Duci, pedig alig eszik

A Volkswagen Golf VI nem újdonság számunkra, kollégánk idén tavasszal vallatta az 1.4-es, 122 lóerős alapváltozatot - rávilágítva az újdonság előnyeire és hátrányaira -, majd arra a következtetésre jutott, hogy az „ötről hatra ugrás” inkább szolid ráncfelvarrás, mint gyökeres generációváltás. Most ugyanezt tapasztaltuk a Golf Plus esetében is, amely fizimiskájában a márkaarculathoz igazodott.
Nagyon ötletes, egyben pofonegyszerű a névválasztás, hiszen valójában olyan Golfról van szó, amely a jól ismert koncepciót némi plusszal - főként hellyel - toldja meg. Szerintünk azonban messzebbre is vezethetne az igazság kutatása, mert ha az ortodox Golf-vásárlók nem lennének annyira maradiak és szemellenzősek, mint amilyenek valójában, akkor nem létezne párban Golf és Golf Plus, csak az utóbbi, mint szimpla Golf. Ennek tudatában a karosszériáról jóformán nincs mit beszélni, hiszen csak az arányok változtak; a feketére lakkozott hűtőmaszkkal is megmaradt a sablonos VW-nózi, a tető kisarasznyival magasabban húzódik, és oldalnézetben egyértelmű, hogy a majdnem változatlan külső méretek ellenére tágasabb az utastér. A Trendline képében olyan ritka jelenségnek számító tesztautót nyúzhattunk, amelyet egyáltalán nem zsúfoltak tele opciós tartozékokkal, így példának okáért a 15 colos lemezfelniken műanyag dísztárcsák feszültek, és komfortból is csak annyi jutott, amennyit a németek elegendőnek gondoltak. Elég a dupla kerek szellőzőkre pillantani, hogy megállapíthassuk: a műszerfal nem a Golf csereszabatos bútorzata, ennek ellenére a gombok, a kapcsolók és egyéb kezelőszervek zömmel megegyeznek, így a Plus érzetre 100 százalék Golf. Az alap Trendline nem kényeztet finom anyagokkal: a textil olcsó, a kormány csúszós műanyag, a burkolatok hol feltűnően puhák, hol megdöbbentően kemények és a feketeség légköre is hervasztó; ám lássunk csodát, a tisztességes kivitelezésnek köszönhetően a Plus fedélzetén még így sem rémálom tartózkodni. A berendezés alapvetően tartósnak tűnik, éppen ezért nem tetszett, hogy a klíma hőfokszabályzójának kotyogó tekerőgombja szinte ellenállás nélkül forog körbe. Ez a lazaság nem illik ahhoz a masszívsághoz, amit az autó összességében sugároz, ráadásul nappal nagyon rosszul láthatók az aktuálisan megvilágított értékek. A liláskék műszerfal-világításról szerencsére kezdenek leszokni Wolfsburgban, az órák este elegáns Audi köntösbe bújnak, de riogatásnak megmaradt a középkonzol méretes kék kijelzője – hogy ennek mi értelme?

Dicséretesen sok a pakolóhely (egy kevésbé szem előtt lévő mélyedésben benne is felejtettem a napszemüvegem), az ajtózseb italtartója például úgy elnyeli a másfél literes ásványvizes palackot, mint kacsa a nokedlit - és ez még nem minden. A hagyományos Golfhoz képest a Plus adu ásza a sínen tologatható, 1/3-2/3 arányban dönthető hátsó ülés, amely bőséges variációs lehetőséget biztosít – a Plus csomagtere eleve nagyobb (395 liter), mint az ötajtós Golf ürege (350 liter), de ezzel a furfanggal gyakorlatilag nem tud versenyre kelni az eredeti konstrukció. Teljesen hátratolt ülésekkel túlzás nélkül fejedelmi a hátsó utasok helykínálata, a térdektől fényévnyire van az első ülések támlája, és a plafon is valahol a sztratoszféra határán húzódik. A felszereltségről annyit: a Volkswagennek nem stílusa a biztonságon spórolni, tehát alapáron van ABS, ASR kipörgésgátló és seregnyi légzsák, de a komfort is hozza a kötelezőt – sebességfüggő szervokormány, automata légkondicionáló hűthető kesztyűtartóval, elektromos ablakok (összes), elektromos tükrök (fűthetők), állítható magasságú vezetőülés, tengely- és sugárirányban állítható kormány, fedélzeti számítógép, MP3-as CD-lejátszó 4 hangszóróval.

