A márka története
Németország Szovjetek megszállta keleti szektorában, Zwickau városában a jobb napokat látott, egykor luxusautókat gyártó Horch és Audi gyárakat 1958-ban egy új terv érdekében VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau néven összevontá : a dolgozók népautójának sorozatgyártására kellett felkészülniük. Már 1954-ben elkészültek egy olcsó, takarékos, mégis tágas kisautó, a P50 tervei, melyet 1957-ben egy ötven darabos előszéria követett. A DKW hagyományait felhasználó autó első kerekeit egy 500 köbcentis, kéthengeres, kétütemű motor hajtotta, az acélhiány miatt a fémvázas karosszéria burkolópaneljei műgyantával összepréselt gyapotból készültek. A technológia nagyszériás gyártását egyébként az 1955-59 között gyártott, átmeneti P70 típuson gyakorolták be.
A P50 végül 1958-ban került sorozatgyártásra, a világelső szovjet műhold, a Szputnyik nevének fordításaként Trabant 500, azaz útitárs néven. 1959-ben szinkronizált váltót, majd 1963-ban erősebb, 23 lóerős motort kapott a Trabant 600, aminek szerkezeteire egy évvel később divatos formájú karosszériát húztak, ez lett a Trabant 601. A limuzin mellett kombi, és nyitott „terepjáró” karosszériával készültek a Trabantok, melyeket Magyarországra, Lengyelországba és Csehszlovákiába is nagy számban exportáltak - csaknem huszonöt éven át minimális módosításokkal. Sajnos a mérnökök hiába álltak elő korszerű tervekkel, hiába kísérleteztek négyütemű négyhengeres, dízel, sőt, Wankel motorokkal, a pártvezetés semmi lényeges fejlesztést nem engedélyezett – állítólag Honecker kerek perec kijelentette, amíg húsz évet kell várni sorban állni egy Trabantra, addig kidobott pénz minden fejlesztésre költött pfenning… 1989-91között élte hattyúdalát a Trabant, amikor a végtelenül elavult karosszériába beépítették a VW Polo négyütemű, négyhengeres motorját. A német újraegyesítés után az autógyártás megszűnt Zwickauban, a mára gyakorlatilag elsorvadt üzem egy ideig még autóipari beszállítóként próbált talpon maradni.
