Gázzal is odaver a frissített Duster?

Tudom, tudom: ez már vagy a századik Duster teszt a hazai autós sajtóban, járt ez a típus már az összes létező formájában mindenütt is, most mégis újra körbejár, még egy új konfigurációban, mi pedig örömmel hoztuk el ismét, hiszen valahogy még mindig nem unta meg a magyarországi közönsége. Ez egyébként érthető is, hiszen - akárcsak a használtautós tartalmainkat - a Daciát is azért olvassák ezredjére is, mert reális opció megvenni és fenntartani, valószínűleg még neked is, aki épp ezeket a sorokat pörgeted. Legalábbis a Dacia ezt állítja, a márka modern kori megreformálásakor konkrétan azzal marketingelték magukat a románok, hogy használt árban kínálnak új autót. Ez lényegében alig változott, ám az árak és a pozicionálás stratégiáját keményen újragondolták: míg az első Logan kizárólag méretével és olcsóságával hódított, a második már elkezdett magára szedni némi élvezeti és kényelmi értékelhetőséget is, a Dusterrel pedig lényegében megtalálták a tökéletes kombót tizenpár évvel ezelőtt: nem elég, hogy pont jókor ültek fel a SUV hullámra, mellette valódi terepképességeket adtak a Clio-platformnak, már persze amennyire engedte a technika. A harmadik Sanderóval és Logannal mindez - ár és minőség terén is - új szintre lépett, ez a váltás viszont még várat magára Duster esetében a második generációs SUV még sokkal inkább képviseli ugyanazt, mint a legelején, kifinomultságban azonban már szinte a mai Sandero/Logan szintjét hozza. Mindez a küllemének legújabb frissítésén is jól látszik, pont mint az "eszes lány" a Mátyás király népmesében: hozott is a facelift-tündér, meg nem is. Gyakorlatilag új lámpatestekkel gazdagodott a Duster, amelyek esetében a régi formába - amennyire csak lehetett - belepréselték az új motívumokat. Még el is mondták anno a Párizs melletti menetpróbán, hogy szándékosan nem változtattak túl sokat a modellen, hiszen nincs rá szüksége, jó ahogy van, már a legelső generáció megjelenése óta. És mégis, most, néhány hónappal később én lepődtem meg igazán, hogy mennyire igaz ez, nem csak lényegében ugyanakkora a 4,3 méter hosszú és 1,8 méter széles Duster, mint annak idején, gyakorlatilag ugyanazt a receptet árulják a románok. Ha nem hiszitek el nekem így 2022-ben, akkor tessék, nézzétek meg, hogy mit írtunk róla közel 12 éve, megkerestem nektek az egyik, ha nem a legelső Duster tesztet az oldalunkon. De elég ennyit a rizsából, nézzük, hogy ez miként manifesztálódik 2022-ben: íme a majdnem minimál Duster, LPG-vel. Azért csak majdnem minimál, mert a feláras kék szín mellé a második felszereltségi szintet - avagy az elsőt, ami alapáron kínálja a klímát - és az alapmotorhoz kérhető gyári gázszettet belekonfigurálták a márka marketingesei, ennél reálisan csak akkor van lejjebb, ha egy fehér alapverzióra rákérünk egy klímát és kész. Az már más kérdés, hogy megéri-e lejjebb adni: úgy egy hajszállal 5 millió alatt marad az autó, így pedig 5,67 millióért kínálják, sokkal élhetőbb ellátmánnyal. Ezért cserébe egy korrektül vagány és nagyjából modern külső és belső dizájnba csomagolva megkapjuk azt, ami a ma vállalható legminimalistább szinten visszahozza az autózás és a könnyű terepjárózás illúzióját. Extrája nincs sok, még navi nélküli, de már érintőképernyős, 8 colos infotainmentet ad, és bár a hangcucc minősége továbbra is igen keményen bekorlátozza, de tényleg akad hangszínszabályzó a beállítások Balance/Fader menüjébe rejtve.

Alapáron adja viszont a LED-es tompítottat a halogén refivel, tényleg elvisz A pontból B pontba, olcsó bele az üzemanyag, kényelmes az ülés és a kormány, és jár hozzá az alapból is 3 év/100 000 km gyártói garancia.

