Gyorstalpaló hóláncszereléshez

Korábban elsősorban a síelni járók rendelkeztek hóláncos tapasztalatokkal, hiszen számos síterep közelében megszokott a hólánc használatát elrendelő tábla, melynek értelme szerint - amennyiben az utat összefüggő hóréteg borítja (legalább egy tengelyen még összkerékhajtással is), kötelező a haladást segítő lánc használata. Aki ezt elmulasztja, az legtöbb esetben csak megrovásra vagy szerény büntetésre számíthat. Aki viszont így akad el, akadályozza a forgalmat vagy balesetet okoz, az bizony nagyon vaskos bírságra, tetemes mentési költségekre is készülhet. Ráadásul ma már itthon is kötelezően előírható a hólánc használata - a közútkezelő pedig él is ezen jogkörével, s amennyiben az útviszonyok azt megkövetelik, mint például az elmúlt hetekben néhány helyen, akkor bizony kihelyezi a táblákat, s aki lánc nélkül autózik, szabálysértést követ el. Nem csak utóbbi miatt, a célba jutás biztonságáért is érdemes megfogadni a tanácsot, hiszen jobb egy parkolóban feltenni a láncot, mint később az út szélén, esetleg már olyan helyen, ahol ásni kell a kerékhez való hozzáféréshez.
A láncszerelést pedig nem akkor érdemes először megkísérelni, amikor jó eséllyel havazásban és sötétben, hidegben arra kényszerül az ember. Erőteljesen ajánlott azt előre begyakorolni, hogy ne a sötétben kelljen a kezelési kézikönyvet értelmezni, közben kitapogatni a láncot és megpróbálni feltenni. Bár a legtöbb lánc alapvetően egy kaptafára készül, a feszítőszemek, akasztóhorgok modellenként eltérőek lehetnek és ezért nem árt a próba, még tét nélkül.
A szereléshez erőteljesen javallott kesztyű – akár kettő is, egy meleg, de viszonylag vékony, és egy melós, aminek nem árt a hó és a sárvédőben megbújó latyak. Jól jön továbbá egy zseb- vagy leginkább egy fejlámpa és bizony ilyenkor mutatkozik meg a téli autózáshoz amúgy is javasolt pokróc egyik értelme: azt a kerék elé terítve kényelmes térdeplőt alakíthatunk ki, és nem kell az amúgy vélhetően mély hóban guggolni.
Amennyiben a feltételek adottak, és ismerjük a láncot, akkor kerekenként mintegy 5 perc alatt felhelyezhető - mi első nekifutásra, ismeretlen autóval és lánccal, forgatással mintegy 15 perc alatt abszolváltuk. A legtöbb fajtánál egy gumírozott fémhevedert kell a kerék mögött átfűzni, azt szintén ott összeakasztani, majd a láncot elöl is összekötni és feszítőkkel helyreigazítani. A feszítők egy részét rendszerint csak negyed kerékfordulat megtétele után lehet jól rögzíteni, de nem csak az első félméter után, néhány kilométerenként menet közben is érdemes ellenőrizni a lánc feszességét, ha ugyanis az lecsúszik a kerékről, erőteljesen összeverheti a karosszériát, valamint a futóműre is rátekeredhet, kiszakíthatja a féltengelycsuklók gumiharangjait. Utóbbi elkerüléséért természetesen nem csak a feszes lánc, az óvatosabb sebességválasztás is javallott – arra egyébként a javított kapaszkodóképesség mellett nagyjából változatlan fékezési jellemzők miatt is szükség van.
Fontos, hogy a láncot havas útról leérve azonnal, de leginkább még előtte érdemes lecsatolni, aszfalton ugyanis a lánc önmaga is egyből jelentősen károsodik, de kikezdi az abroncsot, sőt, még az útfelületet is. Használat után – hacsak nem teljesen sómentes helyen gurult – a láncot érdemes megtisztítani, megszárítani és úgy elcsomagolni. Ellenkező esetben könnyen lehet, hogy a következő használatkor már csak egy összegyógyult, rozsdás kupacot fogunk találni annak dobozában.