Ma már szinte valamennyi komoly gyártó rendelkezik 1,6 literes, common-rail dízelmotorral, és az adagolófúvókás (PD = pumpe-düse) korszak után immáron a VW is felvette a kesztyűt. A tesztre kapott kocsiban dolgozó 1.6 CR TDI alaphelyzetben 105 lóerős, ám ez a képesség piacfüggő, és néhány országban, köztük Magyarországon 90 lóerővel is forgalmazzák. Papíron ez sem tűnik kevésnek, pláne, hogy 1500 és 2500 1/min fordulat között 230 Nm forgatónyomatékot ígérnek a németek, valami mégsem stimmelt. Azt hiszem, a próbahét alatt negatív csúcsot állítottam be lefulladásban, mert ez a dízel benzineseket megszégyenítő módon adta meg magát indulásnál; alul borzasztóan gyenge, arról nem is beszélve, néha az volt a meggyőződésem, hogy nem működik az összes henger… Főleg hidegen jelentkezett ötletszerűen a vészjóslóan furcsa remegés, rezonálás, de csak néhány másodpercre.

A menetteljesítmények (0-100 km/h 13,5 sec, végsebesség 174 km/h) elegendőek ahhoz, hogy átlagos, hétköznapi igényeknek mind városban, mind autópályán tökéletesen megfeleljen az autó, és ezt a tudást felülmúlja a futómű, amellyel feszesen, stabilan, könnyen kezelhetően viselkedik a Golf Plus. A váltó a márkától elvárhatóan pontos, az ideális kapcsolási időpontokat nyilak mutatják a műszerfalon, egyedül a hatodik fokozat hiányzott, és említést érdemel a bemelegedett dízelmotor csendessége, ami hosszú utazásoknál fontos szempont. A fogyasztással kapcsolatban rólam köztudott, hogy mániám a spórolós vezetés, és amikor már úgy éreztem, kockázatosan régóta világít a figyelmeztető lámpa és fekszik a mutató, gyakorlatilag az utolsó utáni pillanatban beálltam tankolni. Végre csoda történt, a 4,7 literes gyári átlagfogyasztás majdnem hajszálra stimmelt (4,8 l/100 km); igaz, a korrektség kedvéért hozzáteszem, 70 százalékban főúton és autópályán haladtam szabályosan, türelemmel és nyugodt stílusban.

A Golf Plus-szal kapcsolatban érdemes eloszlatni egy tévhitet, miszerint eznem klasszikus értelemben vett egyterű, tehát semmi értelme ilyen jellegű, voltaképpen nem is létező konkurensekkel párba állítani – erre a megmérettetésre tálcán kínálja magát a Volkswagen Touran. A legfrissebb árlista szerint az ötajtós Golf VI Trendline kereken 5,6 millió forintba kerül a fenti 90 lóerős dízelmotorral, míg a szintén Trendline kivitelű Plus felára 126 ezer forint. Ennyiért kapunk egy plasztikai műtéttel felhizlalt duci Golfot, ugyanúgy érzelemmentes külsővel és belsővel, alapfelszereltséggel, tisztességes minőségben, de a dologban nincs csalás, sem átverés, mert a praktikus részletek, a nagyobb helykínálat, és a célnak megfelelően variálható, bővíthető csomagtartó ennyi „Pluspénzt” mindenképpen megér.