MERCEDES-BENZ A-OSZTÁLY

A szendvicspadlós elrendezés miatt magas az üléspozíció, így jó a rálátás a forgalomra. Mercedeshez képest gyenge az anyagminőség és a kidolgozás, különösen 2001-ig. Kényelmes, de gyenge oldaltartású ülések, amelyek idővel lötyögőssé válhatnak és nyikoroghatnak. Áttekinthető a műszerfal, de a vízhőmérő hiányzik, a benzinszintmérő pontatlan. A normál változat átlagos helyet kínál a hátsó sorban, a 17 centivel nyújtott Langban azonban fejedelmi a lábtér. Jól variálható az utastér a kiszedhető, áthelyezhető hátsó ülésekkel. A 390 literes csomagtartó elegendően nagy, bővítés után már 1040 literes.

A Classic csak a biztonsági felszereltségben gazdag, aki Mercedeshez méltó berendezésre vágyik, az a nem sokkal drágább Avantgarde-ot vagy Elegance-ot keresse. Óvakodni kell a lamellás napfénytetőtől, könnyen elromlik és beázik.

Városba elég az 1.4-es benzines is (A 140), nem túl szomjas, és csak elvétve van gond vele, akkor is csak az elektronikával. A nagyobb benzinesek jobban illenek az autóhoz. A takarékos dízelek mind 1,7 literesek, teljesítményük 60-95 lóerő. Kissé zajosak, és sok a széthajtott, chiptuningolt példány.

2001 után jobb gyártási minőség, kevesebb hibaforrás. Komoly probléma azért ritkán adódik, de a motorhoz és a segédberendezésekhez nagyon nehéz hozzáférni a döntött beépítés miatt, emiatt magas lehet a munkadíj. Eseteként megszorulhat a vezérműszíj görgője, vagy a tömítetlen hűtés miatt elfolyhat a hűtővíz, ami túlmelegedést okozhat. Ha zajos a futómű, akkor érik egy lengőkar, kormányösszekötő, vagy stabilizátor csere.

Nem kötött kompromisszumot a biztonság terén a Mercedes, amit a négycsillagos törésteszt is bizonyít 1998-ból. A rövid orrú A-osztály passzív biztonsága a szendvicspadlós építésmódnak köszönhetően a középkategóriás kocsikéval mérhető össze, széria volt négy, később hat légzsák, és a menetstabilizáló elektronika is (ESP) az ominózus jávorszarvasteszt után.