16 centivel kisebb. Lehet így vagány? Próbán az új A-osztály

Már 15 éve volt az, amikor a Mercedes előrukkolt eddigi legkisebb modelljével, az A-osztállyal. A közönség még nagyobb hőbörgéssel fogadta, mint 1984-ben a 190-est, azaz a W201-es szériát, ami akkor szintén a korábbiaknál szerényebb méretű, de azért legalább lépcsőshátú szedánt jelentett. Az A pedig? Nem elég, hogy meredekhátú volt, még az átlagosnál magasabb, szendvicspadlós, egyterű jellegű kisautó. Ahol lehetett, s aki tehette belekötött. Még a mára egyébként feledésbe merült jávorszarvas-teszttel is elbuktatták, amelyen aztán kiderült, a kisautók szegmenséből messze nem egyedüliként borult. Hogy rossz húzás nem volt a kisautó a Mercedes részéről, azt jelzi, hogy csupán a 2005-ben megjelent második generációból több mint egy millió példány kelt el.
Idén pedig a Genfi Autószalonon bemutatkozott a harmadik nemzedék, a korábbiaktól teljes mértékben eltérő koncepcióval, egyterűs helyett sportos vonalakkal, csaknem 40 centiméterrel hosszabb, 1,5 centiméterrel szélesebb és 16 centiméterrel alacsonyabb karosszériával, 2,7 méteresre, azaz két osztállyal feljebb, a középkategóriában is megirigyelhető méretűre hizlalt tengelytávval.
A teljesen átformált karosszéria alaktényezője a kategória legjobbja, 0,27 lett, az üléspozíció pedig még a karosszériamagasságnál is jelentősebb mértékben, 17,8 centiméterrel került lejjebb. Kiolvasható, az utastér nem lett szűkösebb, sőt, egy kevéskét tágasabb is a korábbinál. Anyagválasztásával a korábbinál minőségibb, dizájnjával és felületeivel egyaránt a márkától megszokott világot hozza, leginkább az alapjaiban azonos, Kecskeméten gyártott B-osztályra emlékeztet. A hazai bemutatón az Urban, Style és AMG Sport felszereltségekkel kapható sorozatból – nem túlzottan meglepő módon – egy csúcs, AMG Sport kivitelű, A 200 CDI-be, azaz a kezdeti kínálat legerősebb dízelébe sikerült beszabadulnunk egy rövid próba erejéig.
Utóbbi alapján elmondhatjuk, az A-osztály már valóban nem kisautó, külső és belső méretei egyaránt sokkal inkább az alsó-középkategóriát képviselik, az előszériás, minden jóval teletömött tesztautó pedig természetes, hogy prémiumos. Mélyre tett, enyhén kagylós, elektromos állítását a márka hagyományai szerint az ajtóról kínáló első ülései jól tartottak, elektromos szervóval könnyített kormányműve közvetlen irányíthatóságot és egészen kicsiny fordulókört adott. Jó pont, hogy háromféle futóműhangolást is kínál az A, az alap komfortosnál nyilván jóval feszesebb, de még nem kőkemény az AMG Sport (természetesen) sporfutóműve, hiszen az A 250 Sport még eggyel feszesebb, „engineered by AMG” futóművet kap. A rendszerek alapelve mindhárom esetén egyező, elöl MacPherson, hátul oldalanként három hosszanti-, egy kereszt-lengőkarosak a támasztékok.
A kanyarjellemzők javítására az alapáras ESP az ívbelső kerekek fékezését is beveti, de a biztonsági elemek tekintetében igazi újdonságokat is felsorakoztat a Mercedes. A 2002-ben az S-osztályban debütált Pre-Safe, baleseti helyzeteket felismerő és a biztonsági elemeket készenlétbe állító, az ablakokat bezáró, az elektromos utasülést optimális helyzetbe mozdító elektronika 10 év után itt is megjelenik. A kisautók körében alaptartozékként elsőként megjelenő radaros Collision Prevention Assist a márkánál elsőként van olyan okos, hogy ráfutásveszélyt észlelve a fékek előtöltését követően a sofőr fékpedálra lépésekor nem teljes erővel fékez, hanem csak olyan mértékben, hogy az autó megálljon az előtte lévő mögött – így talán a mögötte lévő sem fog beleszállni. Alapáron jár továbbá a sofőr éberségét figyelő Attention Assist rendszer, rendelhető automatikus reflektor-kapcsolás, holttérfigyelő és sávtartó asszisztens, táblafelismerő és parkolást segítő rendszer, tolatókamera, de ami igazán fontos: távolságtartós tempomat is. A növelt méreteivel még mindig messze városbarát, ugyanakkor méretes, 341 literes csomagterű A-osztály nem csak extráival, motorpalettájával is komoly autóvá tehető. Mai szokás szerint csakis közvetlen befecskendezéses, turbós motorokat kap. A benzinesek közül 1,6-os, 122 lóerős (A 180) és 156 lóerős (A 200), valamint 2,0 literes, 211 lóerős (A 250) szerepel a kezdeti kínálatban. Az 1,6-osok alapáron 6 fokozatú kézi, opcióként 7 fokozatú duplakuplungos (7G-DCT) váltósak, a 2,0 literes pedig alapáron kapja azt. Dízelből még bővebb a kínálat 1,5 literes, 109 lóerős (A 180) az alapgép, hozzá képest az 1,8 literes A 180 CDI csupán egyenletesebb nyomaték- és teljesítmény-leadásával, valamint opciós 7G-DCT váltójával tud többet, az azonos alapú A 200 CDI azonban már izmosabb, 136 lóerős. Jelenleg ez a csúcsgép, ugyanis a ma már az S-osztályban is bevetett, 2,1 literes 220 CDI – itt ugyan „csak” 170 lóerővel – csupán az év végén érkezik. Míg a legkisebb dízel csakis kézi, a csúcs csakis a középsőkhöz opciós 7G-DCT váltóval lesz kapható. Miként azt korábban írtuk, az A-osztály alapára 6 824 000 forint, extrái azonban nem csak végtelenül sorakozók, nem is olcsók, aki tehát ki kívánja használni a modell komoly kínálatát, az nyugodtan számoljon 8 számjegyű vételárral, továbbá azzal, hogy a legelső autók is csak szeptember-október környékén érkeznek az országba, az A-osztály ugyanis a B-vel ellentétben nem Kecskeméten, hanem továbbra is Németországban készül.