Rendkívül tágas beltér, hátul okosan variálható ülőalkalmatosságok. Jól tetten érhető rajta az Opel minőségoffenzívája, főleg a 2005-ös facelift után, amikor még jobb anyagokat használtak a még gazdagabban felszerelt beltérben. Nem véletlen, hiszen a kiöregedett, közvetlen utód nélkül maradó Omegát kellett helyettesítenie. A Signum a Vectra kombi 13 centivel hosszabb tengelytávján feszít, de csak alig négy centivel nyúlik túl hosszban a 4/5-ajtóson, ebből is látszik, hogy az utastér a lényeg. Valóban rendkívül tágas, (4 főnek) igen kényelmes, picit még variálható is, és csomagtérben sem kell szégyenkeznie (365-1410 liter).

A rengeteg cégautóként berendelt puritán Vectránál a Signum a feljebb pozicionáltság miatt már eleve gazdagabb felszereltséget kapott, tehát könnyű lesz klímás, tempomatos, nagyfelnis, de még bőrös változatot találni is. Főleg a 2005-ös nagy ráncfelvarrás utániaknál, azok eleve jobban kistafírungoltak.

Az 1,6-os belépő Vectra aggregátokon kívül lényegében az összes motorral szerelték a Signumot. A régi 2.0/2.2-es dízelek felejtősek, mint ahogy az újabb 2,8-as V6-os turbó is. Az 1,8-as benzines gyenge, a 3,2-es V6-os iszákos, a 3.0 V6-os dízel lomha, a legjobb választás tehát a 150 lóerős 1.9 CDTI. Nem véletlen, hogy ebből akad a legtöbb.

A szervizhálózat kiterjedt, az Opel a költséghatékonyan fenntartható autók közé, és az általános vélekedéssel ellentétben pedig az utolsó Vectra (tehát a Signum is) a használtpiac megbízhatóbb modelljei közé tartozik, főleg igaz ez a ráncfelvarott, 2005 utáni modellekre.

Erős négycsillagos Euro NCAP eredmény. A Signumban már teljes mellszélességgel jelen volt a kor biztonságtechnikai arzenálja, a gyártó nagyon ráment a biztonságra: körbe légzsákok, menetstabilizáló elektronikák és végre jó Opel fékek.