Töretlenül – Toyota Land Cruiser
Toyota Land Cruiser 2.8 D-4D VX-L teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Tisztességes múltját már senki nem veheti el tőle, a Land Cruiser nemhogy legenda, egy kortalan szuperhős. Letagadhatja az éveket, de mégis fontos, hogy 9 évesen megint frissült a jelenlegi.
Vannak országok, ahol nehéz lenne biztosítani a megélhetést valódi 4x4-es terepjárók nélkül. Volt időszak, amikor a Land Cruiser még arra szolgált, hogy minél hamarabb átjussanak árkon, bokron, vagy épp mindennél magasabbra jussanak a Fujin, ahogy az első, még BJ nevű pőre terepjárójuk.
A Land Cruiser valahol a ’80-as évek vége felé vesztette el puszta funkcionális szerepét, és lett valami egészen más, több.
Tesztautónk nem véletlenül ismerős, 9 éve van piacon a Prado mostani karosszériája, a nagyobb V8-as modell[/url] egy mellékszál volt csupán.
9 év rengeteg egyetlen modell életében, bár tudjuk, van amit 40 év után sem hajlandóak befejezni, a Land Cruiser viszont más.
Felépítését tekintve úgysem fognak továbblépni a létraváz, hátsó merevtengely, összkerékhajtás vonalon, ez a verzió pedig már 2009-ben is rendkívül jól működött. Az évek során nem is igazán változtattak a hajtáson, a háromliteres soros négyhengeres dízelmotor is jó ideig volt piacon, most viszont mennie kellett, a legújabb frissítés legfontosabb hozadéka egy új motor.Szintén négyhengeres, de két decivel kisebb, karakterében viszont jóval kellemesebb és kényelmesebben használható, na persze a hangszigetelésnél sem fogták vissza magukat. A 177 lóerős, 450 Nm nyomatékú gázolajos toyotás köszörüléssel kel életre, az önindító jellegzetes hangját csukott szemmel is bármikor felismerni. Alapjáraton szinte semmit nem hallani a motorból odabent, nagyobb gázadásokra bőg fel, amiből elég sokszor kell neki adni, hogy megmozdítsa a forgalmiban írt 2,4 tonnás testet, de van ebben valami élvezhető.
Olyan, mint egy hajó, a hatfokozatú automata váltót szinte nem is vesszük észre, ahogy dolgozik.
Úgy kimozog egy hosszabb gyorsítást egyetlen fordulatszámon tartva a motort, mintha nem is lennének fokozatok. A városi használat nyilván nem ideális egy ilyen szerkezetnek, így nem hibáztatom a 9,9 literes tesztfogyasztásért, országúton tudott 8 alatt is, ami azért baráti.Jelenleg kevés olyan nagy terepjáró van piacon, amiben a hátsó merevtengely és a felező is megtalálható, ráadásul itt még van központi differenciálzár is. A középső Torsen egység gombnyomásra zárható, a hátsó, szintén Torsen viszont önzáró. A hajtásképlet állandó összkerék, alapból 50:50 százalékkal hajt, de képes akár 70 százalékkal hátul hajtani, ha éppen szükséges. A valódi terepjárós használatot kinetikus futómű stabilizátorok is segítik, ezek elektronikusan szabályozottak, ha úgy adódik, képesek kerekenként változtatni a felfogatást, amitől időnként még nagyobbat tud lelépni egy-egy gödörben, mint azt várnánk. Az első független kerékfelfüggesztés érezhetően más, mint a hátsó, ám ott csúcsfelszereltségnél, ahogy tesztautónknál is, légrugókkal csillapít. A szintszabályzós rendszer ügyesen kimozogja az úthibákat, már-már meg is lehet feledkezni a régi vágású technikáról odabent.
Ekkora testhez és magassághoz nehéz kormányzást igazítani úgy, hogy jó is legyen, a Land Cruiseré szintén egy hajó irányítását idézi. Megmutatjuk neki az irányt, majd kis ráhagyással arra fordítja a frissen bordázott géptetős orrát.
Billegős, persze, közel 1,85-ös magassággal mi nem az?
Nem a tempós közlekedésre termett, hanem tiszteletteljes hömpölygésre, amit őszintén lehet élvezni odabent. A hatalmas fotelekben elfekve is tökéletesen belátjuk magunk előtt az összes autó tetejét, mögöttünk viszont könnyedén el tud veszni egy átlagautó, ha nem tartja be a követési távolságot. De van kamera, ami 360 fokos, így körülnézhetünk bármikor, ha nem vagyunk biztos a dolgunkban. Az új orrkialakítás, a friss, teljesen LED-es fényszórók mellett persze frissült a beltér is.Kicsit más az elrendezés, minden terepezéshez szükséges kapcsoló a középső függőleges falra került, így az összkerékhajtás menetmódjának, a terep-tempomatnak és a hajtásképletnek a kapcsolói is. Új a multimédiás fejegység is, bár talán ez a leggyengébb pontja, hisz nagyon rossz felbontású, lassú, egyszerűen régi a mai autókhoz viszonyítva. Érdekes az anyaghasználat, nagyon a ’90-es években éreztem magam, a fekete helyett uralkodó szürke műanyagok miatt meg Amerikában. Rendkívül jó hangulatú ebben a színösszeállításban, de persze ügyelni kell a világos kárpitra.
A kormány is új, fogásra kiváló, de ez a mű fabetét valami elképesztően gagyi. A könyöklő alatt egy kisebb fagyasztóládát is kaphatunk, amiről elhiszem, hogy imádják a vásárlók, még a sivatag közepén is jéghideg üdítőt vehetnek ki belőle. A harmadik üléssor elektromosan, komótosan kel föl a padlóból, majd fekszik vissza gombnyomásra. Azt kinyitva csomagtér lényegében nincs, ötülésesként viszont 621 literes, ami nem csekély. Nálunk nehezen értelmezhető, hisz nincs szükség egy Land Cruiser tudására szinte sehol. A Prado valódi piacán meg nem fognak siránkozni a 20 millió fölötti árcédulán, ami nálunk egy kicsit izzasztó egy 9 éves modellért.
De nem zsákbamacska, pontosan tudjuk, mire képes, a kézzel fogható bizonyítékok és az idő igazolják a Land Cruisert.
Érdekes lenne egy Rexton G4 vs. Land Cruiser összehasonlító teszt. Nem nehéz észrevenni, hogy a koreai már több ponton ellépett a japántól, sokkal inkább „up-to-date”, viszont ezt a hihetetlen robosztusságérzetet, hogy „bármin átgázolok, nincs akadály”, a Rexton nem tudja megadni. Talán a Jeep-nél és a Land Rovernél vannak igazi konkurensei az LC-nek, esetleg a G-Merci.