Teszt2012. 11. 24.

Világbajnok családi turbó - Chevrolet Cruze SW 1.4 Turbo

Megkaptuk a leghasznosabb Cruze-t, a kombikasztnis, 1,4 literes turbómotorral szerelt LTZ+ változatot. Kellemes élmény volt.

Betumeret18 px
⏱️ kb. 4 perc olvasás


Év eleji tesztünkben Kántor kolléga a következőket hiányolta a csokornyakkendős kompaktból, mely hozzá ötajtósként, 1,8-as szívós benzinessel jutott el: légterelők, jobban pakolható raktér, kevésbé iszákos, de dinamikusabb benzinmotor. Hát most megkaptuk, amire vágyott: spoilerek helyett ugyan csak tetősíneket kaptunk, s az 1,4 Turbo is csak kicsivel kisebb étvágyú, de azért jóval dinamikusabb, mint az akkori erőforrás volt. Ráadásul, míg az ő fehérje "csak" LTZ felszereltséget tudott, ezt a meggybordó jószágot LTZ+-szal tömték ki, ami a korábbihoz képest magával hozta az annyira nem fontos bőrüléseket, és az ebben a hidegedő korban igencsak fontos ülésfűtést is. [BANNER type="1"] Már a Malibut is igen pofás autónak találtam, s most ugyanígy voltam a Cruze-zal is. Így kombiként sokkal arányosabb, mint a formájával kicsit farnehéznek ható ötajtós, s sokkal jobban ki is lehet látni belőle, ami szintén nem hátrány egy autónál. Penge az orra, szép a tetőíve, jól mennek hozzá a tetősínek, vagányak a fekete felnik, szóval jó az egész. A belseje nem sikerült ennyire jól, de annak is megvannak a maga momentumai. A kormány, a középkonzol és a műszerfal pöpec, az ülések lapossága nem pont fedi ízlésemet, kicsit vehették volna ergonomikusabbra kialakításukat. Ugyanakkor jól támasztanak oldalirányban, állíthatóságuk is megfelelő, a helykínálat pedig egyetlen irányt leszámítva hibátlan.


Ezt az egy irányt a hosszan járó hatos kézi váltónak köszönhetjük, hátrafele mutat, és ha az embernek nem lenne könyöke, nem lenne baj. Viszont van, úgyhogy az első, tárolós, SD-kártyahelyes, Auxos, USB-s könyöklő tervezője páros fokozatok kapcsolásakor mindig szóba kerül, s nem a legdicsérőbb jelzők gyűrűjében. Magas a doboz, lehetséges, hogy 15-20 centivel magasabb emberek már könnyen elnyúlnak felette, de szerintem azért több az átlagember, mint a kosaras. Ezt leszámítva jó fogású, 4 irányban állítható kormány, logikusan rendezett gombok és kezelőszervek veszik körül a sofőrt. Külön örömöt jelent a kulcsnélküli nyithatóság és indítás, bár meglepően hosszú idő telik el a külső kilincsre rakott gomb megnyomása és a reteszek oldása között.


Tárolóhely van bőven: a középsőnek csak helyzete bosszantó, méretileg megfelelő, az ajtókba lehet palackokat süllyeszteni, a kesztyűtartón kívül a műszerfal tetején is van egy fedeles rekesz, hátra is jutott könyöklő, pohártartós. A vezető majrévas helyett napszemüvegtartót kapott feje fölé. Ebben a tesztautóban még dohányzó csomag is volt, tisztességes szivargyújtóval, hamushordóval (9190 Ft). A hátsó ajtó felett akasztó, a csomagtér két szélén tenyérnyi műanyag tálcák, a hátsó üléstámla peremén pedig kis műanyag félkörökkel részekre tagolható, esőcsatorna formájú tároló található. Ez utóbbi kivehető, s bár rajta a matrica a kétlépcsős kivétel módjáról, nekem 10 perc alatt sem sikerült kiemelni, úgyhogy helyén maradt. A csomagtér rolója két szintre állítható, s csomagrögzítő háló is rejlik a padló alatt.


Amivel nem vagyok teljesen kibékülve, az az 1,4 literes turbómotor. Alul erőtlen, középtájt elmegy, felül hangos: gondolhatnánk, hogy keveset fogyaszt, mivel főszerkesztőnk ugyanezzel az egységgel, ráadásul egy jóval nehezebb autóban, nevezetesen az Opel Insigniában 6,2 litert produkált, de ehhez persze utánozhatatlanul kíméletes vezetési stílusa is kellett. Igaz, ő sokat autópályázott, a Cruze SW pedig egy pilisi kirándulást leszámítva csak a városban közlekedett, sokszor csúcsforgalomban, így jött ki a 8,9 l/100 km-es tesztátlag, pedig szinte végig hagytam stopstartoló ECO-módban. A futóműve kellemes, jól fekszik az úton, a kanyarokat is viseli, de a kormányzás kicsit lötye, egyenes haladásnál is mindig van kis holtjátéka a kormánykeréknek.
A csúcsmodell 6,25 milliós vételára nem különösebben alacsony, de sok mindent kapunk érte: automata fényszórókat, jól behangolt esőérzékelőt, kritikán aluli grafikával dolgozó, s menet közbeni beállítást nem engedélyező navigációt, segédvonalas parkolókamerát, ülésfűtést, kulcsnélküli nyitást és indítást, tempomatot. A klíma nem kétzónás, de hatékonyan párátlanít, amire szükség is van, mert az autó hatékonyan párásodik. Zenét SD-kártyán is lehet beletolni, a hifi Bluetooth-képes, hangszórókból azért hallottunk már jobbat.

Egy hét bőven elég volt arra, hogy megkedveljem. A könyöklőjét mondjuk átszabatnám, egy jobb váltó, például automata se ártana, s azt se bánnám, ha a kis turbó helyett inkább egy kétliteres szívó benzines (semmiképp sem a hozzá kapható 1,8-as) nyelné be ezt a 9 litert, de tisztességesen megépített, őszinte gép, és ez mindig értékelendő. Kezelőszervei lehetnének kevésbé opelesek, de hát ilyen ez a konszernvilág, ekkora béka még lenyelhető. Városban kellemes, autópályán sem hangos, szolgáltatásai messze túlmutatnak azon, amit belegondolnánk, formája abszolút szerethető. Nem kérdéses, hogy egy Astrát mellétéve melyiket választanám.

Értékelés

Pozitív

Jó forma, tágas utastér, gazdag felszereltség

Negatív

Nagy fogyasztás, bizonytalan egyenesfutás,

Árak

Tesztmodell alapára

5 860 000 Ft

Tesztautó ára

6 256 970 Ft

Műszaki adatok

Hosszúság

4681 mm

Szélesség

1797 mm

Magasság

1521 mm

Csomagtér

500-1478 l

Motor

1,4 Turbo

Hengerűrtartalom

1364 cm³

Teljesítmény

103 kW (140 LE)

Ajánlott cikkek