Megvallom őszintén, még így, épphogy 27 éves, se kutyája, se macskája "fiatal suttyóként" is meg tudom érteni, hogy miért vesz valaki Dustert, sőt, a szituációt is el tudom képzelni, amelyben magam is egy hasonló autó mellett tenném le a voksomat. Mert belekötni aligha lehet ezért a pénzért. Bár fröccsöntött, kemény műanyagból nyomták az összes külső dekorációja mellett a komplett belterét is, mégis igyekeztek érdekes formákat és jellegzetességeket faragni az öntőformákba, hiszen az lényegében ingyen van, és tényleg sokat dob a látványon. Térérzete is akad, két felnőtt hátul is kényelmesen fér el benne, ráadásul korrekt kényelemben. A futóműve (elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkar) is érezhetően olcsó, de közel sem fájóan: amíg nem próbálsz vele túl nagy tempóval túl nagy gödrökön átkelni, és alapvetően szabályos tempóval közelíted meg a kanyarokat és kereszteződéseket, úgy valószínűleg sohasem éred el a határait. Ebben persze az is benne van, hogy a gyártó is tudja: aki kanyarvadászatra keres autót, az messziről el fogja kerülni a sörnyitós logót. Teljesen más viszont az autó, ha kihúzzák az aszfaltot a kereke alól, 4x4 és komoly lóerők nélkül sokszor lendületből kell dolgozni, de még így is elég a legtöbb hazai telekre kijárni a Duster a 21,7 centis hasmagasságának hála. Ráadásul városban és országúton korrektül is megy az 1,0 literes LPG-zabáló, egyedül autópályán necces a 100 lóerős erőforrás, nem csak gyenge, de sokat is eszik. Számszerűsítve mindez 7,5 litert jelent benzinből 130-ra állított tempomattal, míg ugyanezen feltételek mellett LPG-ből egy hajszállal 10 liter felett kér. Országúton, 90-es tempónál benzinből 5, gázból 6, városban pedig benzinből 7-7,5, gázból 8-8,5 litert kért. Korrekt számok ezek a 100 lóerős teljesítmény és (ügyes váltással) 15,1-es gyorsulási adat mellé, ez utóbbi viszont nagyon aránytalanul tevődik össze. 60-70 kilométeres óránkénti sebességig pörgős, pattogós, könnyű és mozgékony autónak érződik a Dacia terepese, ám a magasabb sebességi fokozatokba kapcsolva olyan rettenetesen hosszú áttételekkel kell megküzdenie a turbósított diszkontmotornak, hogy egyszerűen elfogy az erő. Mondanám én szívesen, hogy így sem lomhább, mint az elfeledett korok 1,6 literes szívói, de hazudnék, és ennek igazolásához elég csekkolni a már említett, 2010-es Duster tesztet: akkor 105 lóerőhöz 12,8 másodperces 0-100 járt, most az alapmotor benzinnel is 13,1-et ígér, LPG-vel pedig már 15 felett jár. És ha már ennyit pörgünk az LPG-n: egy valamire röviden még ki kell, hogy térjek, egyszerűen nem bírom magamban tartani. Főleg, ha autópályázunk a Dusterrel - amire lássuk be, ebben a formában nem a legjobb választás - a jelenlegi üzemanyagárak mellett nem feltétlenül éri meg az 1-2,5 literrel torkosabb LPG-üzem, a hatósági áron vásárolt benzinnel egyes esetekben olcsóbbra jöhet ki a furikázás, mint a gázzal, főleg, ha figyelembe vesszük az LPG rendszer kötelező karbantartási költségeit és ha nem is nagy, de létező felárát is. Mindezek ellenére mégis vonz a Duster, még engem, nagyravágyó huszonéves fiatalt is. Sőt, szerintem azon korombeliek is csak azért nem tekintenek rá opcióként, akik megengedhetik maguknak, hogy 3-4 milliós használt gépek mellett döntsenek, mert nem ismerik eléggé. Pedig a maga módján még akár vagány is lehetne a Dacia, ha úgy kezelnénk, mert igazából minden benne van, ami kell, ráadásul ha jobban megnézed, a külleme is nagyon a helyén van. Tagadhatatlan viszont, hogy a városozáson és telekjáráson túlmutató használathoz kéne bele egy nagyobb motor, de lényegében akad is. A csak benzinüzemű alapmotorhoz képest 900 ezer forintos, az LPG csomagoshoz képest pedig 720 ezres felárért ugyanis ott a négyhengeres, 1,5 literes dCi turbódízel (amit nemrég összkerékhajtással teszteltünk). Én biztosan azzal venném, mert nekem megéri a plusz nyomaték és a 10,2 másodpercre javuló gyorsulás, bár csak egy rövid időre volt hozzá szerencsém, úgy jobban bejött. A slusszpoén, hogy bár nem néztem meg előre, mégsem mondtam ezzel sem újat, 2010-ben is azonos volt a konklúzió: jó ez a Duster benzinnel is, de azért csak a dízellel, és kicsit jobban extrázva az igazi.