sorban), átlagtermettel átlagtermetű mögött meg ketten hátul is vidáman elvannak. Rövidtávon. De tuti, hogy nem ez a legszellősebb kabin a szegmensben. A defektjavítós csomagtartó valamicskét gyarapodva már kerek 300, osztott támlahajtással könnyen bővíthetően meg 1146 literes, azonban az ülőlap fix, a sík padló felejtős. Nem tragédia, ám van az úgy, hogy jól jön, ha szép nagy és lapos felületre rámolhatjuk a rámolnivalót. És az sem hátrány, ha az ötödik ajtó lehúzása nem tanulandó mozdulat, de az. A mélyedések érthetetlen megformálása okán. Kompenzáció? Hogy teleszkópos a motorháztető.
Miként kívül, belül is közel végtelen a variálhatóság, no nem egyterűs, de személyre szabhatósági értelemben. Ez a fényes fekete és krómos, csillogó betétes világ elegáns, magas minőségérzetet kölcsönző választás, ellenben aggódva-kíváncsian várjuk, hogy fest majd néhány év múlva. Így újonnan csak az vele a baj, hogy összefogdossuk, mindig foltos-pecsétes, és a francnak volna kedve éjjel-nappal törölgetni, hogy ragyogjon, mint Salamon töke.
A digitális sebességmutatós műszeregység jól olvasható, vízhőfokmérő nincs, csak egy kék színű piktogram világít, míg hideg a motor, talán van piros is, ha forrna a víz. A fedélzeti számítógép adatai sötétben tükröződnek a plexi oldalán, s ha már sötét: fura, hogy bizonyos gombok kaptak megviágítást, mások meg nem. Ez egy kicsit olcsóságszagú kivitelezés. A kézközeli plasztikok viszont puhák. Tetszetős a szövetülések kontrasztos varrása is, okos, hogy dupla a kesztyűtartó. A tárolórekeszek amúgy nem valami öblösek, könyöktámasz csak felárért jut a Clióba. Hogy a tempomat és az ökokapcsolója a váltó és a kézifék között található, nem gond, mert nem kell sűrűn odanyúlkálni.
A tempomat egyébként széria. A (kiiktathatatlan) menetstabilizáló is. Továbbá a dombsegéd, az Isofix-előkészítés hátul kétoldalt és az anyósülésen is, a (nem automata, de) kártyás nyitás és a gombos indítás, a fedélzeti számítógép, a mélységében is állítható kormány, a villanyablak elöl, az elektromos tükörállítás is alap (Authentique), például. A már említetteken túl, lásd mondjuk LED-es menetfény.
A középső szint (Expression) 300 ezer forintos felárért már (manuális) klímás és 7”-os, színes érintőképernyős navigációs, állítható magasságú vezetőüléses, Bluetooth-kihangosítós, Jack-dugós és USB-s hifis optimalizált mély hangzást ígérő Bass Reflex rendszeres első hangszórókkal, a kormány mögül vezérelve, naná. Egyebek mellett. Még 200 ezerért a Dynamique csomag 16 colos alufelnivel, ködlámpával, automata Renault-kártyával, bőrkormánnyal, takarékos és környezettudatos vezetésre tanító Eco üzemmóddal is kecsegtet. Ó, és jó tudni, hogy ezen a szinten a Nav N Go navi már nem csak Kelet-, de Nyugat-Európát is feltérképezi, szuper. Az Expression mellett döntő kedves ügyfelek biztos maradnak a vasfüggönyön innen. Digitklíma, panorámatető, ülésfűtés? Van, felárért, mint sok más, megannyi matrica, dísz is. Nemsoká internetes, okostelefon-kompatibilis, TomTom navigációs, motorhangokat imitálós, vezetési tanácsadós, hangvezérléses R-Link multimédia, tolatókamera is lesz, ahogy azt a versenyhelyzet meg is követeli.
