TOYOTA AVENSIS

Ennél az Avensisnél kezdték először behozni a beltérben a Lexusoknál kitanult anyag- és összeszerelési minőséget, a visszafogottan elegáns vonalvezetést, és a gazdagabb alapfelszereltséget. Persze azok viszonylagos szűkössége nélkül, mert itt aztán nemhogy szellős, de egyenesen viharosan nagy beltér sikeredett. Egy Avensis igazából mindig is a mindennapok taposómalmában érzi magát a legjobban, amikor a többi gályarabbal húzhatja az igát, már ha belefér ennyi képzavar. Kikezdhetetlen kötelességtudata miatt sokan unalmasnak tartják, de még ennél is több hálás és elégedett tulaj övezi útját. A hatalmas kombi praktikusságát csupán az ötajtós tudja némileg hozni, de azért a négyajtós is igyekszik derekasan.

Gyengén felszerelt modellt igazából már nem találunk, lejárt lemez a korábbi Terra-Luna-Sol besorolás. Sok a bőrös-navis-digitklímás-tempomatos-kilenclágzsákos darab.

Még az alap 1.8-as benzines is bőven elegendő, kellőképp nyomatékos, illik az autó karakteréhez, fogyasztásban is megállja a helyét. Persze a D4-D dízelekkel nem kelhet versenyre: csekély étvágy, bőséges nyomaték, finom járás, halk működés, tartósság. A 2.0 benzines csak alig megy jobban, de átlag 2 literrel fogyaszt többet az 1.8-asnál, a 2.4-es csupán mellékszereplő. Dízelből a 2.2-esek problémásabbak, mint a 2,0 literes.

A szervizek és az alkatrészek árai kevéssel az átlag fölött, de legalább túl gyakran egyikre sem lesz szükség (kérem kórusban: ha-kellő-körültekintéssel-vásároltak).

Ebben a modellben debütált a térdlégzsák mint olyan, így jön ki a kilenc lufi. bevezetésekor azonnal ötcsillagos Euro NCAP törésteszt, ezen igazából nincs is mit tovább ragozni.