Nem ér a neve! Renault Scenic IV teszt
Renault Scenic 1.2 TCe 130 Intens teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Csalódás az új Renault Scenic, ha elődeihez hasonlítjuk, remek autó viszont, ha önmagában, mai crossoverként nézzük. Úgy még családi autónak is egész jó.
Óvatos névváltó. Bár az 1996-ban érkezett, majd 1997-ben ötletes belseje miatt Év Autójának választott Renault Mégane Scénic előbb önállósodva Scénic lett, majd második generációjától hosszú, Grand Scénic verzióval is készül, a negyedik generáció már ékezett nélkül, Scenic/Grand Scenic néven debütált, maga az autó pedig elnevezésénél jóval többet változott. Nemzetközi bemutatója után fanyalogtam, itthon viszont ismét a külföldön is vezetett benzines rövid verziót kértem el elsőre. Bár az alapmodell is vállalható, a tesztautó az erősebbik benzines, az új extrákat szépen felsorakoztatva, hogy azokat is kipróbálhassuk.
Okosodott. Naná, hogy húzós a tesztautó ára, hiszen van benne kanyarkövető LED fényszóró. Erősen világít, automata relfektorkapcsolgatásával jelentősen könnyíti az éjszaki országúti vezetést, egyetlen hibája, hogy vetített képe egy kissé élesen ér véget, ennek ellenére azt mondom: megéri az Intens szinten 300 ezer forintos felárát, pláne, hogy a head-up displayjel együtt adják. Utóbbin az itt már alapáras navigáció parancsai is megjelenhetnek, az persze az óriási, némi felárért akár 8,7, amúgy 7 colos középkonzoli kijelzőn is követhető. Alapvetően jól dolgozik, de azért nagyobb városokban, például Szegeden is bevitt volna néhány behajtani tilos táblán, így mellette azért ajánlott a Waze futtatása okostelefonról, amihez összesen 4 darab USB-töltőcsatlakozót találunk a fedélzeten. Szerepelhet holttérfigyelő, táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztetés, az 1.2 TCe motor kivételével távolságtartós tempomat is, ide csak követési távolságra és ráfutásveszélyre figyelmeztetés jutott. Utóbbi is hasznos, ahogyan a precízen dolgozó, párhuzamos, merőleges és halszálka-parkolásra is képes asszisztens is.
20 év, 20 col. Ahogyan adottság a 20 éves múlt, úgy adottság a 20 colos felni is a Scenic IV esetén. Olyannyira alapáras az, hogy nem is kérhető mással. Az alapverzión acél, a többin alumínium a kerék, állítólag mindössze 13 kilogrammos saját tömeggel. A Scenic IV erről, a 20 colos felniről, így mondhatni inkább a divatozásról, semmint az eddig előtérbe helyezett praktikusságról szól. Persze utóbbiból is maradt benne, ám már nem az a domináns.
Emelkedett. A nagy kerék a korábbi generációhoz mérten 4 centiméteres hasmagasság-emelést is hozott, a teljes magasság viszont nem nőtt ennyivel. Kitalálható, egy kicsikét csökkent a belmagasság. De ami még jobban, az a hosszanti helykínálat, azaz a lábtér. Elöl is, hátul is. A nagy keréknek ugyanis nagy kerékdob, nagy kerékjárati ív kell, ennyivel kisebb lett az utastér. Elöl inkább az zavaró, hogy a korábbinál magasabb a padló, hátul viszont saját mérésem szerint 5 centivel kisebb lett a térdhely. Ez nagyon sok!
