Bírságelkerülés, melyik kihangosítóval kényelmes?

Aki új autót vesz, annak vásárláskor nem érdemes a kihangosító árán spórolnia, kényelemben minden kétséget kizáróan ezek tudják a legtöbbet. A prémiumos Mercedes mellé szándékosan egy olcsóbb modellt tettünk, nevezetesen az idén frissített Opel Corsát, melynél kiviteltől függően 71-165 ezer forint között mérik az érintőképernyős, profi (teljes Európa) navigációs, 7 hangszórós, Bluetooth-kihangosítós, kormányról vezérelhető infokommunikációs rendszert. Noha ennek ára nem szerény, komplex szolgáltatása és beépítettsége miatt megéri a ráköltött pénzt. Ha a Mercedes rendszeréhez viszonyítjuk, kezelése sokkal egyszerűbb, itt például a menürendszer átláthatóbb, és az érintőképernyő is nagyságrendekkel kézre esőbb, mint a Mercedes iDrive-ja, azaz a Comand Controller, igaz, ott a hívás a kormányról is fogadható.
Hangminőségben, az autóban egyik rendszer sem rossz. A vonal másik végéről beszélő mindkét rendszerrel jól hallható, minket azonban a Mercedesből értettek jobban, a zajszűrés ott olyan magas szintű, hogy alig lehet megmondani, hogy nem a kézi-beszélőről telefonálunk, míg a Corsából egyértelműen azonosítható a kihangosítás, sőt, egy kissé emelt hangon is kell ahhoz beszélni, hogy minket jól halljanak – a rendszer persze ennek ellenére a kihangosítók között jónak számít.

Ma már csakis vezeték nélküli, Bluetooth fülhallgatókat tartottunk próbára érdemesnek, a legolcsóbbnak számító (DuinO BH-95, 1 990 Ft) és a Speedshopnál legnépszerűbb Nokia BH-105 (4 990 Ft) mellé egy kifejezetten drága, de ígéretesnek tűnő, Plantorincs Voyager Pro+ készüléket választottunk, horribilisnek tűnő, 22 990 forintos áron.
Az olcsó DuinO nem csak árával, méretével sem bizalomkeltő, ellenben használata egyszerű, egyetlen gombjával kapcsolható ki-be, kezdeményezhető a párosítás, fogadható és fejezhető be egy-egy hívás. A kicsiny készülék támasztás nélkül, csupán kerek részével (igaz, azon egy apró távtartó kiegészítővel) illeszkedik a fülbe - nem túl biztosan, ezért könnyen ki is esik. A 2.0-ás Bluetooth szabványt támogató fülhallgató hangszórója kicsit, mikrofonja komolyabban támadható, magyarán mi sem halljuk túl tisztán a vonal másik végén beszélőt, minket pedig meglehetősen távolról hallanak. Ha valakinek azonban épp csak ennyi pénze lenne a kéz nélküli telefonáláshoz, az árát e készülék is megéri. A nokiásoknak jól jöhet, hogy a töltőcsatlakozás a szabvány, „vékony Nokia” rendszerű, a többiek pedig a készülékhez mellékelt USB-ről táplálható kábellel tölthetik fel.
Nem véletlenül számít a legnépszerűbb Bluetooth Headset-nek a Nokia BH-105. Kicsi, nem egész 10 gramm tömegű, könnyen kezelhető, kiegészítő kampójával könnyedén és biztonságosan fülre akasztható és viselése sem zavaró, Bluetooth-csatlakozása pedig már a 2.1-es szabványt is támogatja. Hangzása mindkét oldalon jó átlagosnak mondható, azaz az e készülékért kifizetendő 4 990 forint biztosan nem pénzkidobás, pláne, hogy az ár egy szabványos Nokia töltőt is tartalmaz, mely amúgy szintén 2-3 ezer forint lenne.
Nagyjából úgy viszonyul minőségével és hangzásával az előbbi Nokiához a kevéssé ismert, tajvani Plantornics Voyager Pro+ készüléke, mint az Opel Corsa kihangosítójához a Mercedes-Benz CLS-é. E készülékről telefonálva senki sem mondja meg, hogy nem telefonunkat az arcunkhoz szorítva beszélünk, s noha 17 grammjával a Nokia 9,3 grammjának közel kétszeresét nyomja, nagyobb felfekvő felületével kényelmesebben támaszkodik és könnyebbnek tűnik. A hangerő-szabályzó gombok csak a legapróbb pluszok, ez a headset olyan extrákat is tud, mint például a telefonra csatlakozás (angol nyelvű) bemondása, vagy az, hogy beszélgetés végén tájékoztat az akkutöltöttségről, illetve arról, hogy az még hány perc telefonálásra elegendő – igaz, ezeket az iPhone-osok a Plantronics alkalmazásával készülékükön is folyamatosan nyomon követhetik. A 22 900 forintos ár természetesen messzemenően prémiumkategóriás, mégis a hangminőséghez illő, illetve a készülékhez adott USB-s, 220 V-os és 12 V-os, szivargyújtós töltővel érthető is.
A fülhallgatók között maradva egyértelműen kijelenthető, hogy mindhárom próbált készülék tudása árával arányos, a legésszerűbb választásnak a Nokia egysége tűnik, mely elvileg ugyanúgy 5 nap rendelkezésre állási időt bír, mint a Plantronics. Akkumulátor tekintetében jónak ígérkezik az ugyan csak 100 óra (kevéssel több, mint 4 nap) standby időt író DuinO is, ám ez hangminősége miatt csak végszükség esetén ajánlható.

