VOLVO V50

Ha csak a helykínálatot néznénk, akkor a második Ford Focus alapjaira épülő legkisebb Volvo kombi alig kapná meg a három csillagot, de a stílusos, kifinomult és egyedi belső, az igaz, nem túl praktikus, de szépséges lebegő középkonzollal és persze hogy hamisítatlan skandináv hangulatával megérdemli a négyet is. Jóllehet a biztos úttartást feszes rugózással éri el, így az nem mindenki szájíze szerint való, a szűkös hátsó fejtér, a nem valami tágas, de legalább jó formájú, könnyen pakolható és egyszerűen bővíthető csomagtér miatt mondjuk taxinak szinte alkalmatlan, de azért búslakodásra semmi ok, a kis Volvo kombi egész életrevaló, ahogy egy Volvo kombitól elvárná az ember.

Még a belépőmodellek is szépen felszereltek, a kötelező kényelmi és főleg biztonsági kérdésekben abszolút naprakészek. Amúgy meg magasabb felszereltségi szinteket választva kisméretű luxuskombit faraghatunk az V50-esből.

A Ford féle benzines négyhengeresek teljesen rendben lévők, de a motorizáltságba a Volvo morgó öthengeresei visznek némi stílust, turbósként meg aztán lendületet dögivel. Dízeléknél szintúgy: a PSA konszerntől beérkező 1.6 és 2.0, szépen húznak, takarékosak is, de a házon belüli fejlesztés 2.4-es az igazi.

A különféle, vásárlói elégedettséget vizsgáló felmérések alapján az V50-es egy szerethető és főleg megbízható modellnek bizonyul, főleg a Volvo féle öthengeresekkel. A gond csak az, hogy bár főbb szerkezeti elemeiben Ford Focus, a Volvo mégis úgy érzi, neki mindenképpen prémium árfekvésbe kell kitolnia a szervizköltségeket, igaz, különféle pénzügyi konstrukciókkal ez némileg tehermentesíthető.

Egy Volvótól nem is várunk mást, az öt csillag szinte a minimum, főleg, hogy a Volvo sokáig mondogatta, hogy bár jó dolog, de nem szentírás az Euro NCAP, és legalább olyan fontos a valós balesetekből évtizedek alatt begyűjtött saját információs adatbázis és cégen belül felhalmozott tudás. De végül beadta a derekát, mondván, ha a népeknek ötcsillagos NCAP kell, akkor megkapják.