Az Ascona utód Vectra koncepcióját tekintve nem volt egy rossz autó, az utastér tágas, jól használható, de sajnos olcsó anyagokból, slendriánul összerakott. Ebből a Vectrából még nem készült kombi, csak négy- és ötajtós, amely azonban egész ügyesen látta el a teherhordó feladatokat. Az összes változatban széria volt a csomagtérbővítés. Praktikus, élhető autó volt, mint az egy Opelhez illik, kár hogy már elég nehéz makulátlan példányt találni.

Az Opel saját urbánus legendája szerint, a szériafelszereltségért felelős részleg akkori főnöke állítólag spártai felmenőkkel bírt. Egy biztos, manapság már a fényszórómagasság állítás, a beltéri óra, a zárható kesztyűtartó és az ötfokozatú váltó nem számít komplett felszereltségnek.

Ha már mindenképpen A Vectra, akkor felejtsék el a dízeleket! Őskori, hangos, ordenáré, harmatgyenge és nem is túl takarékos. A megbízhatóságról már nem is beszélve. Legjobban a nyolcszelepes kétliteressel járnak, az újabb 1,8-as is ajánlható, de itt már tényleg vége. A turbós és a V6 ritka, jó állapotban főleg, a megvételükhöz nem árt az autószerelői végzettség.

Az alkatrész kifejezetten olcsó hozzá, mondjuk kellhet is bőven, mert valami nyűgje szinte mindig van. Igazából csak a kései, 93 utáni megkímélt példányok fenntartása számít olcsónak.

Nem épp az erőssége. Euro NCAP még nem volt akkoriban, de nem tartozott a piac biztonságosabb modelljei közé, igaz, legalább a fékje tartós, jól adagolható.