Luxus kicsiben - Ford Fiesta Vignale teszt

Az aktuális Fiesta generáció formaterve komolyodott kissé az előzőhöz képest. Kevésbé tűnik játékosnak, inkább nagyautós próbál lenni, ám ez igazán akkor tűnt fel, amikor megláttam az új Focus vonalait. Úgy vélem a Fiesta egy „kicsi” Focus szerepét akarja eljátszani, míg korábban a saját egyéniségét őrizte. Persze ezt semmiképpen nem szomorúan állapítom meg, hiszen nagyon jól áll a Fiestának ez a komolyság. Főleg a Vignale esetében. A "kicsit" jelzőt sem véletlenül tettem idézőjelbe, ugyanis a térkínálata alapján egy kisebb családnak is tökéletesen megfelel. Annak ellenére, hogy a csomagtér alaphelyzetben csak 292 literes, ügyesen pakolva azért elég jól elfér benne a cókmók.
[BANNER type="1"]
Bár egészen vidám és élénk színek is megjelentek a Fiesta palettáján, a prémiumnak szánt Vignale modellnek valószínűleg a tesztautón is látható „árnyékfekete” áll a legjobban. Így sokkal hangsúlyosabbak a krómdíszek és egyszerűen tekintélyt parancsolóbb ezzel a fényezéssel.

A krómdíszek körbeölelik az autót, de nem túlzóan.

Ízlésesen emelik ki a ködfényszórók házait, a hűtőrácsot az ablakkereteket és a küszöbök feletti kis domborítást, amelyen a fények és az árnyékok látványos táncot járnak a napszakoktól függően. Ha ezekből az apró, de figyelemfelkeltő módosításokból nem esik le a nézelődőknek, hogy különleges Fiestával állnak szemben, akkor a Vignale feliratok biztosan gondoskodnak róla.

Az egyediség az utastérben is folytatódik. A méhsejtmintás bőrrel borított ülések ritka kényelmesek. Első pillantásra nem tűnik túl vaskosnak a deréktámasz, sem a combtámasz, ám az ülésbe belesüppedve, mintha kényeztető karok ölelésébe kerültem volna. A másik feltűnő részlet a műszerfal bőrrel borított felső része és a padlizsán színű díszbetétek. Igényes megoldás, és majdnem el is tereli a figyelmet a lejjebb található egyszerű műanyagokról. De csak majdnem.

A rengeteg bőrön kívül minden olyan, mint egy mezei Fiestában, ami persze nem baj, hiszen azok is jól összerakott masinák.

Összességében azért valóban prémiumos érzetet ad a Vignale utastere és az összeszerelési minőségre sem lehet panasz. Kivéve a tetőablakok környékét. Erős a gyanúm, hogy csak a tesztautó hibája volt, de túl sokszor kezdett nyöszörögni valami azon a területen. Persze a napfénytetőt nem muszáj választani az autóhoz, hiszen extraként kínálják. Ugyanígy a B&O Play hangrendszert is, ami igazi koncertteremmé varázsolja a belsőt. Ez egyébként a kormányról is vezérelhető, de a szintén extraként rendelhető 8 colos érintőképernyőn is matathatunk a SYNC 3 multimédiás rendszerben, amely Apple CarPlay és Android Auto kompatibilis.

Az utastér minden extravaganciája mellett az egyliteres, turbófeltöltéses EcoBoost motor tette rám a legmélyebb pozitív benyomást. A háromhengeres egységből 140 lóerőt sajtoltak ki, és ehhez csupán 1089 kilogrammnyi mozgatandó tömeg társul. Plusz az utasok persze, de még így is elképesztően dinamikus. A maximális teljesítményt 6000-es fordulatnál adja le, ám a 180 Nm forgatónyomaték már 1500-as fordulattól rendelkezésre áll. Igazából minden élethelyzetben kellő rugalmassággal áll a vezető rendelkezésére. Amíg csak papíron olvastam a teljesítményadatait, nem is hittem el, hogy mire lehet képes. Benne ülve viszont egyik ámulatból a másikba estem. A teszt alatt egy hosszabb autópályás úton is jártam vele Makón, ahol megismerkedhetett az ük-ük-ük-apjával, a Model T-vel is.

Nem fűztem nagy reményeket a háromhengeres motorhoz autópályán, ám süvöltő hangorkán helyett meglepő csendben ültem, hiszen a hatfokozatú manuális sebességváltónak köszönhetően egészen alacsony fordulaton pörgött a megengedett maximális sebességnél is.

Ez pedig a fogyasztáson is meglátszott, ugyanis 5,4 litert kortyolt százon. Ráadásul a teszt végére a vegyes fogyasztás sem emelkedett 6,3 liter fölé. Pedig néha azért nem bírt magával a jobb lábam, ugyanis a Fiestára is igaz, amit már oly sokszor megállapítottam a Fordról. Valahol az első Focus tájékán elkapták a fonalat a kormánymű, futómű, váltómű hármasának tervezésében, és azóta a legtöbb modelljüket egyszerűen élmény vezetni. Persze a Vignale 18 colos könnyűfém keréktárcsái kicsit rontanak a komforton, ellenben szépen csillog a polírozott felületük.

A csúcsfelszereltség előnyei közé tartozik a rengeteg asszisztens rendszer, amelyekkel még egy friss jogsis számára is gyerekjáték és stresszmentes a közlekedés. Van itt minden kérem szépen, a teljesség igénye nélkül felsorolva automata parkolóasszisztens, táblafelismerő, éberségfigyelő, adaptív tempomat, automatikus fényszóró, tolatókamera és vészfékrendszer is. Tény azonban, hogy a Fiesta Vignale birtoklásáért egy picit sokkos állapotba kell hozni a pénztárcát.

A fickós egyliteres motor ellenére inkább elegáns, mint sportos Fiesta alapára 6 045 000 forint.

A még gazdagabban felszerelt tesztautó, amelyben már többek között fűthető első ülések, fűthető kormánykerék, fűthető szélvédő is – meg az a sok segédrendszer, amit már említettem – helyet kapott, már 7 333 000 forintba kerülne (kedvezmények nélkül). Aki azonban hajlandó kicsengetni érte ennyit, tényleg egy látványos kisautót kap, amellyel kiemelkedik a kategória tömegmodelljei közül. Nem éri el az olyan eleve prémiumnak született autók szintjét, mint a Mini vagy az Audi A1, de nem is kerül annyiba, szóval, ha elsőre sokkolónak is tűnik a Fiesta Vignale ára, jobban körülnézve a piacon, látszik, hogy nem rugaszkodtak el olyan nagyon a földtől az árképzésénél.