VOLVO S40

Ebben a kategóriában ennél többet illik nyújtani helykínálat címén. Az hagyján, hogy elöl passzentos, de hátul kifejezetten szűkös, látszik hogy japán alapokra épül (Mitsubishi Carisma). Amúgy egész jó kidolgozás (bár tudunk minőségibb Volvókról), és körültekintő felszereltség. A gyönyörű kombi aránya úgy 85-90 százalék volt, és mégis alapban a limuzin csomagtere nagyobb (471 a 413 l ellenében), a kombi csak maxig bővítve (ami pofonegyszerű), képes visszavágni (1421 l). Az első ülések kényelmesek, de a kormány még legfelső állásban is alacsonyan áll. Amúgy skandinávosan átgondolt és felhasználóbarát.

A szabály: minél fiatalabb, annál jobban felszerelt, főleg az utolsó gyárilag felextrázott darabok. Azért négy légzsákot, elektromos ablakot, légkondit és CD-s rádiót nagyjából mindben találni.

A benzines 1.6 hervatag, az 1.8 OK, a 136 majd 140 lóerős 2.0 szívó a legjobb. A kétliteres soft-turbo 160 és a full-turbo T4 200 lóerejével a gyengécske futómű egyszerűen nem tud mit kezdeni, ráadásul zabálnak és tönkremennek. A dízelek a Renault-tól származnak, az előkamrás kulturáltabb, a common-rail nyomatékosabb, de egyik sem a megbízhatóság csúcsa.

A korai példányok fenntartása picit lutri, túl sok minden romolhat el váratlanul. Lehetőleg 2000 után gyártottat vegyünk, avval már egy fokkal beljebb vagyunk.

Végre valami, amiben kifejezetten erős az S40/V40. 1997-ben törte az Euro NCAP, négycsillagos eredménnyel. Négy légzsák, SIPS oldalütközés-védelem, óvó fejtámlák. Ebben a tekintetben legalább tipikus Volvo maradt.