HONDA CR-V

Még ma is kifejezetten tágasnak számít a CR-V. Jó minőségű utastér, ha nem is luxus-, de tisztességes színvonal fogad, kellemes anyagokkal, precíz kapcsolókkal, jó térkihasználással. Egyedül az oldalra, jobbra nyíló csomagtérajtó lehet furcsa, amúgy a második CR-V kisbuszokat megszégyenítően variálható, az osztva tologatható támla döntehtő hátsó padjának, a két első ülés közötti könyöklő-táróló komplexumnak, a piknikasztallá kihajtogatható csomagtértálcának és az alapból 527 literes (927-ig bővíthető) csomagterének köszönhetően.

Régi jó japán hagyományoknak eleget téve, már a belépő szintnél nyugodt szívvel megállhatunk, hiszen ami kell, az benne van. Klíma, motoros ablakok és megfelelő biztonsági tartozékok. Feljebb haladva a légkondi automata lesz, a gumik alufelniken feszítenek, bőrbevonatú a kárpit és navigáció segít hogy ne tévedjünk el.

Sokáig nem volt választás, egy kétliteres benzinmotor, 150 lóerővel, és kész. Eszi nem eszi... És ették. Mert kulturált volt, takarékos, élvezetesen és könnyen forgatható, úgy pedig már egész erős is. A 2,2-es, 140 lóerős, keveset fogyasztó, zseniális dízel féltávnál érkezett, a decens ráncvfelvarrással. Mellényúlni nem tudnak, a benzines egy hajszálnyit üzembiztosabb.

Az alkatrészárakon látszik, hogy nem egy japán-japán modellről van szó, és mivel rendkívül megbízható, így a kötelező szervizeken kívül nemigen kell hozzányúlni, ráadásul még benzinmotorral is könnyedén tartható a 9-10 literes vegyes átlag.

Magas, terepjárós üléshelyzet, remekül belátható karosszéria, fedélzeten a kötelező légzsákokkal és egyéb biztonsági kiegészítőkkel. Mindez az Euro NCAP összetörős értékelés alapján négy csillagot ért. Kiélezett helyzetben nem minden CR-V-ben számíthatunk az ESP mentőövre, és a lassú, elsőkerekes hangsúlyú 4x4 sem ránt ki villámgyorsan a bajból.