Parkolási segítség – utólag is

Meredekhátú miniautókhoz kissé cikinek tűnik, de sok esetben azokhoz is nagyon jól jön a tolatóradar. Hogy valóban kell-e az adott autóhoz, azt csakis az tudhatja, aki már tolatott vele. Például az első generációs Chevrolet Sparkon, mint 3,6 méteres kisautón kétségtelenül bután mutat a radar, kívülről lehet is okoskodni, hogy minek egy ekkora autóra, amikor a vezetőülésből némi nyújtózkodással szinte elérhető a kocsi fara, ám aki már parkolt vele az tudja, a magasan kezdődő hátsó ablak miatt pont nem érezhető jól a karosszéria végpontja. És ami a nagyobbik baj: én hiába érzem a saját autómat, azt már csak tippelni tudom, hogy a mögöttem lévő autó mennyire nyúlik előre, hiszen csak ablakait, tetejét látom. Ezért aztán igenis jól jön egy kisautóhoz is a tolatóradar, a nagyobbakhoz pedig a körbe-szenzorozás sem árt, ugyanis a rendszer beépítése még mindig sokkal olcsóbb, mint akár egy lökhárító-fényezés.
Ennek ellenére sokáig én sem szántam rá magamat, de 5970 forintért már nem tudtam az áruházban hagyni egy négyfejes, vezeték nélküli kijelzős szettet. Elsőre gondoltam beépítem magam, de aztán a tél közepén nem volt kedvem fagypont körül az utcán szerelni, felkerestem egy radar beépítésre szakosodott műhelyt. A Deák Autóelektronika nem küldött el melegebb tájra a vitt áruval, de azért megjegyezték, hogy ilyen olcsó termékből rögtön kettőt is érdemes venni, hogy 5-10 év után ne legyen majd gond az alkatrész-utánpótlással, ha esetleg egy szenzor sérül vagy alapból megadja magát. Tényleg megfontolandó, hiszen hatezer forintért tényleg kár lenne majd futkorászni. (Persze ez a téma azóta is parkol.)
Első körben azt kellett eldöntenem, hogy a radar 15 ezer forintos beépítési költségén felül szánok-e még a fényezésére. Utóbbi 5 ezer forint, hiszen az autó színét ki kell kevertetni és spray-be kell töltetni, hogy az alapvetően nem fényezéssel foglalkozó műhelyben a néhány műanyagdarab fújható legyen. Én kértem, mert szerintem bután mutatna a fényezett műanyagon a fekete szenzor, fényezetlen lökhárítóval vagy fényezetlen csíkba építve azonban ez a tétel elkerülhető lett volna. Nem csak a beépítés költségét, időigényességét is növeli a fényezés, annak ugyanis egy nap a száradási ideje, az elektronika pedig 2-3 óra alatt gond nélkül beépíthető. Kis szerencsével le sem kell szerelni a lökhárítót, a szenzorok pontos helyének kimérése után az autó alá nézve megállapítható, hogy van-e valami a szenzorok jövőbeli helye mögött vagy fúrhatók a lyukak felszerelt lökhárítóval is. A Spark szerencsére ilyen volt. A már jónéhány rendszert látott Deák elektronikás srácok első körben nem a lökhárítóba vájtak a tolatóradarhoz mellékelt lyukfúróval, hanem egy erre rendszeresített plasztik-lapon próbálták ki, hogy a kapott fúrófej valóban a szenzorokhoz illő-e. Szerencsére az volt, így következhetett a lökhárító lyuggatása, de előbb még egy külső áramforrással kipróbáltuk a radart, hogy beépítés előtt kiderüljön, ha esetleg valamely eleme rossz. Nem volt az, így következhetett a befűzés: itt figyelni kell a szenzorok sorrendjére és arra is, hogy felső pontjuk valóban felfele nézzen, le-fel ugyanis nagyobb mezőben látnak, mint oldalra és a kijelző azt is megmutatja, hogy melyik oldalt érzékel a rendszer akadályt.
