Mivel messzemenően a korabeli Bravo/Brava pároson alapult, így változatlan tengelytáv mellet csupán ugyanakkora belteret kínált, hiába próbálták a középkategóriába pozícionálni a Fiatosok. Egyedül talán a kombi változat fejtere ami picit jobb, mint az 5 ajtós rokonnál, de amúgy a műszerfal, ülések, pakolóhelyek mind ugyanazok mint a műszaki donoroknál. A Weekend névre keresztelt kombi változat tűnik a leginkább használható variánsnak, jóllehet a limuzin 430 literes csomagtere annyira nem kicsi, de a kombi 500-1550 litert tud, egy lenyitható aljú csomagtérajtóval és derék, 500 kg-os terhelhetőséggel.

Egy fokkal jobb, mint a Bravo/Brava esetében, köszönhetően az egy járműosztállyal feljebb való pozicionálásnak. Persze, ettől még ugyanúgy érdemes a legutolsó darabok közül szemezgetni ha nem akarunk ablakot tekerni, meg izzadni a dugóban.

Mivel úgy 60-70 kg-al nehezebb volt, mint egy hasonló Brava, az alapmotorja a 100 lóerős 1.6-os, ami jó választás. A vezérműszíjcseréhez kiszerelendő öthengeres benzinest hagyjuk, inkább egy ügyes kis 1,9-es JTD common-rail dízelt válasszunk, azzal a legjobb. Igazán menő a JTD öthengeres változatával lesz a Marea, a 305 Nm nyomaték már szépen rángatja az üresen így már 1,4 tonnás kasznit, 7 liter fölött fogyasztani meg ez sem nagyon fog.

Ha szerencsénk van, és valahogy kifogunk egy Mareát, amit nem hétfőn/kedden, vagy csütörtökön/pénteken hánytak össze Luigiék a gyárban, akkor kapaszkodjunk bele, mert képes nagyon meghálálni a bizalmat és törődést. Amúgy meg készüljünk fel, hogy az ismert gócpontjain túl is képes a legváratlanabb, sokszor filléres, de őrjítő hibákat produkálni. Olcsó alkatrész és szerviz. Még jó.

A műszaki alapokban teljesen közös Brava egy 1998-as Euro NCAP törésteszten csupán két csillagot ért el, azt is mindössze egyetlen légzsákkal. Mivel a Mareák azért némileg jobban felszereltek voltak e szempontból is, főleg a ráncfelvarrást követően, amikor már az ülésbe épített oldallégzsákok is megjelentek.