Olcsó és egyedi kompakt – Citroën C4 használtan
Titkos tipp: Citroën C4
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Tavaly második generációjába lépett ugyan a Citroën C4, ám a 2004-ben megjelent első generáció még ma is kellően egyedi, avantgárd formájú, 2008-ban frissített verzióival pedig vállalhatóan modern is.
Megjelenésekor, 2004-ben igazi forradalmárnak számított a fix közepű, a megszokottnál nagyobb méretű légzsákot hordozó kormánykerékkel, szokatlan, áttetsző központi műszerblokkal, illatkapszulával, csúcsfelszerelésénél pedig kanyarkövető fényszórókat és sávelhagyásra figyelmeztető elektronikát is felvonultató C4. A kompakt osztályban azonban nem csupán technikai csemegéivel mutatott nagyot a C4, az ötajtós esetén 4,26, a sportos, meredekebb farú (a 90-es évek elei Honda CRX-re emlékeztető) háromajtósnál 4,27 méteres karosszériák a kompakt osztályban megszokottnál tágasabb utasteret adtak – és adnak ma is. A teljesen egyedi formavilágú, kecses bódék keskeny tetőoszlopaikkal a mai vaskosokkal szemben egészen üdítőek. Utóbbi megoldás azonban nem ment a biztonság rovására, a C4 5 csillagot szerzett a EuroNCAP tesztjén – igaz, a hazai ellátmányokban nem egyértelműen meglévő 6 légzsákkal.
A három- és ötajtós variánsok mellé 2007 legvégén futott be a nyújtott tengelytávú és karosszériájú, tágas utasterű, négyajtós Business – mely igen rövid ideig szerepelt csak a palettán, a 2008 őszi modellfrissítés után már nem volt jelen – addig pedig csakis 1,6-os, benzines vagy dízel, 110 lóerős motorokkal árulták. Utóbbiak természetesen a meredekhátúaknál is megvoltak, ám náluk volt 1,4-es (90 LE), és 2,0 literes (138 vagy 180 LE) benzines verzió is, a dízeleknél 90 lóerős 1,6-os és 136 lóerős 2,0 literes is. Jelentős változás történt a 2008-as frissítéskor, a korábbi 1,6-os benzines helyére a BMW-vel közösen fejlesztett, változó szelepvezérlésű érkezett, feltöltő nélkül is 120 lóerővel, turbóval 150-nel, így ki is szorította a korábbi 2,0 litereseket. A friss motorok élénkebbek és takarékosabbak is a korábbiaknál, a turbós 6 fokozatú váltót kapott.
A C4 világ életében gusztusos, puha műanyagokból felépített műszerfalat kapott, a 2008 utáni példányoknál kicsit áttekinthetőbbek az órák és ekkortól az utastér zajszigetelése is jobb. Noha a C4 igazi francia autó, futóművével a sportosabb, stabil futóművű autókat keresőket is ki tudja szolgálni, az azért igaz, hogy kormányműve túlszervózott, és hosszanti úthibákon kicsit ütögetős az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros konstrukció.
Használói véleményeink alapján a reprezentatívnak tekinthető, 94 darab C4 tulajdonos 4,4 pontos összpontszámmal illeti a szériát – tagadhatatlan, hogy jelentős, 4 pontos a tetszési index, ugyanilyenre értékelt a megbízhatóság is, a strapabírás pedig kevéssel szerényebb, 3,5 pontos. Kivétel nélkül 5 pontos a kényelem, a vezetési élmény, illetve a vezethetőség, a használhatóság, a költségek, a dinamizmus, a mozgás, az utastér és a zörejek, zajok pontszáma, az autó által képviselt imidzs, illetve az általa adott megjelenés pedig még jobb, 5,5 pontos – a felhasználók zöme pozitívumnak tartja az egyedi, elegáns formát.
Megbízhatósági problémák főként a korai C4-esekkel adódtak, a fedélzeti elektronikák sorában több berendezés is megmakacsolhatja magát, jellemző a kormányösszekötő gömbfejek kopása, a háromajtósnál az ülésdöntő mechanizmus törése, az ötajtósnál a szoruló központi zár, a nyikorgó fék pedig karosszéria-kiviteltől függetlenül. A hajtásláncokkal nem sok probléma adódott, ám utóbbiakra fokozottan érvényes az autó egészére igaz megállapítás, azaz, hogy sokkal jobbak a 2008-as frissítés utáni példányok, mint a korábbiak. A használtak közé kukkantva persze nem beszélünk le senkit sem a korai példányok vásárlásáról sem, hiszen míg például 2005-ből 1,2-1,3 millió forint környékén lehet találni 100 ezer kilométernél kevesebbet futottakat is, a legolcsóbb frissített példány (ötajtósként, az 1.6 VTi, 120 LE motorral, tempomattal, klímával, de csak 2 légzsákkal, 80 ezer kilométerrel) 2,2 millió forint. Utóbbi motor már egészen jó menetteljesítményeket ad, józanul fogyaszt – ám jó vétel esetén (mint amilyen például a cikk írásakor is kínálkozott: nem egész 1 éves, 5 ajtós, 18 ezer km-t futott 1,4-es, 2,65 millióért) a többi motorból is lehet jó vásárt találni. Viszonylag sok dízel is kínálkozik a piacon, ám ezek még rizikósabbak, mint az igazi, de álcázott élményautónak számító 1,6 THP verzió – amiből sajnos itthon nemigen lehet találni eladót. Akit viszont komolyabban megfog ez az élhető, háromajtósával sportos, ötajtósként elegáns és teljesen önálló fizimiskájú, tágas kompakt, az külföldön fokozottan csábító ajánlatokat találhat.
DATman : harmadik Citroent nyúzzuk, főleg városi forgalomban (BX 19GT, Xsara, C4 1.6) mondhatnám semmi gondunk nem volt, az ismerettségi körben is van Picaso, és C4 is egyikükre sincs panasz. Ismerősöm agyon favorizált német autója viszont olyan mint az állatorvosi ló. Egyik szervíz után a másik. Úgyhogy szerintem nem kell általánosítani. Attól, hogy a haverom kifogta, sokan bizonyosan meg vannak elégedve Vele. Szegény peches volt.
Milyen Citroened volt, hogy ennyire elégedetlen vagy? Nekem az egyik autóm Citroen Saxo 1.5D, amit 8 éve használok a legnagyobb megelégedettséggel, és ezt nem azért mondom, mert mást eddig még nem láttam.
DE ez egy szar citroen. HA ingyen dobnák se kéne ez a citrony, csak rosszat tapasztaltam és hallok másoktól is. A portára nem kéne mégegyszer citroen …
Nekem a 3 ajtós tetszik nagyon,bár a többi praktikusabb.