SKODA FELICIA

Lapos, teherautós szögben fixen áll a kormánykerék, ami megszokást igényel, az ülésmagasság sem állítható, csak a GLXi-ben. Szép formájú a műszerfal 1998-tól, és a kidolgozás is jó. A világítást két külön kapcsolóval kell életre kelteni. Méretéhez képest tágas utasterű a Felicia. Csomagtartója 272 literes, a kombi azonban közel kétszer ennyit, 446 litert kínál alaphelyzetben. Osztva dönthetőek a hátsó ülések, de ki is lehet őket szerelni, ami ritkaságnak számít.

Az 1998-as, krómozott hűtőmaszkot hozó modellfrissítés után szebbek az anyagok az utastérben, és a felszereltség is gazdagabb. Ennek ellenére az LXi így is szegényes, még a szivargyújtót és a fordulatszámmérőt is kispórolták belőle. Az alig drágább GLXi sokkal jobb vétel központi zárjával, intervallumos ablaktörlőjével és elektromos ablakaival.

Az 54 és 68 lóerős változatban létező 1,3-as blokk a Skoda őskori műve, erőtlen, tiltakozik a pörgetés ellen, és kihúzatva hangos. Viszont nagyon megbízható, és nem fogyaszt sokat. 1997-től hengerenkénti befecskendezéssel készült, amitől alul erősebb lett. Jobban megy a brummogó 1,6-os VW motor 75 lóerővel, de a kevéssé kulturált, 64 lóerős 1,9-es szívódízel sem rossz vétel.

Kiforrott konstrukció, és mivel folyamatosan fejlesztették, a krómmaszkos, modellfrissítés utániak a legjobbak. A korai, központi befecskendezéses motoroknál leéghet a gyertyakábel. Hűtési hibák miatt átéghet a hengerfejtömítés, a futóműben gyorsan kopnak a kerékcsapágyak. Ha búg a váltó melegen, akkor ott is csapágycsere szükséges. Belül az ablaktörlő kapcsolója szokott elromlani, és nehéz tekerni az ablakot.

A legtöbb Felicia nem bővelkedik biztonsági berendezésekben, mert a légzsák és az ABS feláras volt, a Skodát pedig kispénzűek vásárolták. Övfeszítő és hátsó fejtámla azért mindben van. Töréstesztjén jól teljesített, a frontális ütközésnél csak a lábak voltak az átlagosnál nagyobb veszélynek kitéve.