A márka története
Egy vasutas hat fia. Ez lehetne a címe annak az olasz családregénynek, amely egy legendás autómárkáról, és egy Rodolfo Maserati nevezetű vasutas hat fiáról szólna. Lássuk tehát Alfieri, Bindo, Carlo, Ernesto, Ettore és Mario Maserati sztoriját! Carlo, a legidősebb fivér már 1898-ban biciklikhez tervezett egyhengeres motort, később a Fiat-nál, majd az Isotta Fraschini-nál dolgozott, ahová követte őt Bindo, Ettore, majd Alfieri is. 1914-ben a fivérek elsősorban Isotta Fraschini motorok versenyre felkészítésre önálló céget alapítottak Bolognában, miközben a művésszé lett Mario a szigonyos embléma megtervezésével írta be nevét az autótörténelem nagykönyvébe. A ’20-as években a Diatto cégnek már versenyautókat is építettek, eredetileg a számukra kezdték fejleszteni azt az autót is, amely végül mégis Maserati Tipo 26 néven – a volánnál Alfierivel nyerte meg az 1926-os Targa Floriót. Innen a márka csillaga meredeken felfelé ívelt, a kis családi vállalkozás versenyautói nem csak az Alfa Romeók, de a harmincas években a Mercedes-Benzek és az Auto-Unionok rettegett ellenfelei voltak. Gazdasági szempontból azonban kevésbé volt sikeres a cég, így végül a Maserati fivérek 1937-ben eladták részesedésüket az iparmágnás Adolfo Orsininak, aki Modenába helyezte át a székhelyet.
Szerződésük értelmében három Maserati fivér még 10 évig dolgozott a nevüket viselő üzemnek, ezután O.S.C.A. márkanév alatt valósították meg terveiket. A háború után folytatódtak a sportsikerek, de egyre inkább az utcai sportkocsikra tevődött át a hangsúly, 1957-ben a Maserati hivatalosan vissza is vonult a versenypályákról, és teljes erővel sportkocsijaira koncentrált. Főleg Vignale, Frua és Touring karosszériákkal olyan ma is csodált modellek készültek, mint a 3500, a Mistral, Ghibli, vagy a Quattroporte. ’968-ban mégis furcsa házasságba kényszerül a Maserati, a kérő a céget felvásárló Citroen… A franciák legendás coupéjukba, az SM-be kapnak ilyen formán motort, a Maserati pedig lehetőséget (pontosabban pénzt és tervezői kapacitást) kap talán a legismertebb típusai, a Merak, a Khamsin, és a középmotoros Bora megszüléséhez. A Citroen csődje jelentette a házasság végét, 1975-ben a Maserati az egykori autóversenyző, az argentin Alessandro de Tomaso kezébe került, aki a kisszériás elit modellek mellett a nyolcvanas években bevezette a nagyobb darabszámban eladható, olcsóbb, de agresszív megjelenésű és nagy teljesítményű Bitrurbót. 1993-ban a Maserati is a Fiat birodalom része lett, majd egy érdekes manőverrel 1997-ben a cégből ötven százalékos részesedést kapott a szintén Fiat tulajdonú Ferrari. A Ferrari irányítása alatt új lendületet (és új gyáregységet) kapott a márka, így mára ismét elismert sportos luxusautók, a Quattroporte és a GranTurismo viselik a Maserati nevet.
