Kimérve olcsóbb? Dehogy… – Golf Variant

A korábbi Golf tesztjeink, menetpróbáink konklúziója egységesen arra vezetett, hogy a Golf etalon volt, most is az, és nagy valószínűséggel az is marad. Nem kétlem, valamiért továbbra is ez a flottások kedvence, a területi képviselők Rolls-Royce-a, mert egy vállalat emberei csak minőségi autókkal jelenhetnek meg az ügyfeleknél, akkor mutatják az első pillanatban, hogy racionálisak és a biztosat választják. Nyugaton a Golf mindennapi autó, vagy népautó, ha úgy tetszik, tőlünk keletre már inkább prémium, nálunk meg mindkettő. Nem is érdemes ezt tovább feszegetni, hazánkban rengetegen vágynak a kimért német etalonra, akiknek idén új modell érkezett. Pontosabban a 7-es Golf frissítése, ami remek extrákat hozott, amiket most nem fogok tudni megmutatni, mert az importőr inkább egy racionális Golf Variantot válogatott össze, 8,5 millióért.
Ennyibe fáj ez a se szürke, se fehér Golf Variant a régimódi 1,6 literes dízelmotorral, mondjuk az árán nagyot dob a 7 fokozatú DSG váltó. Ezzel a hajtással minimum 6,8 millióról indul a Variant, a Comfortline már 7 millió fölött, és nem kell túl sok extra ahhoz, hogy elérjük a tesztautó listaárát. Például a legfrissebb extrák jó részét hozzá sem válogatták, hiszen nincs se digitális műszeregység, se 9,2 colos infotainment rendszer, se sávtartó automatika. Akkor mégis mi kerül egy Golfon 8,5 millióba? Egész héten ezt a kérdést kergettem, és elárulhatom, sosem találtam rá a válaszra. Vagyis, nagyjából megértettem, hiszen nem rossz autó, ne értsenek félre, csak egyszerűen semelyik részén nem érzem, vagy látom azt, hogy mennyit ér. Utóbbi sokak számára értékes lehet, hiszen egy Golfra ránézve a szomszéd biztosan nem fog irigykedő pillantásokat vetni.

A Golf frissítése új lökhárítókat hozott, hátul kamu kipufogóvégekkel, elöl letisztultabb vonalakkal, valamint hátul már mindenképp LED-esek a fényszórók. Előre felárasak az új, teljesen LED-es lámpák, amiknek a rajzolata jelentősen megváltozott és az alsó részén még a GTI-re emlékeztető méhsejt mintát is megtaláljuk. Kintről ennyi az újítás, egy rendes ráncfelvarrás, semmi több, csak az veszi majd észre, aki akarja. Bent szinte semmi nem változott, az utastér továbbra is logikus elrendezésű, mindent ott találunk, ahol keresnénk, és az ergonómia is egész kellemes. Kormányt az utóbbi időben talán a Volkswagen csinál a legjobban hétköznapi autóba, a formák már kicsit idejétmúltak, persze, hiszen idős már a 7-es Golf, ennél egészen másabb formákkal dolgozik már a Volkswagen. A középső kijelző nem a legújabb, de ez a 8 colos is rendkívül jól kezelhető, valójában nem érzem, hogy jobbra lenne szükség, hiszen másnál még ilyet sem kapunk. A letisztultság jegyében csak két tekerő maradt meg fizikai gombként, az oldalsók már gyűjthetik az értékes ujjlenyomatokat. Gyors, nem kell várni semmire, hogy betöltsön, és a navigáció képe is remek.

Különös az összeállítás, hisz a halálunalmas megjelenés mellé sportüléseket rendeltek, ráadásul a vezetőé ergoActive, vagyis elektromos állítású, állítható comb és deréktámaszos, valamint masszírozni is tud. Jól mutat az Alcantara középrész, a tartása is megfelelő, elég jól be lehet állítani, de hanyatt nem vágtam magam tőle, szimplán jó. Mondjuk, valahol ezen a ponton kezdtem el vizsgálni az anyagokat – előtte nem volt dolgom Golffal – és például az első és hátsó ajtókárpit között ordító a különbség. Hátul fájdalmasan kemények a műanyagok, elöl vállalható, de az elkoszolódott szövettől menekülni tudtam volna, a kárpitozott zsebek viszont jók. Minden hely komfortos, nem lesz panasz sehol, a kényelmet pedig egész jó hangszigetelés fokozza, ami által az 1,6-os dízelmotor kerregése is csak minimálisan hatol be.
A közös nyomócsöves gázolajos legutóbb egy Octaviában vizsgázott nálunk, ott sem okozott csalódást. Nem ér sokat várni tőle, azon túl, hogy nyomatéka pont elég, viszonylag keveset eszik. Értem ezt úgy, hogy 6 liter alá bőven vihető a 7-es DSG-vel is, az, hogy nálam hajszálnyit 6 liter fölött fogyasztott, csak a rövid távoknak tudható be. A DSG viszont továbbra sem a kedvencem, persze gyorsan vált, az 1-est szinte csak lendítéshez használja, és hamar fölpakolgatja a fokozatokat. Az elindulás, valamint az előre-, hátramenet közti váltást kínosan lassan képes megtenni, de ennél rosszabb élmény, hogy ha nem várjuk meg a fék felengedésénél azt az időt, míg kapcsol, simán elgurul. A Golf futóműve viszont annál jobban tetszik, mindig biztosan tart, egész jól kezeli az úthibákat és a 17-es felnikkel sem zajos, valamint a megpakolt puttonyt sem esik nehezére cipelni.
Csomagtere elmarad egy Octaviaétól, viszont lehet hasonlóan praktikus, ráadásul az üléseket onnan is lehajthatjuk, közel síkba. Pozitív, hogy a mankókerék nulla forintos extra, és annak ürege is kárpitozott. A csomagtér nyitása lehet elektromos is, ám a hagyományos is teljesen megfelel a célnak, csak legyünk gyorsak. Klassz, hogy az embléma billentésével nyitjuk az ajtót, ám annak visszacsapódása nincs csillapítva, így rácsukja az ujjainkra, ha nem rántjuk ki a kezünket. Innen nyílik ki amúgy a remek képet adó tolatókamera is. Amit tud a Golf Variant, azt jól tudja. A piacot tekintve valóban etalon, autóként nem érzem annak, persze más a helyzet a GTI, vagy R modellekkel. Ezen a szinten viszont nem értem – magánvásárlóként miért választaná valaki a Golfot, ha egy Octaviát ezzel a hajtáslánccal ugyanennyiért már radaros tempomattal, sávelhagyás figyelővel is megkaphat, nagyobb hátsó lábtérrel és tágasabb csomagtartóval, semmivel nem rosszabb anyagokból összerakva.