Tesztautónk közepes felszereltségű volt némi plusz extrázással (könnyűfém kerékkel, a korlátozott hátralátás miatt sajnos hasznos tolatóradart is adó City-csomaggal, egyéb apróságokkal), de még mielőtt a piszkos anyagiakkal és valami frappáns összegzéssel zárnánk sorainkat, emlékezzünk meg a modell egyik nagy újdonságáról, a mindössze 898 köbcentis benzines turbómotorról is. TCe névre hallgat, az Energy család tagja, 3 hengeres, lassításkor mozgásienergia-visszanyerős (ilyenkor tölt a generátor), stop-startos, ultramodern. Lóerőből (relatíve alacsony 5250-es percenkénti fordulaton) 90-et, Nm-ből (2500-tól) 135-öt tud. Végsebessége 180 feletti, 100 km/h-ra 12,2 mp alatt gyorsít. Váltója 5 fokozatú kézi, gyári fogyasztása 4,5 l/100 km, CO2-kibocsátása 104 g/km. Eco módban, hosszabb végáttételezéssel, alacsony gördülési ellenállású abronccsal még mesésebbek az értékei: 4,3 és 99.
Nos, ehhez képest a mi tesztátlagunk 7 litert is meghaladóra sikeredett, de gyorsan tegyük hozzá, hogy az autó kvázi bejáratós volt, az idő hideg, dolgunk sietős és túlnyomórészt nagyvárosi, dugós. Sovány vigaszként a stop-start rendszer finoman és gyorsan működött. És a 3 hengeresekre jellemző vibráció és béna/mókás hang sem zavaró mértékű vagy tónusú. És a váltási segédberendezés szinte egyedülálló módon nem pusztán fel-, de lefelé kapcsolásra is buzdít, felismeri az emelkedőt és a lejtőt, valóban akkurátus.
A váltó egész pontos és könnyű, a változó áttételezésű kormány egész pontos és könnyű, könnyű a pedálok kezelése, s nem nehéz maga a nagyszilárdságú fémek és korszerű műanyagok beépítésével, 10-zel 45 literesre csökkentett üzemanyagtankkal tömegcsökkentett autó sem: az alapverzió tömege 980 kg, kitömött tesztautónké is épp csak átcsusszant az 1,1 tonnán. Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóműve feszes hangolású, de a rugózási komfortot sem csupán hírből ismeri. Élvezetes kanyarogni a Clióval. Az útfekvésnek meg a növelt tengely- és nyomtáv tett egyértelműen jót.
Azt azért még feltétlen örökítsük meg, hogy Ecóban lustán tompa a gép, akik lendületesen szeretnek hajtani, borítékolhatóan offolják. Vagy meg sem veszik. És még valami: autópályán fülünkre hagyatkozva és mérés szerint is viszonylag csendes a Clio, két ember számára utazóautónak is beválhat. Francia- és Törökországban gyártják, töréstesztje 5 csillagos, van belőle hagyományos, 4 hengeres szívó ezerkettes meg kétféle dízel, jön majd izmosabb kisturbós és ütős RS benzines is. És kombi. Jó-jó, de mennyibe kerül? Alapára 3 millió, ami örömteli annak fényében, hogy az elődöt is ennyiért lehetett hazagurítani. Garancia? 5 év. A tesztautó 4 milliós ára sem riasztó a tartalom tükrében, már csak vevők kellenének.

Értékelés

Pozitív

Divatos forma, élvezetes futómű és kormányzás, csendes futás, gazdag biztonsági és egyéb felszereltség, környezettudatos technika, nem túl magas ár, személyre szabhatóság

Negatív

Eco módban tompa motor, a vártnál és ígértnél magasabb fogyasztás, vaskos tartóoszlopok, csak átlagos helykínálat, üléshajtáskor lépcsős padló

Árak

Tesztmodell alapára

3 630 000 Ft

Tesztautó ára

4 015 000 Ft

Műszaki adatok

Hosszúság

4062 mm

Szélesség

1732 mm

Magasság

1448 mm

Csomagtér

300-1146 l

Motor

Otto motor

Hengerűrtartalom

898 cm³

Teljesítmény

66 kW (90 LE)

Ajánlott cikkek