A profibb szenzorok a lökhárítónál lecsatolhatók a központi egységhez vezető kábelekről, hogy egy esetleges koccanás javításánál ne kelljen az összes kábelt kibontani – az enyém persze nem ilyen, ezért a központi egységet nem túlzottan eldugott helyre, a pótkerékfészekbe tettük. A központi elektronika a tolatólámpa vezetékéből kap áramot, a vezetékre még az utastéren belüli szakaszon érdemes egy leágazást forrasztani, hogy ezt ne kelljen kívülről visszahúzni, mint a szenzorok kábeleit. Utóbbiakat pedig egy gumidugón vagy már létező kábelkivezetésen keresztül javallott bevezetni, külön lyukat semmiképp sem érdemes fúrni, hiszen az csak rozsdásodási lehetőséget jelentene és a korrózió elleni jótállásnak is azonnal búcsút inthetnénk. A kijelző nélküli tolatóradar beépítése be is fejeződhetne a szenzorok és a központi elektronika, valamint a tápot adó tolatókamera-kábel összekötésével, ám nekünk még a kijelzőnek is kellett helyet és áramot találni. Mivel a központi egység rádióhullámokkal küldi jeleit, itt azt nem kellett a központi dobozzal összekötni, elég volt egy tápot adni a parányi kijelzőnek, a műszerfal alatt nem volt gond áramot lelni, arra csatlakoztatni a kijelző gyári kábelét és azt a műszerfal alól az ajtószigetelő gumikéder alatt felvezetni. A beépítés így tényleg elég gyorsan és profin sikerült, egyáltalán nem bántam meg, hogy nem magam kezdtem neki. Nem csak a szereléssel, magával a termékkel is tökéletesen elégedett vagyok, ahhoz képest, hogy mennyire filléres, egészen precízen, 10 cm-es pontossággal látható az autó mögötti távolság, a négy szenzor miatt pedig még a vékonyabb oszlopokat sem hagyja figyelmen kívül a rendszer.
Azt hiszem ennél drágább eszközt nem lett volna érdemes venni a már bő 5 éves autómba, de azért kíváncsian néztem végig a Deák Autóelektronika által kínált parkolást-segítő arzenált. A szenzor méretű, a lökhárító közepébe fúrható tolatókamera nem volt újdonság, de be kell valljam, a gyári rendszámtábla-világítás helyére építhető lámpa-kamera duó újdonság volt. Utóbbi tényleg egészen profi és alig észrevehető. Mint megtudtam, a kamerák és a kijelzők szabadon válogathatók egymáshoz. A legolcsóbbak mindkettőből 20 ezer forint tájékáról indulnak, a monitorok persze navigációval vagy DVD-lejátszóval, telefon-kihangosítóval is kombinálhatók és létezik visszapillantó tükörre tehető tükör-monitor is. Egy belépő tolatókamera szett beépítéssel együtt 70 ezer forint környékén választható (itt a kamera kábelét előre kell vinni a monitorhoz, így a szerelés jóval munkásabb, mint egy sima radarnál), ugyanennyiért 8 fejes, azaz elöl-hátul 4 érzékelős parkolószenzor is kérhető. Utóbbinál alapesetben a hátramenetbe kapcsolás utánra van időzítve (rendszerint fél percig) az első szemek aktivitása, de némi felárért kérhető sebességfüggő érzékelés, ami mondjuk 10 km/óra alatt fixen bekapcsolja a radarokat. Ha valaki nem csak magától, a többi autóstól is félti autóját, kaphat olyan elektronikát is, amely a parkoló autó lökhárítóját is figyeli, ha közeledést észlel nem az utastérben csipog, hanem először a vészvillogót kapcsolja be, majd kürttel jelez megálljt a közeledőnek. Egy drágább autóba bizonyára ilyet vennék, egy komplett rendszer 100 ezer forint körüli ára még mindig olcsóbb, mint az első-hátsó lökhárító akár egyszeri fényezése.