Európaibb lett a japánok ufókompaktja, a Honda Civic

A kilencedik (!) generációs, 1973-as bevezetése óta több mint 20 millió példányban értékesített Honda Civicről a szeptemberi Frankfurti Autószalonon rántották le a leplet, a 2006-os elődmodellt váltó kompakt forgalmazása 2012 elején veszi kezdetét a főbb európai piacokon – kizárólag ötajtós karosszériával. A második, továbbra is futurisztikus, bár már nyilván nem annyira átütő formájú és erejű „ufó” tervezésekor a következő két szempont volt a legfontosabb: mindenben, de tényleg mindenben megfelelni az európai (minőségi és biztonsági) igényeknek, illetve - hála a legújabbkori divatnak - a fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást csökkentve a lehető leggazdaságosabbnak lenni.
Japán és európai alkotói szerint a mi kis kontinensünkön is tesztelt és reszelgetett, a brit swindoni gyárban készített új Civic szinte minden elemében változott. Megjelenésén úgy frissítettek, hogy közben javítottak az Astra- és Focus-konkurens gép légellenállásán és használhatóságán is. Az alaktényezője most 0,27, kedvező alakú formán a tolatást - egyáltalán a hátralátást - elősegítendő mélyebbre került a hátsó szélvédő alsó része, hátrébb a C-oszlop, míg az A-oszlop a korábbinál kevésbé vaskos.
A vadonatúj nemzedékkel friss színek, felnik jelennek meg, a maszkot LED-es nappali menetfény dobja fel, hangsúlyosabbak a sárvédő-szélesítések, a spoilerrel egybehúzott, dizájnos lámpatestekkel Insight-szerűvé vált a farrész. A 2012-es Civic különben nem csupán szemre tömzsibb, hiszen ha csak pár milliméterrel is, de alacsonyabb és szélesebb ősénél, míg a teljes hossz hangyányival nyúlt, a tengelytáv meg apadt (hosszúság/szélesség/magasság/tengelytáv: 4285/1770/1472/2605 mm). Az oldalüvegek rovására nőtt a lemezfelületek aránya, eltűnt a korábbi – háromszögekben díszelgő – dupla kipufogóvég, maradt egy, az is rejtve.
Hogy az új Civic ruhája szép, vagy szebb lett-e? Kinek a papné. Űrhajós utastere persze továbbra is megosztó, ugyanakkor tágas, az ismert Magic ülésrendszerrel könnyen variálható. Hatalmas a csomagtér is, rekeszestül már 477, bővítve 1378 literes. De vissza a jövőbe: a műszeregység még mindig osztott, bonyolultnak tűnő, amúgy egész praktikusnak ígérkező rendszer. Nem hiányoznak a literes palackokat is befogadó pohártartók vagy a szükséges médiacsatlakozók. A váltó közelebb húzódott a sofőrhöz, a kézifék csöppet eltávolodott, hogy az új, a gyáriak szerint minden szempontból kényelmesebb ülésben utazó vezető, arcán őszinte mosollyal kapcsolgathasson. Nagy hangsúlyt fektettek a mérnökök a zajszigetelésre – állítólag autópályatempónál is már-már zavaróan zavartalanul beszélgethetnek vagy épp telefonálhatnak az utasok. A helykínálatot eddig sem érhette panasz, az anyaghasználatot annál inkább, így aztán rágyúrtak a minőségérzetre, és sokat finomítottak az új Civic, általában tapogatott plasztik felületein.
Csend, nyugalom, stresszmentes környezet; prémiumnak szánt anyagminőség és kidolgozottság, sok-sok hely, technokrata, vagány, merész, valamiért sportosnak is mondott, mégis otthonos enteriőr – mi kell még? Nyilván olyan opciós felszereltség, mint panorámatető, csúcshifi, kulcsnélküli nyitás, tolatókamera, navigáció, CMBS (ütközés erejét mérséklő) rendszer, adaptív tempomat vagy sebességhatároló, a szokásosnak is titulálható, szériafelszerelésként adott elektronikákon (stop/start rendszer, Eco Assist, váltási segédlet, dombsegéd) túl. A Civic kilencedik generációjával továbbá abban is partner, hogy a figyelmetlen dízelesek ne járjanak pórul a benzinkúton, hiszen lehetetlenné teszi a benzines félretankolást.
És ha már dízel: jó hír, hogy hamarosan a jól bevált 2,2 literesnél kisebb, olcsóbb, 1.6 literes gázolajos is érkezik a nagyjából változatlanul hagyott motorpalettára. A „nagyjából” kitétel annyit jelent, hogy benzinesből volt és lesz 1,4-es és 1,8-as i-VTEC, dízelből pedig az Accordban, CR-V-ben is jól szolgáló, 2,2-es i-DTEC. Az ismerős egységek mindegyikét a korábbiaknál gazdaságosabbá varázsolták. A barátibb fogyasztási és károsanyag-kibocsátási értékek elérésében a váltók áttételezésén is módosítottak az ötödik és a hatodik fokozatok hosszabbra vételével.
A manuális váltók „természetesen” hatsebességesek, ötfokozatú automata az 1.8-as benzineshez választható. Az elődnél a kemény műanyagokon kívül még a menetkomfortot, a rugózási kényelmet kritizálták, nos a Honda bár megtartotta a bevált elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztést, de utóbbit folyadékkal töltött szilentblokkok segítségével (is) hangolta – a sajtómappa szerint – a korábbinál finomabbra, mint sportosabbra.
Vezetési élmény tekintetében is fejlődést ígér a gyártó - pontos kormányzással, stabil úttartással és hondás fílinggel, forradalmat perszene várjunk az új Civictől – legalábbis addig, míg egyszer majd meg nem érkezik az a Type-R modell, mely a hírek alapján szívó-üvöltő-pörgős helyett hasonlóan kétliteres és 200 LE feletti, azonban korhűen spór, nyomatékos-takarékos-turbós lehet.