Elöl a korábbinál kényelmesebb, hátul nem. Trükkös ez a Renault, tudja, hogy miként kell megnyerni a vevőket, a Scenic crossoveresedett, akárcsak az Espace, márpedig ma ez a divatosabb kategória, nem az egyterű. Első ülései még akkor is érezhetően jobbak a korábbiaknál, ha nem a hosszabbítható ülőlapos csúcs-székeket kapjuk. A hátsó szélső helyeken maga az ülés hosszabb ülőlapú, mint az előzőben, ám a támla dőlésszöge már jóval szerényebb (közel nulla) tartományban állítható, ellenben annak karja már veszélyesen kilógó, többször akadt ruhámba, amikor próbálgattam. A lábhely épp elegendő átlagtermettel. Ha viszont gyerekülésben gondolkodunk, a hátul három Isofix-csatlakozót kínáló előzővel szemben itt már csak a szélső helyekre, meg persze az első utasülésre számíthatunk. De még ennél is fájóbb, hogy míg a független ülések miatt eddig minden Scénic esetén igaz volt, hogy hátra két gyerekülés mellé, vagy akár közé gond nélkül befér egy felnőtt, itt ez már nem mondható el. A Scenic IV már 2/1 osztású, így tologatható, akár elektromosan síkba hajtható hátsó ülést kapott. A középső hely az átlagautókénál jobb, de az egyterűkben megszokottnál csenevészebb, középre csak kisnövésű pálcikaember fér, ő sem kényelmesen.
Családbarátnak mutatja magát. Megmaradt a Scénic II-ben debütált tologatható első ülések közötti tároló, aminek persze generációról generációra csökken az űrtartalma, de egy tükörreflexes fényképezőgép nem túl nagy objektívvel még ma is belefér. Megmaradtak a padlórekeszek és az alapverzió felett a sofőrülés alatti fiók is. Talán mondanom sem kell, az a korábbiaknál sekélyebb. A hátsó ajtókra ma is húzható roló, de a minden eddiginél kisebb hátsó szélvédőre már nem. Továbbra is van asztalka az első ülések hátulján, ám az itt már inkább zavaró, hiszen önmaga is helyet vesz el a korábbinál kisebb beltérből. Továbbra is van gyerekfelügyelő-tükör, de ha azt lehajtjuk, még a 180 centis sofőr számára is belelóg a középső visszapillantóba.
Küszöbmentes, de kisebb a csomagtér. Alapverzió felett jár a csomagtér álpadlója, amivel küszöbmentes nyílást, üléshajtással sík rakteret kapunk. Nagynak tűnik, és az is, 506-1554 literes. Igen ám, de a korábbi Scénic csomagtartója még nagyobb, főként mélyebb volt. Itt viszont pakolhatunk az álpadló alá is, a Scenic-tulajokat továbbra is sújtani fogja a „Hová is tettem?” kérdés, pláne, hogy egy fiókot még a hátsó utasok is kaptak az első ülések közötti, 12 V- és USB-csatlakozókkal is ellátott tárolóba.
Köszönt, nyílik, gombnyomásra indul. Ahogyan a Talisman óta minden új Renault, a Scenic is kivilágítja magát LED menetfényével, ha okoskártyájával közelítünk hozzá. Ha be voltak hajtva a tükrei, azokat is kinyitja. A kilincsek elöl-hátul szenzorosak, oldják a reteszelést. A zárakat érintő érthetetlen változás, hogy míg az előző két generációban a gyerekzárakat elektromosan, a hátsó ablakvezérlés-engedélyezésével együtt lehetett kapcsolni, itt mechanikus váltotta. Aki hozzászokott a korábbi kényelmes rendszerhez, az hőbörögni fog. A minden eddiginél csinosabb, lámpakapcsolgatási lehetőséget is adó Renault Kártya, a kényelmes kulcs nélküli indítás és főként a csinos, divatos forma viszont temérdek új vevőt nyerhet meg.
