Franciasaláta, Opel körettel – próbán a Crossland X

Különös érzés úgy próbálni egy márka vadonatúj modelljét, hogy az emblémán kívül sok közük nincs hozzá. Az új Crossland X ugyanis a PSA tulajdonába kerülést követően az első közös modell a franciákkal, bár a közös egy kicsit túlzás. Ugyanis csak a formaterv a németek sajátja, minden más a Peugeot-Citroën fejlesztése. Az olaszországi sajtóútra még az is rátett, hogy az utat repülő helyett Vivarókkal tettük meg, ami meg hát, ugye, egy Renult Trafic. Szóval két Opel modellt próbáltunk három nap alatt, mégis két különböző francia márka termékében ültünk. De most a Crossland X van a középpontban, lássuk mit gyártanak a németeknek - közösen a franciákkal - Spanyolországban, Zaragozában.
Igazi vegyes gyümölcs az Opel X modellcsaládjának legkisebb modellje, ugyanis a Crossland X a Mokkánál is kisebb hajszálnyit. De nem is a helykínálatával, kategóriája és technikai tartalmával marad el a Mokkától. Míg utóbbi SUV, a Crossland X CUV, vagyis Crossover Utility Vechicle, nem próbálták meg ráhúzni már csak divatból sem a szabadidőautó jelzőt. Annak ellenére, hogy az X modellcsalád lesz a terepjárósabb kínálat, csúcsán a már bemutatkozott Grandland X-szel, eddig úgy tűnik, csak a Mokkához kérhető összkerékhajtás, mivel sem a Crossland X, sem pedig a Peugeot 3008-assl közös alapokon fekvő Grandland X nem várható 4X4-gyel. Ez tehát egy kicsit behatárolja a felhasználhatóságukat, persze a tapasztalatok azt mutatják, hiába tűnik terepesnek egy SUV, nagy százalékban sosem hagyják el velük az aszfaltot. A Crossland X-et úgy a legegyszerűbb belőni, ha a Meriva utódjának tekintjük, egy egész használható, kisebb családi kocsi.

Formája hamisítatlan Opel, már ami a dizájnt illeti, bár kicsit fura az Adam tetőíve ilyen arányokkal, mégis egészen izgalmasan hat, pláne, hogy így lehet más színű a tető. Ezzel optikailag alacsonyabbnak tud látszani, ha mondjuk fekete, fehér tetővel meg akár életstílus-autónak is nevezhető.

Nagyon jól mutat a metál világoskék fényezés, szépen kiemeli a tipikus Opel jegyeket az oldalán, hullámzik a dizájn, ahogy kell.

Szinte minden részletét láthattuk már valamin, különleges dizájnú a hátsó lámpa, az elsők pedig akár LED-esek is lehetnek, ahogy mindegyik előszériás tesztautón is voltak. A dizájnról bent is érdemes beszélni, minden részlet a jelenlegi Opel vonalnak megfelelő, és itt már a kormány is a kis közepű új példány, ami nekem nagyon hiányzott a frissített Mokkából. A műszerfal is szép, persze így, hogy minden fekete, eléggé komor.


Az ülések akár AGR tanúsítványosak is lehetnek, egész jól tartanak, már amennyire egy ilyen kis családiban szükséges, viszont elektromosan állítható deréktámaszt és ülőlapállítást adnak, ráadásul a lap hossza is állítható. Hátul egész jó a hely, sőt, a fejtér hatalmas és a lábtér is bőséges, ha megrendeljük a feláras, 60:40 arányban tologatható hátsó padot, akkor ezt szűkebbre is húzhatjuk, a csomagtér javára, ami alapból is 410 literes és duplapadlós. Bár az anyaghasználatot az Opel kiemelkedőnek kommunikálja, aki már találkozott mai Opel és Peugeot, vagy Citroën beltérrel, az tudja milyen, nagyjából ezek keverékét kapjuk. A műszerfal teteje puha, a kormány bőrözött és elég jó fogású, az ajtókárpit puha része szintén bőr és kényelmes, a műszerfal alja, valamint onnantól lefelé pedig minden a PSA-tól ismert elképesztően hamar és könnyen karcolódni, foltosodni képes rideg műanyag.

Motorból három benzinest és három dízelt mutat a kínálat. Pontosabban egy szívót és egy turbós háromhengerest két felszereltségi szinten, dízelből pedig 99 és 120 lóerős 1,6-osok vannak, előbbiből kétféle, az egyik csökkentett fogyasztást ígérő ecoTEC rendszerrel. A motorok persze, ahogy a padlólemez és a komplett futómű is, a PSA fejlesztései, így már mindegyikkel találkozhattunk korábban. Az 1,6-os dízelt legutóbb épp egy 2008-as Peugeot-ban, ahol tisztességesen keveset fogyasztott, 4 liter környékén, erre a Crossland X-ben is képes, emellett egész jó karakterű, igaz, erős hangú, viszont kellően nyomatékos, amire nem is kell túl sokat várni, hogy megérkezzen. A 130 lovas turbós benzines nem tudja háromhengeres létét takargatni, cserébe viszont tisztességesen húz, alacsony fordulaton is egészen élénk, de magasabb tartományban érzi jól magát, ehhez viszont már 6 fokozatú kézi váltó is jár, ahogy az erősebbik dízelhez is, a gyengébbek csak 5-öst kapnak. Automata egyedül a 110 lovas benzineshez kapható, a hatfokozatú, legalább bolygóműves szerkezet viszont elég jó társ a Crossland X-hez. Nem rossz a kézi váltó, de jobban örültem, ha nem volt vele dolgom. Az olasz szerpentinek azért feladták neki a leckét, de vígan tűrte a nyüstölést.

Mire menne ma egy új autó vezetéstámogató rendszerek nélkül? A Crossland X is fel tud mutatni néhányat. Kaphatunk sávelhagyás-figyelőt, ami ugyan csak figyelmeztet, de a legócskább, legkopottabb felfestést is észreveszi, ami viszont érdekesebb, az a tolatókamera. Úgy képes 360 fokos nézetet összerakni, hogy csupán hátul van egyetlen kamera. Persze ez így nem valami precíz, mivel csak akkor lesz kész a körkép, ha már néhány métert tolattunk. Nem láttam még ilyet, érdekes, de a mi autónkban ez csak nehezítette a dolgot, mivel a folyamatos képfeldolgozás miatt szaggatott a kamera képe. A PSA rendszeréhez nagyon hasonló felülettel dolgozó multimédiás fejegység navigációt, Android Auto és Apple CarPlay szolgáltatást is ad, egész jól kezelhető. A Crossland X-ben számomra legpozitívabb élmény az, hogy bár egy Opelben ülök, mégsem érződik annyira nehéznek, mint a németek modelljei, így vezetni is könnyedén lehet. Futóműve ugyan kisautósan egyszerű, mégis kellően tart kanyarban és egészen komfortos. Az első francia Opelt kellemes családi autónak mondanám, Meriva utódnak kiváló. Árai is ismertek, egyelőre az Enjoy a belépő szintű, ami az alap 300 ezer forintos kedvezménnyel 4 145 000 forinttól indul, később lesz még egy alacsonyabb felszereltség is, amivel már biztos 4 millió forint alá fér majd.