Megérte hozzányúlni? Teszten a frissített Peugeot 508 SW!

Egyre kevesebb az igazán jó kombi. Ami nagy, széles, alacsony, ezáltal elegáns és mégis praktikus, ami nem "zöldségeskombi", hanem valódi családi utazóautó. Az utóbbi évtizedekben először az egyterű, majd később a SUV modellek vették át a klasszikus nagycsaládos kombik helyét a piacon, ami a kategória létszámának erős visszaeséséhez vezetett, ám egyrészről így csak a legjobbak maradhattak, másrészről ezeket a modelleket még tökéletesebben rá lehetett szabni azokra a vásárlókra, akik nem hajóztak el az egyterű és SUV hullámokon. Tipikus példa volt erre a második generációs Peugeot 508, amikor 2018-ban bemutatkozott, ám az igazi, tökéletes formáját csak most, a frissítéssel sikerült elérnie. [BANNER type="1"]
Hogy néz ki? [BANNER type="2"] A formavilága és a külső méretei is a takaró legvégéig nyújtózkodnak: az 508 még kombiként sem válik túlméretessé a kényelmes manőverezéshez, illetve éppen annyi látványos dizájnmegoldás jutott rá, hogy elfedje a tökéletesre csiszolt, ezáltal kissé unalmas sziluettet. Az új Peugeot modelleken kívül-belül azt érzem, hogy a mérnökök egy hajszálnyit sem engedtek a lehető legjobb műszaki megoldásokból, a rendhagyó dizájn pedig éppen ezt hivatott elrejteni. A frissítés előtti modellre visszanézve csak még biztosabb vagyok ebben, a régi orr-résszel kissé unalmasnak hat az 508.
[BANNER type="3"] Belül milyen? A műszerfalra is igaz a Peugeot modellek esetében, hogy a tökéletes mérnöki munkát kellett a formatervezőknek vonzóvá tenni, még akkor is, ha a végeredmény egy szokatlan, idegen forma lesz. Az új Peugeot műszerfalak praktikuma viszont magáért beszél, számomra továbbra is az i-Cockpit a legésszerűbb műszerfal-elrendezés, ráadásul egyértelműen az 508 modellben sikerült a legjobban. Kellően alacsony, szabályos üléspozícióval tökéletes helyre kerülnek a középkonzolon, illetve az ajtókárpitokon elhelyezett könyöklők, minden kezelőszerv könnyen hozzáférhető, gyorsan megszokható. Hatalmasat lépett előre továbbá az infotainment rendszer, ami most már az esetek jelentős többségében nem produkálja a korábbi bluetooth-csatlakozási problémákat, illetve a menürendszere is rengeteget fejlődött. A fizikai gyorsgombok elegánsak és azonnal teszik a dolgukat, ám tagadhatatlan, hogy egy különálló klímavezérlőhöz nem tud felérni ez a rendszer sem. Átlagos magasságú, vagy annál alacsonyabb sofőröknek kiválóak az 508 alap-ülései is, a magasabbaknak azonban megérheti a feláras szettet választani. Fontos viszont megjegyezni, hogy az ülésfűtés kizárólag a komolyabb fotelekkel közös csomagban kérhető, ez az extra pedig mindenképp megéri egy ilyen kategóriájú autóban. Az ülések formája és az i-Cockpit jellegzetes középkonzolja látszatra szűkíti a teret, ám az első sorban így is bőséges a helykínálat, hátul a lábtér teljesen rendben van, ám a fejtér még az átlagos magasságú utasok számára is szűkösnek bizonyult. Szélességét tekintve egyébként megfelelő a pad akár három felnőttnek is, természetesen szellőző és pohártartós könyöklő is jutott hátra. A csomagtartóra viszont még ennyi panasz sem lehet, jól pakolható, megfelelő formájú tér, ami ülésdöntéssel közel 1,8 köbméteresre bővíthető. Kell ennél több? Milyen vezetni?
[BANNER type="4"] Az autó aerodinamikai okokból elnyújtott orrában is rengeteg a hely, a hosszú gépháztető alatt ugyanis mindösszesen egy keresztben elhelyezett, 1,5 literes dízelmotor kapott helyet, 130 lóerővel. Elsőre nem hangzik soknak ez a teljesítmény, ám az 508 egyáltalán nem egy olyan autó, ami száguldozásra csábít. A Peugeot csúcskombija a nyugodt, csendes béke szigete, amely észrevétlenül suhan át a világon. Ehhez bőven elégséges az 1750-es fordulattól elérhető 300 newtonméteres csúcsnyomaték, a nyolcfokozatú automataváltó ugyanis leginkább ebből dolgozik. Mindemellett meglepően takarékos, autópályán, 130 km/órával 5 liter alatti fogyasztásra is képes. Ráadásul városban sem kúszott 8 liter fölé az átlagja nálam, ami ismét megsüvegelendő egy ekkora karosszériában. A vezetési élmény azonban számomra fontosabb, mint a nyers fogyasztási- és teljesítményadatok, ezen a téren alkotott igazán kiemelkedőt az 508. A futóműve úgy tud kényelmes és a magyar utakra is alkalmas maradni, hogy mindeközben nem válik billegőssé, pattogóssá, instabillá. Ehelyett precízen és pontosan irányítható, minden helyzetben jól fogja az utat és néma csendben intézi az utasításokat, amelyeket a pedálokkal és az aprócska kormánnyal adsz neki. És ezt a néma csendet szó szerint kell érteni: az alacsony karosszéria-kialakítás miatt szokatlanul alacsony a szélzaj, még autópályatempónál is. Menetkényelem terén tehát még a kombi konkurenciát is könnyedén alázza, a SUV vetélytársak pedig egyenesen labdába sem tudnak rúgni. Mennyibe fáj?
Hab a tortán, hogy az árakat elnézve is bajban vannak a vetélytársak: az 1,2 literes alapmotorral már 14,61 millió forinttól hazavihető az 508. Ennél egy fokkal jobb megoldás a tesztautó dízelmotorja, ám még úgy is 15,49 millió az alapár, a konkrét tesztautó pedig a különleges Titánszürke fényezésével sem éri el a 15,8 millió forintot. Mindez egy látványos, elegáns, kényelmes, tágas és takarékos utazókombiért, amelynek az egyetlen hátránya a hátsó ülések felett kissé alacsonyra húzott tetővonal, kiváló ár a jelenlegi piacon. Főleg, hogy a frissítéssel már tech-oldalon és a modern látvány terén is utolérte a vetélytársakat. Érdemes figyelembe venni az ár kapcsán: dízel Passatot 17 millió alatt egyáltalán nem kapni, a méretosztályban pedig ezen kívül szinte már csak prémium modellek maradnak, amelyek árcéduláján még ennél is vastagabban fogott a tinta. [BANNER type="5"]