Noha ma már sok telefonkészülék saját maga is kínál kihangosítást, e funkció sokszor kevés ahhoz, hogy autóban vagy akár nagyobb szobában is jó hangzást adjon. A beépíthető készülékek helyett (áruk és legfőképp körülményes beszerelésük miatt) a hordozható, rendszerint napellenzőre csíptethető, a fülhallgatókhoz hasonlóan Bluetooth-kapcsolatos kihangosítókat vettük górcső alá. Négy készüléket is próbára tettünk, mindegyik sajátja a 10 ezer forint alatti ár (és a többi készüléknél is magától értetődő, teljesen duplex üzemmód).
A belépőszintet itt a nem túl jól csengő nevű BCK-08 „Hand-Free Speakerphone” jelenti, amelynek legfőbb erénye, hogy szabvány Nokia akkumulátor kerül bele (tehát elhasználódása esetén könnyen cserélhető), és utóbbival 30 (!) nap rendelkezésre állási és 4 óra beszélgetési időt ígér. A telefonálás viszont nem élmény vele, egyrészt saját hangszórója is nagyon torz, recsegős hangot ad, másrészt mikrofonja is gyenge, a készüléket előírás szerint, a napellenzőre csíptetve a vonal másik végére alig jut el a hangunk. Dicséretet érdemel ugyan a visszhangszűrés és a szabványos, mini-USB-s töltőcsatlakozó, valamint a kedvező, 4 990 forintos vételár is, de összességében e készüléket hangzása és gyenge mikrofonja miatt nem tudjuk ajánlani. A kihangosítók közötti második árlépcsőt az előbbi „noname” után összevetésünkben a Sony Ericsson HCB-108-as készüléke jelentette. Ez már megjelenésével, anyagválasztásával is igényesebb az előbbinél – igaz, akinek nincs a márkához illő töltője, az csakis a készlethez kapott autós töltővel tudja táplálni. E készülék hangminőségével (az autóban és a telefon túlsó végén) egyaránt kellemes meglepetést okozott az utólagos kihangosítók körében, ugyanis mindkét oldalra elfogadható minőségben továbbította a beszélgetést és ez a 6 990 forintos vételárhoz mérten bizony igencsak elismerésre méltó. A HCB-108 egyébként akkujával is tisztességes, 700 órás, azaz bő 29 napos rendelkezésre állási és 25 órás beszélgetési időt ír a gyár, ami a gyakorlatban azt jelentheti, hogy átlagosan kéthetente bőven elég lehet feltölteni.
Gyakorlatilag töltő nélküli használhatóságot ígér a Sony Ericsson-nál mindössze ezer forinttal drágábban, 7 990 forintért kínált, ráadásul egyszerre két készülék csatlakoztatását is engedélyező, napelemes LG HFB-500 készülék, mely a szélvédőre tapadókoronggal cuppantható tartójával a napra tehető, hogy ott 33 óra alatt töltse tele magát. Ha épp nem sütne a nap, ez is táplálható szivargyújtóról. Hálózati csatlakozó nem jár hozzá, de LG készülékkel áttételesen „etethető”, egy, a készletben szereplő „vészkábellel” a telefonnal összekötve annak töltését a kihangosító átveszi. Nem rekorder a 16 órás beszélgetési idő, de a napelemes töltés legalább olyan csábító, mint az 1100 órás, 1,5 hónapos rendelkezésre állás, ám torz hangjával, a kihangosítónál tapasztalható visszhanggal összességében ez a készülék hozta a leggyatrább hangminőséget. Fáj a szívünk érte, hiszen koncepciójában e készülék lenne a legütősebb, ám működésével, használhatóságával bizony épp ez a leggyengébb.
A mezőny legdrágább kihangosítója a Nokia HF-210, mely 40 napos készenléti és 20 órás beszélgetési idejével ígéretes ugyan, de éppen csak elégséges, a legolcsóbb és legrosszabb hangú készüléknél csak kevéssel jobb teljesítményével, valamint a 10 ezres limitbe éppen csak beférő, 9 990 forintos árával egyáltalán nem ajánlható, hiszen a nála 30 százalékkal olcsóbb Sony Ericsson határozottan jobb hangminőségű.
Míg a fülhallgatóknál a készülékek tudása egyértelműen arányban áll tudásukkal, a hordozható kihangosítóknál egyáltalán nem tapasztalható értékarányosság. A legolcsóbb, ismeretlen márkájú készülék ugyan itt sem kimagasló teljesítményű, de a második legdrágább, napelemes LG még rosszabb hangzású. Nem győzedelmeskedett a legdrágább Nokia sem, hiszen az árával második legolcsóbb Sony Ericsson hangminőségével az első lett. Aki olcsó, kényelmes kihangosítót kíván, annak összevetésünkből leginkább utóbbi készülék ajánlható a kéz nélküli telefonáláshoz, hiszen felára a már kellően jól használható, középső fülhallgatóhoz mérten minimális, a 7 ezer forintos vételár még mindig jóval alatta van a szabálytalan, vezetés közbeni telefonálásért kapható legkisebb bírságnak is.