Más néven venném. Ha nem Scenic lenne a mai Scenic, én sem fumigálnám ennyit. Nem rossz autó ugyanis, 20 colos, de nem túl széles, 195/55 R20 abroncsokat hordó kerekeivel az úthibákon egész ügyesen gördül át, a hullámos utat persze a kelleténél jobban közvetíti, de a csillapítás jobb annál, mint amit a 20 colos kerekektől várnánk. Viszont olyan kanyartempókat enged, amilyeneket abszolút nem néznénk ki az egyterű-műfajból. Ráadásul szinte oldaldőlés nélkül, egészen semlegesen veszi az íveket. Jó a kormányzása, aminek rásegítése természetesen a TFT műszerblokk képét, illetve a beltéri LED-fényeket is rendre átrajzoló Multi Sense rendszer nyomkodására (meg persze a sebesség alapján is) változik. Az 1.2 TCe motor kapcsán ambivalensek az érzéseim: rezzenéstelenül, néma alapjárattal jár, stop-startja gyors és ügyes, nyomatéka, teljesítményleadása is korrekt (205 Nm 2000/perctől, 130 lóerejét 5500-nál hozza), viszont a hangja nem túl szép. Nincs neki sok, de ami van, az nem szép. Városban gond nélkül el lehet vele lenni, váltója korrekt kiosztású, ha nem is élményt adva, de jól kapcsolható, 50-nél a negyedik simán rakható, autópályán a 130 km/órás tempó hatodikban 3000/perc fordulattal futható, országútra pedig még teltházzal is elég a benzinmotor. Igaz, komoly megfontolást igényel az Eco mód bekapcsolása, akkor ugyanis még egy előzés közbeni padlógázas gyorsításra sem úgy reagál a motor, ahogyan akár normál módban. A zajszigetelés alapvetően jó, autópályán is csak a tükrök surrogása hallható zavaróbban. A benzinmotor előnye gyors bemelegedése, hátránya a dízeleknél nagyobb fogyasztása: a korábbinál bizony nehezebb és emiatt adott motorral lomhább Scenic az 1.2 TCe-vel elvileg 5,8 litert fogyaszt 100 kilométerenként vegyes üzemben. Tesztátlagunk sok-sok országúti szakasszal is 7,5 liter lett, városban 8,5 kalkulálandó.
Drágán, de jól felszerelt. Bár a Scenic alapára 5,7 millió forint, az erősebbik benzinmotoros tesztautó a hozzá elérhető összes sofőrsegéddel, LED fényszóróval és panorámatetővel, „nagy navival” és tolatókamerával, első-hátsó parkolóradarral és parkolóasszisztenssel, továbbá a létező legdrágábbnak, de talán leginkább mutatósnak számító mézsárga metálfényezéssel már több mint 8 millió forintba kerül. Legalábbis listaáron. És el kell ismerni, ha a Scenic már nem is egy minden családapát, családanyát a lábáról levevő célgép, de egy nagyon divatos újdonság. Vevőköre bizonyára bővülhet, illetve leginkább változhat; nagycsaládosok hátrányban.
Okosodott. Naná, hogy húzós a tesztautó ára, hiszen van benne kanyarkövető LED fényszóró. Erősen világít, automata relfektorkapcsolgatásával jelentősen könnyíti az éjszaki országúti vezetést, egyetlen hibája, hogy vetített képe egy kissé élesen ér véget, ennek ellenére azt mondom: megéri az Intens szinten 300 ezer forintos felárát, pláne, hogy a head-up displayjel együtt adják. Utóbbin az itt már alapáras navigáció parancsai is megjelenhetnek, az persze az óriási, némi felárért akár 8,7, amúgy 7 colos középkonzoli kijelzőn is követhető. Alapvetően jól dolgozik, de azért nagyobb városokban, például Szegeden is bevitt volna néhány behajtani tilos táblán, így mellette azért ajánlott a Waze futtatása okostelefonról, amihez összesen 4 darab USB-töltőcsatlakozót találunk a fedélzeten. Szerepelhet holttérfigyelő, táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztetés, az 1.2 TCe motor kivételével távolságtartós tempomat is, ide csak követési távolságra és ráfutásveszélyre figyelmeztetés jutott. Utóbbi is hasznos, ahogyan a precízen dolgozó, párhuzamos, merőleges és halszálka-parkolásra is képes asszisztens is.
20 év, 20 col. Ahogyan adottság a 20 éves múlt, úgy adottság a 20 colos felni is a Scenic IV esetén. Olyannyira alapáras az, hogy nem is kérhető mással. Az alapverzión acél, a többin alumínium a kerék, állítólag mindössze 13 kilogrammos saját tömeggel. A Scenic IV erről, a 20 colos felniről, így mondhatni inkább a divatozásról, semmint az eddig előtérbe helyezett praktikusságról szól. Persze utóbbiból is maradt benne, ám már nem az a domináns.
