Meghökkentő a középre rendezett műszerfal, de hamar megszokható, és este kellemes a zöld megvilágítás. Az anyagok szemre szépek, de sok burkolat valójában csak olcsó plasztik. Az ülések állíthatósága jó, a kormány azonban nem süllyed elég mélyre és túl messzire kerültek a bajuszkapcsolók is. Az első sorban kényelmesen el lehet férni, de hátul maximum két felnőtt szállítható rövidebb utakon. A csomagtartó sem nagy. A hatalmas oldalajtók megszokást igényelnek, szűken mért parkolóhelyen nem könnyű a be- és kiszállás. Az ajtózsebek kicsik, kevés a rakodóhely.

A korabeli kisautókhoz mérten luxusszínvonalú az Ypsilon felszereltsége, igaz, ez csak az eleve gazdagon felszerelt kivitelekre jellemző, az alapmodell ennél a típusnál sem kényeztet, maximum a kialakításával. A tartozéklista az üvegtetőtől kezdve az automata légkondicionálón át a puha bőrkárpitozásig mindent felvonultat.

A sportos GTI-hangulatra vágyók felejtsék el az Ypsilont: bár az erőforrások nem élettelenek, az autó karakterének mozgatórugója a komfort és a kényelem. Egyes változatok félautomata robotváltóval is elérhetők. Az 1.2-es alapmotor leginkább városba való, a legfickósabban pedig a 90 lovas dízel viselkedik, amely nyomatékosabb, mint a benzines 1.4 16v.

Mivel a Fiat Punto az alap, rengeteg alkatrész csereszabatos, és ez nagy szerencse. A kis Lancia bár szeszélyes dolgokat tud előadni - elektronikai zavarok, nyikorgó, nyöszörgő ajtó és futómű, kopogó kormány, gyújtásproblémák -, összességében mégsem pénztemető.

Az EuroNCAP csak az elődmodellt vizsgálta, amely szerény 2 csillaggal nem remekelt. Ennek a korszerű változatnak merevebb a karosszériája, létezett hozzá ESP menetstabilizáló, az ABS széria, és légzsákokban sincs hiány.