OPEL INSIGNIA

Szépen kimunkált, prémium-közeli kisugárzást árasztó beltér, bőséges helykínálattal elöl, viszonylag szűkössel hátul, a kombiban bőven van fejtér. Nagyon okos, rengeteg mindent szabályozni, állítani képes, de nehézkesen kezelhető fedélzeti irányító rendszer, elektromos kézifék esetén külön váltó mögötti kis joystick-al, méretes csomagtér (4 ajtós 500, 5 ajtós 530, kombi 540 liter), jó variálhatósággal.

Zsúfolásig felextrázható a legmodernebb autóipari vívmányokkal (adaptív fényszóró és futómű, közlekedési tábla felismerő stb.), de még az alapváltozatok is korrektül felszereltek.

A belépő benzinesek átlagosak, a dolog a turbós, 180 lóerős 1,6-ossal kezd érdekes lenni, majd vált izgalmasra a szintén feltöltött kétliteressel és a 2.8-as V6-ossal. Dízelfronton kétliteres, négyhengeres választható 110-től 190 lóerőig terjedő teljesítménnyel, vérmérséklet és pénztárca alapján választhatunk. Az OPC nem olyan vad, mint ahogy a papír alapján gondolnánk, inkább utazóautó, mint sportkocsi.

Az Opelok sohasem drága fenntarthatóságukról voltak híresek, de azért egyenlőre a négy csillag megelőlegezett bizalom, mert ha a komplex fedélzeti elektronikai rendszer elkezdi az elmezavarokat, az sokba fájhat.

Az egyik legjobb Euro NCAP törésteszt eredmény, egyetlen ponttal lemaradva a maximális pontszámról. Merev karosszéria, kitartó fékek.