OPEL MERIVA

Egyike a Honda Jazz kevés méltó ellenfeleinek, már ami a beltér variálhatóságát és helykínálatát illeti. Összeszerelési minőségben még nem tudja felvenni a versenyt a kis japánnal, de főleg a 2006-os facelift óta azért javult a helyzet e tekintetben. Anyaghasználat szempontjából erős közepes, a műszerfal katonás rendezettsége és átláthatósága tipikusan opeles. Ekkora méretben nem nagyon találni sokoldalúbb és praktikusabb modellt a piacon. Bebizonyította hogy a Zafira alatt is van létjogosultsága a buszlimuzinnak. A három hátsó ülés külön tologatható, padlóba süllyeszthető, a két szélső befelé is mozog, a raktér akár 1410 literes is lehet, a térkínálat négy főnek nagyobb limuzinokat is megszégyenítő.

Az Opel sajnos nem bánik valami bőkezűen a felszereltséggel, sokszor még a manapság már alapvető klíma is hiányzik. Szerencsére a biztonság annyira nem szenved csorbát, a négy légzsák és az Isofix legalább széria.

A jó öreg Opel féle 1,6-os benzines ezúttal is az egyik legjobb választás, az 1,4 is elmegy, az OPC változat 1,6-os 180 lóerős turbósa pedig igazi kis városi huligán. Dízelből elég a Fiattól érkező 1,3-as is, az 1,7-es nyomatékosabb, bátran választhatjuk az erősebbet, nem fogyaszt többet.

A főegységek már számtalan Opel modellben bizonyítottak, így kiforrott darabokról beszélhetünk, ez visszaköszön az alacsony fenntartási költségekben és a költségkímélő szervizelhetőségben is.

Bár nincs túlzsúfolva biztonságtechnikai felszereltséggel, azért okosan megtervezett modellként könnyedén hozza a négycsillagos NCAP töréstesztet. Egyedül az igen vastag A oszlop az ami, bár merev utascellát biztosít, de ugyanakkor veszélyesen nagy holtteret alakít ki a látómezőben.