A város bajnoka – smart fortwo 1.0 Passion teszt

Megújult. Két évvel az ezredforduló előtt gondolt egyet a Daimler AG és piacra dobta a városi használatra szánt smart fortwo mikroautót. Azóta eltelt több mint 1,5 évtized és annak ellenére, hogy volt olyan időszak, amikor komoly veszteségeket termelt a cégnek az autó, tavaly elkészítették az eredetileg swatch-termék harmadik generációját.
Mutatós. Nem először látjuk ezt a formát. 2006-ban befejezték a smart forfour gyártását, tavaly pedig újraéledt a modell, amelyet már mi is kipróbáltunk. A négyszemélyes nagytesó formavilága egy az egyben megkapta a fortwo külsejét és belsejét. A különbség lényegében csak annyi, hogy két ajtóval több van rajta és többen elférnek benne. Nem csoda, hogy a forfour tulajdonképpen egy hosszított fortwo, a gyártási költség így jóval kedvezőbben alakul. A kicsi smartnak jót tett a modellfrissítés. Sokkal mutatósabb, dögösebb lett. Többféle külső és belső színvilág közül válogathatunk, nem is tagadhatná le a smart, hogy divatkocsi. A tesztautó narancs/fekete köntöse feltűnő, a belső viszont már kicsit túl csicsásnak érződik ebben a színpárban.

Kényelmes? Amikor kintről meglát az ember egy ilyen bébi autót, azt gondolhatná, hogy el sem lehet férni benne kényelmesen. A valóságban viszont nagyon nem érezni, hogy ilyen kis autóban ülünk. Kellően tágas, a fejünk fölött is bőven marad hely. Az üléspozíció egyébként viszonylag magas, ugyanakkor 180 cm magassággal is kényelmes, jól kézre áll az autó. Az üléseknél oldaltartásról nem igazán lehet beszélni, főleg az ülőlapnál, ezért nem ajánlott nagyobb tempóval bemenni egy kanyarba, különben kénytelenek leszünk a kormányba kapaszkodni, ami nem feltétlen jó. Az A-oszlopok egy normál személyautóhoz képest előrébb vannak, ami jót tesz az átlós kilátásnak. Az oldalablakon jól belátható egy-egy kereszteződés.

Praktikusság. Ebből a szempontból a smart fortwo kettős képet fest. Egyrészt praktikus, mert kicsi, olyan helyekre beférünk parkoláskor, ahová egy átlagautóval nem. Hála a 7 méter alatti fordulókörnek, azokon a helyeken is megfordulhatunk egy mozdulattal, ahol eddig maximum motorkerékpárral tudtuk volna mindezt megtenni. Belül viszont már kevésbé praktikus. Egy méretesebb dobozt esélyünk sincs hazavinni, főként ha ketten utazunk. Ebben az esetben még egy nagyobb bevásárlás is necces lehet, a teszt során előfordult, hogy az utas lábához kellett rakni a hatos zsugor 1,5 literes ásványvizet, mert máshol már nem fért volna el. Az ajtókban méretes zseb található, a középkonzol alatt és máshol sem lehet egy méretesebb okostelefont elhelyezni. A kézifék melletti, alatti tárolórekeszek is hiányoznak. A csomagtartó két részben nyílik, ami jó dolog. Ha csak 1-2 dolgot kell bedobni, akkor elegendő a hátsó szélvédőt felnyitni. Méretesebb tárgyaknál az alsó rész is lenyitható, akárcsak a platós haszonjárműveknél. Ezzel eltűnik a csomagtérküszöb, lényegesen kevesebbet kell emelni, mint zárt állapotban.

Városban tökéletes. Sokan legyinthetnek, amikor megtudják, hogy háromhengeres, 1,0 literes benzines szívómotor lapul a smart hátuljában. A 71 lóerős motor azonban bőven elegendő a városi közlekedéshez. Az ötsebességes váltó kapcsolása elég nyers, de jól megtalálni a fokozatokat. Az áttételezése kissé hosszúra sikerült. A kis teljesítmény ellenére a városi 50-60 km/órás tempót könnyedén el lehet érni - köszönhetően a 880 kg-os tömegnek. Ahhoz, hogy haladni tudjunk a forgalom ritmusával, időnként taposni kell neki, a fordulatszámot pedig nem javasolt 2000 1/perc alatt tartani, hiszen ebben a tartományban eléggé nyomatékszegény a motor.

Ezeket felejtsük el. Kedvező fogyasztásról, nyaralásról és az előzések nagy részéről le kell mondanunk ezzel az autóval. Városban a fenti vezetéstechnikai szabályokat betartva kereken 7 l/100 km átlagfogyasztás adódott. A smart fortwo termetéhez és motorjához képest ez az érték magas. Egy nagyobb, erősebb benzines autóval jóval kedvezőbb fogyasztással is el lehet járni ugyanilyen körülmények között. Mentségére szolgáljon, hogy a versenytársak ugyanilyen motorral is hasonló fogyasztást produkáltak. Közúton és autópályán haladva a 91 Nm-től se várjunk sokat. Egy előzésbe csak akkor menjünk bele, ha azt látjuk, hogy kilométerekre előttünk teljesen szabad a szemközti oldal. Autópályán a 130 km/órát tartósan is jól viseli a fortwo. Nem billeg, nincs diszkomfort érzete az embernek. Nyaralni viszont nem ajánlott ezzel az autóval menni, hiszen a bőröndöket sem tudjuk igazán hova rakni. Ezzel a kocsival akkor leszünk elégedettek, ha maximum városban, maximum két személlyel szaladgálunk A-ból B-be. Elvégre erre tervezték.
Népszerűbb lesz? Eddig sem lehetett sok smartot látni az utakon, kérdés, hogy az új forma és a modernebb extrák népszerűbbé teszik-e a mikroautót? A fortwo viszonylag szűk rétegnek felel meg, sokaknál valószínűleg a családban második autóként lesz jelen. Egy átlag magyar család valószínűleg soha nem fog elsődleges autóként fortwót venni a szűkös helykínálat miatt, ára miatt pedig sanszosan másodikként sem. Fiataloknak, friss jogsisoknak első kocsiként ajánlható, mivel könnyű rutinozni vele, nem kell félni a parkolásoktól és a városi szűk helyektől sem. Akinek már van családi autója és mellette egy sportautó is pihen a garázsban, amivel pályanapokra jár ki, neki jó választás lehet egy fortwo. A hétköznapi, többnyire egyedüli városi szaladgálásokhoz jó választás ez az autó. Elterjedésének azonban főként az ára fog határt szabni. A ForTwo a paletta közepén álló 1,0 literes 71 lóerős motorral 3 millió forintról indul. Az általunk tesztelt Passion felszereltség, amely már minden ma elvárható extrát tartalmaz 4,7 millió forintot kóstál. Ennyiből már hasonló felszereltségű, erősebb, városban jobban fogyasztó autót is kapni, igaz, az nem lesz ilyen fordulékony és feltűnő mint a fortwo. Az autó népszerűsége főként attól függ majd, hogy hányan hajlandóak a kicsi cukiságért ezt az árat megfizetni.