Te miért vezetsz rosszul?

Rosszul vezetünk, ez mindennap látható, ha az ember rendszeresen közlekedik a városban, országban. Türelmetlenek, feszültek, udvariatlanok, figyelmetlenek is vagyunk, de nagyon sok autós mozgásán látszik, hogy nem testi-lelki okok miatt csinál hibákat, hanem azért, mert fogalma sincs, hogyan lehetne jól megoldani az adott helyzetet. Elvileg ugye az lenne az ideális, ha a vezetésoktatók mindent elmagyaráznának szépen növendékeiknek, de ez még akkor sem lenne lehetséges, ha az oktatás időtartama alatt erre lenne idejük, erejük, szándékuk. Ezért most útnak indítunk egy cikksorozatot, melyet amellett, hogy szeretnénk rengeteg praktikus, mindenki számára értelmezhető, majd a későbbiekben alkalmazható tanáccsal teletömni, egyfajta vitaindítónak is szánunk: beszéljük meg, hogy kit, mi zavar legjobban a forgalmi viszonyokból, hol, milyen helyzetekben bátortalanodik el, mikor érzi úgy az autóban, hogy elveszett.

Először is szeretnénk leszögezni, hogy autót vezetni nem muszáj. Persze, ha a munkahely és a lakhely között nagy a távolság, ha a gyerekeket minden nap kell vinni és hozni iskolába és -ból, ha állandóan sok cuccal kell mászkálnunk, akkor érezhetjük úgy, hogy autó és annak vezetése nélkül nagyon nehéz lenne az élet. Pedig vannak alternatívák. Lehet kerékpározni és tömegközlekedni, alkalmazhatunk sofőrt - ha telik rá, számtalan különféle méretű taxi áll rendelkezésünkre az ország legkülönfélébb pontjain, sőt telefonhívásra is érkeznek. Ha csak időnként kell autóznunk, akkor a sofőrös bérlés is alternatíva lehet, szóval vannak lehetőségek azok számára is, akik berzenkedésük, aggodalmaik, bizonytalanságuk ellenére mégis autóba ülnek időről időre, rosszabb esetben nap, mint nap.

Ezzel csak annyi a probléma, hogy - teljesen mindegy, hogy milyen indíttatású - szerencsétlenkedésükkel rengeteg bosszúságot okoznak közlekedőtársaiknak, főleg azoknak, akik igyekeznek a többiek szándékának figyelembevételével a lehető leggyorsabban eljutni célállomásukra. Mert időnk, az nincs. Aki autóba ül, az csak a legritkább esetben fog biztonsági 10-20-30 percet rászámolni menetidejére, hiszen az autó egyik nagyszerű tulajdonsága pont a sebessége és - ideális esetben - körülményektől független használhatósága. Nincs még egy ennyire egyszerű közlekedési forma, mint az autózás, csak beülünk, megyünk, és élvezzük a járulékos előnyöket. Azt csinálunk benne, amit akarunkamit nem tiltanak a szabályok, nem kell másokkal megosztani zenehallgatásunkat, fáradtságunkat, testszagunkat, csomagokat is cipelhetünk, véd az időjárási viszontagságoktól, tehát abszolút érthető népszerűsége. Mégsem való mindenkinek.

Az autóvezetés ugyanis, versenypályán kívül - de valamennyire még ott is - nem egyéni műfaj, hanem társasjáték. Keresztezzük egymás útját, elsőbbséget adunk, előzünk, elengedünk, besorolunk, de mindezeket csak akkor tudjuk probléma-, azaz balesetmentesen megtenni, ha játszótársaink is úgy akarják. Sajnos rengetegen vagyunk, akik nem így gondolkodunk. Nyomulunk ész nélkül, vagy vacakolunk még inkább ész nélkül, s nem vagyunk hajlandók belátni, hogy a többiek figyelembevételével mennyivel gördülékenyebben, simábban haladhatnánk mindannyian.

Ebben a sorozatban megpróbálunk számot adni azokról az évek-évtizedek alatt összegyűjtött megfigyeléseinkről, melyek szélesebb körben való elterjedésével megjavíthatnánk a hazai, igencsak megtépázott, közlekedési morált. Mivel az autózás/közlekedés folyamatos tevékenység, és minden pillanatban új kihívás elé állítja az autósokat, nem lesz minden helyzetre univerzális megoldásunk. Az autó kezelésén és a KRESZ betűjén túlmutató alapelveket, törvényszerűségeket, irányokat próbálunk mutatni, s még inkább elfogadtatni. Kezelheti valaki mesteri módon az autót, lehet gyors a pályán, rajzolhat tökéletes fánkokat hátsó kerekekkel: ha nincs meg benne a hajlam, hogy forgalomban együttműködjön a többiekkel, akkor nem jó sofőr lesz, hanem idegesítő fráter.

Heti rendszerességgel lesz itt szó vezetéstechnikáról, városi közlekedésről, autópályás haladásról, a közlekedés lélektanáról, gyalogosokról, kerékpárosokról, konkrét szituációkról és általános fogalmakról, és ha csak egyetlen embernek sikerül a közlekedésébe beépíthető, hasznos tanácsot adni, s ő ennek nyomán jobb sofőrré válik, már úgy fogjuk érezni, hogy nyertünk. Nem állítjuk, hogy mi mindig mindent tökéletesen csinálunk. Talán nem is lehet. De ha valakiben legalább a szándéka kicsírázik annak, hogy ne egyedként, hanem egy összetett rendszer egyik apró alkotóelemeként tekintsen önmaga közlekedésben elfoglalt helyére, akkor úgy véljük, jó úton jár(unk).
Egy fecske nem csinál nyarat, de ők legalább figyelnek egymásra, s ezzel biztosítják, hogy évente kétszer mindannyian elérjék céljukat. Ha nekik megy, nekünk is sikerülhet, ellenkező esetben felejtsük el azt a balga gondolatot, hogy mi vagyunk a teremtés koronái.