TomTom, nemtom – itt a hosszú Tivoli

A Tivoli XL méretben. Tivoli platformos, ám hosszított crossovert mutatott be a SsangYong. Az elvárásokat felülmúlta, nem nagyon lehetett belekötni. Műszakilag legalábbis semmiképp. Motorpalettája egy dízel és egy benzines erőforrásból fog állni, mindkettő 1,6 literes. A dízellel természetesen fürgébb, gázadásra nagyot lép. A gázolajos jobban illik ehhez az autóhoz, mint a benzines. Dízel mivolta ellenére is halk volt, még a nagyon szenvedős alacsony fordulaton se jött elő a tipikus dízel kotyogás. Úgy sem, hogy csupán 400 km volt a tesztalanyokban, tehát még nem voltak bejáratva.
Nagyon halk. Többször ellenőriznem kellett induláskor, hogy jár-e még a motor. Az egyetlen komoly hanghatást a szintén alig hallható menetszél vagy a Hyundai-tól származó váltó adhatja, aminek van egy furcsább kattanása a sebességek kapcsolása között, főleg 1-esből 2-esbe. Semmi durvára nem kell gondolni. Ha figyelembe vesszük, hogy a SsangYong egyetlen gyárral sem működik együtt motorgyártás terén, akkor nagyon szép teljesítmény, ahogy összerakták a motorokat. Semmi kirívó, egyszerűen rendben vannak.
Automata és összkerekes is lehet. Mindkét általunk tesztelt XLV elöl hajtott és kézi váltós volt, de rendelhető lesz az összkerékhajtás, csakúgy mint az automata váltó is. Azt csak román kollégáinktól tudhattuk meg, hogy az automatát annyira a fogyasztás javítására hegyezték ki, hogy előzni is nehezen lehetett vele, sokkal élvezhetőbb volt a kézi váltó. Az XLV biztonsági segédjeinek sora nem túl hosszú, elvileg lejtmenetasszisztens is van benne, ezt viszont nem éreztük, simán leengedte a lejtőn.
A futóművet nagyon eltaláltak. Komfortos, puha, de mégis tartja az úton az alapvetően nem magas XLV-t. Mikor elvittük őket az El Atazar gáthoz, az odavezető szerpentines utakon nagyon nyugodtan és magabiztosan viselkedett.

Súlypontelosztása tehát rendben van, és mindössze 50 kilóval nehezebb, ám 238 milliméterrel hosszabb a Tivolinál.

Ez lényegében a csomagtartó mérete miatt van, a tengelytáv milliméterre ugyanakkora, mint a Tivolié. Ha sportosságra vágyunk, a természetesen ki-be, le-fel is állítható kormánykerék keménységét is változtathatjuk Comfort, Normal és Sport fokozatok között. Ez városban teljesen haszontalan, terepen viszont jól jöhet, ahogy a 20 fokos terepszög is. Bár nem gondolnám az XLV-t egy terepjáróhoz közeli crossovernek, inkább lehet a család szerethető kis kedvence.
Nagy csomagtér, egyedi pótkerék és gumimadzagok a papucsokért. Műszakilag tehát rendben van az XLV, már csak a dizájnon kéne dolgozni, hogy eladható legyen. A beltér a japán autókhoz hasonlítható egyszerűséget hozza. Az ülések jól tartanak, hely akad bőven elöl, de a hátul ülőknek is. Csomagtere a fedőrolóig 574, plafonig pakolva 720 literes, a második üléssort lehajtva pedig 1294 literrel gazdálkodhatunk. Összehasonlításként büszkén mutatták, hogy a Sportage 503 literes és a Tucson 513 literes csomagtere elmarad az XLV 574 literétől, ez az adat azonban a roppant vicces medencekék pótkerék nélkül igaz. Az ülések hátulja és a csomagtér megint megkapta a tárolást segítő gumimadzagokat, amiknek igazi feladatát csak a sajtótájékoztató alatt tudtuk meg. Tökéletesen tárolja a gumi strandpapucsot. Legfontosabb.
Ilyen lassú navi márpedig nincs. Az XLV legnagyobb hibája a TomTom rendszerű navigáció, ami kikészített minket. Már az első pillanattól látszott, hogy néha érthetetlen grafikája akadással és zavaró lassúsággal párosul. Olyannyira, hogy többször eltévedtünk miatta, és egy 20 perces madridi csúcsdugóban ácsorgásra is meginvitált. Egyszerűen annyira késik, hogy egy körforgalomba érve nem tudjuk melyik kihajtón menjünk ki, hiszen a navi még be sem ért a körforgalomba. Arról nem is beszélve, hogy a városneveket nem írja ki, tehát nem tudjuk merre járunk, még távoli nézetből sem. Így fogalmazódott meg a cikk címe is, a "Merre járunk?" kérdés válaszaként. A középkonzol másik kritikus rejtélye az alsó részen elhelyezett HDMI csatlakozó volt, amit nem értettünk Winkler kollégával, hogy mégis mire jó. Rákérdezett a sajtótájékoztatón is, de erre a rejtélyre még a gyáriak sem tudtak választ adni. Itt kell megemlítenem a hangrendszert is, ami szintén borzalmas magas hangerőn. Egyedül Ice Cube hangját adta ki szépen, a híreket persze kiválóan szórja.
Matchbox kerekek. Ha a külső megjelenést nézzük, egyértelmű, hogy a SsangYongnak szüksége lenne egy európai formatervező felbérlésére. Az új XLV kitűnik az európai autók tömegéből, amire magas fara csak még jobban rásegít. A Hyundai és a KIA már meg tudta lépni ezt, a koreai gyárnak is szüksége lenne erre. A mi szemünknek szokatlan ez a formavilág. A hátsó kerék felett az övvonal domborítását elhagyhatná már az autóipar. Vannak autók amiknél jól rajzolták meg (lásd: Renault Mégane IV), az XLV-nél nem. Ha már volt szó a papucsokról: mi hála Istennek ballonosabb gumikkal és 16 colos dísztárcsákkal kaptuk meg mind a dízel, mind a benzines modellt, azonban több példány peres gumikon, 18 colos könnyűfém felniken gurult, és olyan hatást keltett, mint egy Matchbox játékautó. Egy nagy test, kicsi vékony kerekeken. Gondolom ezzel próbálták sportossá, fiatalossá tenni, Európában azonban nem ez a módja.
Mennyire lesz jó vétel? Megtudhattuk, hogy Koreában igen versenyképes a SsangYong, Magyarországon viszont csupán 100-hoz közelít az eladások száma. Meglátjuk, ezen tud-e javítani az XLV. Árát 5 millió Ft körül pozicionálják, egy jobbfajta felszereltséggel pedig 6-6,5 millió körül alakulhat, ami vetekszik a Sportage szintén ilyen ár-felszereltség kombójával.

Jó hír lehet, hogy ugyanerre a Tivoli platformra 2-2,5 év múlva elektromos crossovert is terveznek, aminek fejlesztése már javában zajlik.

A mostani 4 csillagos NCAP törésteszten is szeretnének javítani, valamint megfontolják egy 7 üléses SUV lehetőségét is. A műszaki rész tehát jó, csak könyörgöm, dobják ezt a TomTom rendszert, szerezzenek valakit, aki képes európai autót rajzolni, és felejtsük el a vörös-karbon mintát.