PEUGEOT 306

Elöl megfelelő, hátul már inkább elfogadható helykínálat. A típus korát leginkább a beltér gyenge kidolgozásán és anyagminőségén érezni (és zörgések formájában hallani) - bár korabeli vetélytársai is jellemzően többet nyújtottak ezen a téren. Használható részletmegoldások, a ferde hátúban viszonylag, a lépcsős hátúban és a kombiban igazán nagy csomagtér, ez utóbbi (másfél köbméterre bővíthető rakterével) igazi teherhordóként is beválik. Ha gyakran vannak hátul utasaink, inkább kerüljük a háromajtóst. Létezik kabrió változata is.

Eleinte szegényes, az 1997-es modellfrissítéstől élhetőbb alapfelszereltség, a fiatalabb példányok jellemzően gazdagabban felextrázottak.

A 60 lóerős benzines maradjon a takarékoskodók választása, a 75 lovas 1,4-es viszont már meglepően használható motor, a nagyobb benzinesek már kimondottan erősek. Meglepően harmonikus a szívódízel, nem rossz a korai turbódízel sem, persze, jobb a modern HDi. Igazi élményautó az XSi, és még inkább az S16.

Nem igazán komplikáltak, így nagyrészt könnyen javíthatók a szerkezetek - amire viszont sajnálatosan gyakran szükség is van... megfizethető alkatrészárak. Sűrűn (3 év) érdemes cserélni a vezérműszíjat és a hűtőfolyadékot. A HDI-k jellemzően karbantartásigényes korba öregedtek, így hosszú távon olcsóbb lehet egy megkímélt, korai dízelt választani.

Nem igazán rossz az 1998-as, három csillagos NCAP eredmény, ám a biztonsági felszereltség hiányos, csak a fiatalabb példányokban tekinthető általánosnak legalább több légzsák és az ABS.