FIAT CINQUECENTO

Hatalmas ajtókon keresztül szállhatunk be az utastérbe. Műszerfal helyett egy hatalmas polcot tettek bele egyszerű műszerekkel és pár kapcsolóval. Nagyon jól belátható az apró, sarkos karosszéria. Magasak is el tudnak helyezkedni, de a hosszú lábúaknak közeliek a pedálok. Két személy hosszabb útra is elindulhat vele, hátra csak végszükségben ültessünk felnőtteket. Legfeljebb egy bőrönd fér el a csomagtartóban. A műszerfal polcára sok mindent pakolhatunk, és az ajtózseb is nagynak mondható.

Kevés burkolóanyagot használtak fel belül, sok helyen kilátszik a fényezett fém. A Sporting bőrborítású váltógombot és kormányt kap. Kényelmi extrák alig vannak, ebből a szempontból a Sporting és a nyitható vászontetős Soleil a legjobb. Olcsó műanyagok vannak az utastérben, de legalább jól rögzítették őket.

Tulajdonképpen a 900-as, 40 lóerős motor is elég a pillekönnyű karosszériához. Tűrhetően húz, fogyasztása hat liter körüli. Az 1.1-es 55 lóerős motor azonban repíti a Sportingot, miközben fogyasztása alig magasabb.

Kevés alkatrészből áll, azért a hibalehetőség is alig van. Érdemes az első két évjáratot elkerülni, mert utána megbízhatóbb lett a hűtőrendszer, a hidraulikus szelepemelő, és a motorvezérlő elektronika is. A futómű bírja a strapát, a kormányösszekötők ötven, a gömbfejek és lengőkarok kb. százezer kilométert bírnak.

Nem a Cinquecento erős oldala a biztonság. Komoly védelmet kár várni az apró és könnyű karosszériától. A vége felé extraként volt légzsák és ABS is.