Emelkedett. A nagy kerék a korábbi generációhoz mérten 4 centiméteres hasmagasság-emelést is hozott, a teljes magasság viszont nem nőtt ennyivel. Kitalálható, egy kicsikét csökkent a belmagasság. De ami még jobban, az a hosszanti helykínálat, azaz a lábtér. Elöl is, hátul is. A nagy keréknek ugyanis nagy kerékdob, nagy kerékjárati ív kell, ennyivel kisebb lett az utastér. Elöl inkább az zavaró, hogy a korábbinál magasabb a padló, hátul viszont saját mérésem szerint 5 centivel kisebb lett a térdhely. Ez nagyon sok!
Elöl a korábbinál kényelmesebb, hátul nem. Trükkös ez a Renault, tudja, hogy miként kell megnyerni a vevőket, a Scenic crossoveresedett, akárcsak az Espace, márpedig ma ez a divatosabb kategória, nem az egyterű. Első ülései még akkor is érezhetően jobbak a korábbiaknál, ha nem a hosszabbítható ülőlapos csúcs-székeket kapjuk. A hátsó szélső helyeken maga az ülés hosszabb ülőlapú, mint az előzőben, ám a támla dőlésszöge már jóval szerényebb (közel nulla) tartományban állítható, ellenben annak karja már veszélyesen kilógó, többször akadt ruhámba, amikor próbálgattam. A lábhely épp elegendő átlagtermettel. Ha viszont gyerekülésben gondolkodunk, a hátul három Isofix-csatlakozót kínáló előzővel szemben itt már csak a szélső helyekre, meg persze az első utasülésre számíthatunk. De még ennél is fájóbb, hogy míg a független ülések miatt eddig minden Scénic esetén igaz volt, hogy hátra két gyerekülés mellé, vagy akár közé gond nélkül befér egy felnőtt, itt ez már nem mondható el. A Scenic IV már 2/1 osztású, így tologatható, akár elektromosan síkba hajtható hátsó ülést kapott. A középső hely az átlagautókénál jobb, de az egyterűkben megszokottnál csenevészebb, középre csak kisnövésű pálcikaember fér, ő sem kényelmesen.
Családbarátnak mutatja magát. Megmaradt a Scénic II-ben debütált tologatható első ülések közötti tároló, aminek persze generációról generációra csökken az űrtartalma, de egy tükörreflexes fényképezőgép nem túl nagy objektívvel még ma is belefér. Megmaradtak a padlórekeszek és az alapverzió felett a sofőrülés alatti fiók is. Talán mondanom sem kell, az a korábbiaknál sekélyebb. A hátsó ajtókra ma is húzható roló, de a minden eddiginél kisebb hátsó szélvédőre már nem. Továbbra is van asztalka az első ülések hátulján, ám az itt már inkább zavaró, hiszen önmaga is helyet vesz el a korábbinál kisebb beltérből. Továbbra is van gyerekfelügyelő-tükör, de ha azt lehajtjuk, még a 180 centis sofőr számára is belelóg a középső visszapillantóba.
Küszöbmentes, de kisebb a csomagtér. Alapverzió felett jár a csomagtér álpadlója, amivel küszöbmentes nyílást, üléshajtással sík rakteret kapunk. Nagynak tűnik, és az is, 506-1554 literes. Igen ám, de a korábbi Scénic csomagtartója még nagyobb, főként mélyebb volt. Itt viszont pakolhatunk az álpadló alá is, a Scenic-tulajokat továbbra is sújtani fogja a „Hová is tettem?” kérdés, pláne, hogy egy fiókot még a hátsó utasok is kaptak az első ülések közötti, 12 V- és USB-csatlakozókkal is ellátott tárolóba.
Köszönt, nyílik, gombnyomásra indul. Ahogyan a Talisman óta minden új Renault, a Scenic is kivilágítja magát LED menetfényével, ha okoskártyájával közelítünk hozzá. Ha be voltak hajtva a tükrei, azokat is kinyitja. A kilincsek elöl-hátul szenzorosak, oldják a reteszelést. A zárakat érintő érthetetlen változás, hogy míg az előző két generációban a gyerekzárakat elektromosan, a hátsó ablakvezérlés-engedélyezésével együtt lehetett kapcsolni, itt mechanikus váltotta. Aki hozzászokott a korábbi kényelmes rendszerhez, az hőbörögni fog. A minden eddiginél csinosabb, lámpakapcsolgatási lehetőséget is adó Renault Kártya, a kényelmes kulcs nélküli indítás és főként a csinos, divatos forma viszont temérdek új vevőt nyerhet meg.
