Tíz dolog, amivel kiborít egy taxisofőr

Nem tudni, lesznek-e barcelonai mintára egységes sárga-fekete taxik Budapesten. Remélhetőleg megjön az esze az illetékeseknek. Nem tudni, lesz-e fix, illetve maximált tarifa. Nem tudni, hogy a mintegy 3000 fővárosi személyszállító közül mennyien veszítenék el a munkájukat, s a jelenlegi flottából hány autó felelne meg a 10 év alatti kort, klímát, bankkártyás fizetést engedő terminállal szerelt, legalább EURO-4-es motort, 2550 mm-es tengelytávot és 430 literes csomagteret is követelményként támasztó, dohányzási tilalmat is tartalmazó rendelet elfogadásakor. Annyit tudok, hogy sok taxisofőr engedélyét azonnali hatállyal bevonnám, már ha egyáltalán rendelkeznek a megfelelő papírokkal. [BANNER type="1"] Szinte jó, hogy szörnyű drága, mondhatni úri muri a taxizás. Így legalább ritkán szembesül az ember azzal, hogy a sofőrök mennyire nem tudnak vezetni, mennyire fogalmuk sincs arról, miként is tehetnének jó benyomást az utasra annak érdekében, hogy legközelebb is őket válassza, s ne nézzen másik társaság után. Naivan, hátha ott professzionális, elsőrangú szolgáltatást nyújtó sofőrökkel lesz dolga.
[kepallojobb=389268]Ő jó lenne sofőrnek? Főleg a magassarkújában[/kepallojobb] Mert mit is kívánhat az utas, ha nincsenek különleges elvárásai (mint például segítségkérés szatyrok le/felcipelésében, vagy épp a férj/feleség titkon követése, mint ugye a filmekben)? Tessék elvinni a lehető legolcsóbban, legrövidebb úton és idő alatt a megadott címre úgy, hogy 1.: a taxis tudja, merre kell, merre érdemes menni, 2.: a taxis jól, biztonságosan vezet, 3.: a taxis nem borít ki egy csomó hülyeséggel.
Nem nagy elvárások. Rendben, azzal tisztában vagyunk, hogy nem kevesen éhbérért taxiznak, nem kevesen kényszerű pályamódosítást követően landoltak a volán mögött, nem kevesen meg olyan rég ügyködnek a szakmában, hogy odanőtt a hónuk alá a műbőr autóstáska, de akkor is. Döbbenet, egyesek miket művelnek felelős személyszállítás címén, míg a panaszkodás persze konstans, hogy így nem lehet megélni, meg úgy teszi őket tönkre az állam, a smucig utasközönség (hiánya), meg minden...
Úgy hozta az élet, hogy nemrég néhányszor taxival kellett utaznom. Korábban volt olyan időszak, amikor meg hetente többször, folyamatosan (munkaügyileg, cégesbe’), s most szánalommal vegyes hitetlenkedés fogott el: hát tényleg semmi nem változik? Tényleg ezekre a sofőrökre kéne magam bíznom, amikor a taxi az egyetlen elfogadható(nak tűnő) megoldás? Arról nem beszélve, hogy 15-20 percet váratni az ügyfelet igencsak visszás a nincs fuvar/nincs pénz szituációhoz képest, de mindegy.
Hogy a fogalmatlan/vagány/őrült taxisofőr milyen traumákat okozhat a közlekedés többi résztvevője számára, ezen cikkben nem téma. Az sem, hogy - önvédelemből - nincsenek bekötve, s az utast is csak akkor óvja biztonsági öv, ha ő épp úgy gondolja - és épp nincs az utólagos üléshuzattal vagy a hibás ülés-visszahajtással elfedve az övének csatja. Az sem, hogy milyen autókkal taxiznak (régi Swift zéró hellyel, papírkasztnival, például). Koncentráljunk arra, mivel pusztítják hőseink az utas agysejtjeit, akarva-akaratlanul.
10.: Nem tud visszaadni - "nagy" pénzed van, mondjuk tízezres, a taxis pedig azt mondja, hogy te vagy az első napi fuvarja, most kezdett, nem tud visszaadni, váltsd fel, oldd meg. Addig ő vár, ami nyilván pénz(ed)be kerül. Alkalmasint közben meg is tankol, elmegy vécézni, újságot venni, megbeszélni a kollégákkal, hogy nincs utas.
9.: Fázik, melege van - néha érthetetlen klimatikus viszonyokat teremtenek az élő/munkahelyükön, miközben tán te vagy a vendég, te vagy, aki fizet azért is, hogy ne kelljen nemkívánatos körülmények között utazni. Lásd 40 fok vagy 15, dübörög a klíma vagy mégsem, mert az sokat fogyaszt és drága, ezért akkor a huzat, hogy letépi a fejed, árad be a korom és nagy a hangzavar, a sofőr pedig nem kérdezi meg, tehet-e valamit a kényelmedért. Az a lényeg, hogy neki jó legyen, nem?
8.: Büdös - forróságban munkálkodás közben megizzad az ember, a klíma drága és egészségtelen, a bűz, a testi kipárolgás alap, bocsánatos. Bocsánatos, amíg nem orrfacsaró, azonban cigifüsttel kombinálva gyilkos tud lenni. Néha, a rengeteg fuvar közé préselve egy-egy mosakodás nem férne bele, hm?