Más néven venném. Ha nem Scenic lenne a mai Scenic, én sem fumigálnám ennyit. Nem rossz autó ugyanis, 20 colos, de nem túl széles, 195/55 R20 abroncsokat hordó kerekeivel az úthibákon egész ügyesen gördül át, a hullámos utat persze a kelleténél jobban közvetíti, de a csillapítás jobb annál, mint amit a 20 colos kerekektől várnánk. Viszont olyan kanyartempókat enged, amilyeneket abszolút nem néznénk ki az egyterű-műfajból. Ráadásul szinte oldaldőlés nélkül, egészen semlegesen veszi az íveket. Jó a kormányzása, aminek rásegítése természetesen a TFT műszerblokk képét, illetve a beltéri LED-fényeket is rendre átrajzoló Multi Sense rendszer nyomkodására (meg persze a sebesség alapján is) változik. Az 1.2 TCe motor kapcsán ambivalensek az érzéseim: rezzenéstelenül, néma alapjárattal jár, stop-startja gyors és ügyes, nyomatéka, teljesítményleadása is korrekt (205 Nm 2000/perctől, 130 lóerejét 5500-nál hozza), viszont a hangja nem túl szép. Nincs neki sok, de ami van, az nem szép. Városban gond nélkül el lehet vele lenni, váltója korrekt kiosztású, ha nem is élményt adva, de jól kapcsolható, 50-nél a negyedik simán rakható, autópályán a 130 km/órás tempó hatodikban 3000/perc fordulattal futható, országútra pedig még teltházzal is elég a benzinmotor. Igaz, komoly megfontolást igényel az Eco mód bekapcsolása, akkor ugyanis még egy előzés közbeni padlógázas gyorsításra sem úgy reagál a motor, ahogyan akár normál módban. A zajszigetelés alapvetően jó, autópályán is csak a tükrök surrogása hallható zavaróbban. A benzinmotor előnye gyors bemelegedése, hátránya a dízeleknél nagyobb fogyasztása: a korábbinál bizony nehezebb és emiatt adott motorral lomhább Scenic az 1.2 TCe-vel elvileg 5,8 litert fogyaszt 100 kilométerenként vegyes üzemben. Tesztátlagunk sok-sok országúti szakasszal is 7,5 liter lett, városban 8,5 kalkulálandó.
Drágán, de jól felszerelt. Bár a Scenic alapára 5,7 millió forint, az erősebbik benzinmotoros tesztautó a hozzá elérhető összes sofőrsegéddel, LED fényszóróval és panorámatetővel, „nagy navival” és tolatókamerával, első-hátsó parkolóradarral és parkolóasszisztenssel, továbbá a létező legdrágábbnak, de talán leginkább mutatósnak számító mézsárga metálfényezéssel már több mint 8 millió forintba kerül. Legalábbis listaáron. És el kell ismerni, ha a Scenic már nem is egy minden családapát, családanyát a lábáról levevő célgép, de egy nagyon divatos újdonság. Vevőköre bizonyára bővülhet, illetve leginkább változhat; nagycsaládosok hátrányban.
Árak
Tesztmodell alapára
6 949 000 Ft (2017.01.16.)
Tesztautó ára
8 079 000 Ft (2017.01.16.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1197 cm3
Teljesítmény:
96 kW (131 LE) 5500 1/min-nél
Nyomaték:
205 Nm 2000 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
12,3 s
Végsebesség:
185 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
5,8 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4406 mm
Szélesség:
1866 mm
Magasság:
1653 mm
Saját tömeg:
1428 kg
Össztömeg:
2031 kg
Terhelhetőség:
603 kg
Tengelytáv:
2734 mm
Karosszéria-kivitel:
egyterű
Csomagtér:
506-1554 l
Belső szélesség elöl:
1550 mm
Belső szélesség hátul:
1500 mm
Belmagasság elöl:
900-990 mm
Belmagasság hátul:
900 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
200 mm
Ülőlap hossza elöl:
510 mm
Ülőlap hossza hátul:
485 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1140 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
1100 mm
Csomagtér magassága:
440-790 mm
Csomagtér hossza:
800 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1600 mm
Raktérnyílás szélessége:
1020 mm
Raktérnyílás magassága:
780 mm
Motor és váltó
Motor:
Benzin
Motorosztály:
Euro 6
Hengerűrtartalom:
1197 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
manuális (6 fokozatú) sebességváltó
Nyomaték:
205 Nm 2000 1/min-nél
Teljesítmény:
96 kW (131 LE) 5500 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
185 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
12,3 s
CO2-kibocsátás:
129 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
5,8 l/100km
Fogyasztás a használónál:
7,5 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
56 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
62 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
66 dB(A)
Ami elhallgatásra került a cikkben, hogy nagyon balesetveszélyes az A1-A2 oszlop elől, mivel nagyon megnehezíti a kilátást.