7.: Siet - nem biztos, hogy a következő címért, sokkal inkább saját, egyéb dolog intézéséért, de A szállító tolja neki, s amikor finoman megkérjük, ugyan lassítson már kicsinyt, sértődötten folytatja az utat. És lassít, fél perc erejéig. Majd feledve a kérést ismét száguldozni kezd - remegj csak az életedért. (Szólsz az étteremben, hogy ez meg az a bajod a kajával? Visszaviteted? Másodjára meg mered kóstolni?)
[kepallobal=389270]Valami még zavarhatná[/kepallobal] 6.: Nem siet - neked viszonylag sietős lenne, s azt látod, hogy sofőröd még a megengedett sebességgel sem megy, a lámpáknál szinte várja, hogy az pirosra váltson, a zebránál, hogy megközelítse egy gyalogos, nyár végén, hogy beköszöntsön az ősz. Szólsz, nem érti. Szólsz, 45 helyett 47-tel szaggatja az aszfaltot. Szólsz, panaszkodni kezd, magyarázza, hogy sok a rendőr, rossz a kocsi, drága a benzin, minden drága, minden rossz. Vagy beletapos, elgurul a gyógyszere, s véged van, mint a botnak.
5.: Rossz a kedve - mogorva, szinte nem is köszön, úgy tesz, mintha szívességet tenne azzal, hogy elvisz a megadott címre. Biztosan megvan az oka, de nagyon nem kéne kimutatni. Szolgáltatás vagy mi a franc?
4.: Ripacs, kíváncsi - pillanatok alatt a Mikroszkóp Színpad első sorában érzed magad, pedig csak el akartál jutni A-ból B-be. Akarod vagy sem (nem), de megtudsz mindent a városról, a politikusokról, kapsz humorbonbonokat, tanácsokat is. Mi van veled, semmi? Hova mész, mit csinálsz, mit dolgozol, azt a viccet hallottad, hogy? Uram, irgalmazz.
3.: Nem tudja, merre menjen - bemondod a címet, nagy szemekkel néz, ajjaj, jön a kérdés, amit nem akarsz hallani egy taxiban: Majd segítene, mondaná az utat? Vagy bemondod a címet, meg se mukkan, de nem is indulunk, hiszen ő bepötyögi a navigációba, ami nem egyszer több perces móka. Mondjuk még mindig jobb így, mint menet közben. Azzal nincs baj, amikor megkérdi, hogy van-e kedvenc útvonalad, vagy javasol kettőt, stb. De nem ismerni semennyire a várost, például Budapestet... Taxisként... Éreztetni az utassal, hogy kezdő... Az ész megáll.
2.: Tévét néz, telefonál a lelkem - az még hagyján, hogy hallod/hallgatod a diszpécser meg a kollégák közlendőit-beszélgetéseit, az is hagyján, hogy sofőröd is be-bekapcsolódik, az is hagyján, hogy közben rádiót, zenét hallgat (éljen a legalább 3 méteres antenna!), nézi a GPS-t, takarja a taxiórát, ne lásd, ne nézd, hány forintod és hogyan vándorol az ő zsebébe, de telefonálni, tévét nézni, utassal a fedélzeten... A telefont lerakatod vele, ám a tévé már annyira vicces(en szánalmas), hogy nem is szólsz neki. Figyeled, ahogy a szembe sarkából menet közben is oda-odanéz, siet a lámpához, hogy amíg piros, végre figyelhessen (nem a vezetésre, hanem a sorozat szédületes eseménysorára), ha (gonoszul) hozzászólsz kérdéssel-kéréssel, sértődötten halkítja le, nem is burkoltan érzékelteti, hogy zavarod, hát kösz, ide sem jövök többet.
1.: Nem tud vezetni - tényleg tisztelet a kivételnek, de iszonyat, hogy mennyire bénán, riasztóan bénán vezetnek a taxisok. Nem csak ők (például sok-sok autós újságíró is), de tőlük elvárná az ember, hogy biztonságosan, magabiztosan, szakértő mozdulatokkal és ésszel tegyék a dolgukat. Van a Fittipaldi, aki kellő önimádattal és nagy gázzal közlekedik, de nagy fékkel is. Beletapos, odaér a lámpához, fékezhet. Várhat kétszer annyit. Vagány nagyon, úgy fogja a kormányt (bal kéz a volán tetején, törzs jobbra dől), hogy már csak ezért megérdemelne egy körmöst. Aztán van az öreg motoros, aki ezer éve gyűri a szakmát, ezért hát az ülése 45 fokos szögben döntött, a kormányt (alul) épp csak eléri, ha valami dolga lenne a műszerfal környékén (pl. indexelés, bár az nem gyakori), előrehajol, nem nagyon lát ki, de mit is lásson, látta már eleget... Aztán van az autóval messze nem tegeződő, a kuplungcsúsztató, aki a váltót üresbe rakva gurul, aki ezerkétszáztizenhatos fordulaton felkapcsol, vissza soha, a motor fuldoklik, de rajta látod, hogy szerinte így optimális úgy a teljesítményleadás, mint a fogyasztás, ja. Aztán az a fajta, aki nem törődik az utassal, s úgy kanyarodik, hogy kapaszkodni kell. Vagy az, aki sávváltásaival, dudálásával a frászt hozza a kuncsaftra (is), s ha minden klappol, heves anyázások napsugaraival aranyozza be a napod. Örök hála.
Már csak annyit, hogy tényleg mély tisztelet a kivételeknek.