Még egy “érv” a Dacia Lodgy mellett, a családi egyterűt keresőknek. 🙂
“Új vevőkört szólíthat meg. De vajon mi marad a korábbiaknak?” SEMMI! Sajnos ez az idióta SUV – crossover őrület miatt már ezt a jó scenic családi kocsit is tönkre tették, így van vagy 4 -5 SUV – crossovere a cégnek egysorban. A II-es volt a leges leg..leg család barátabb, a III-as már kisebb rakodókat és kevésbé tágasabbra sikerült. Ez meg még designesebb, de még funkciótlanabb. Családi kocsi, élt 20 évet!
A világ egyik legjobb egyterűjének erényeit nem tartják meg, nem folytatják tovább. Nem kell egyterű, kell a crossover!
Ilyen illesztésekkel gyárt autót a rönó? (lásd videó: 1:02-nál, bal hátsó lámpa és környéke). Lehet törött autót tesztelt Mátyás.
Jellegtelen, gagyi hátsólámpa. (azért, hogy 3 év múlva értelme legyen a faceliftnek.)
“Fiók már csak a sofőr ülése alatt van…” Hova teszi a lábát az utas? (Xsara Picasso anyós ülés mögötti helyen utaztam 100km-t, úgy hogy nem fért be a lábam az – előttem levő – ülés alá. Kínszenvedés volt.)
“…okoskártyájával közelítünk hozzá. Ha be voltak hajtva a tükrei, azokat is kinyitja.” És ha én nem akarom? -Dehogynem, akarod! Végül is egy lesúrolt tükörház is tud szép lenni.
Igen az is jó.
Az Avantime kapcsán a tuti motor a 2.0 T verzió, az egy jól sikerült üzembiztos darab. Hasonló menetteljesítményre képes mint a V6, csak szolidabb étvággyal.
Én is preferálom az erős benzinest, ráadásul olyan autóban kell, amiben öten tényleg kényelmesen elférnek.
Sajnos európaiban ilyet nem találtam, meg errefelé a praktikum is inkább csak szólásokban létezik.
Utódnak is tengerentúlit nézegetek, csak nem tudom, hogy a jövő politikai-gazdasági helyzet kedvez-e a behozatalnak (mondjuk egy hibrid Pacifica személyében).
A tablettel szerintem a Teslat másolják. Nekem sem tetszik annyira, de mindenki így tesz már. Nekem mondjuk már ezek az LCD műszerfalak sem tetszenek. De hát ez a trend.
Avantime-ból sok a 2.2-es diesel ami sajnos nem a legjobb. Viszont a V6-os benzinesek nem rosszak, ha az ember győzi etetni. Szerintem biztosan egy jó veterán lesz, csak még fiatal, na meg a formája is elég újnak hat a mai napig, azért nem tűnik öregnek. Viszont ritka, mert csak 8000 körüli darabszámban gyártották és mivel az Espace műszaki alapjára épül, ez is horganyzott vázszerkezetű, műanyag karosszériás autó, így van esélye a túlélésre. Mondjuk még kell vagy 15 év is hozzá. Egyébként nekem már ezek a műanyag lökhárítós autók is furák OT rendszámmal a 80-as évekből, de hát nem csak az autók öregszenek.
Ami a Renault-t illeti mindig képessek valami kreténséget kitalálni a szó legjobb értelméban, amivel megkeverik azt a bizonyost. Elég csak pont az Avantime-ra, vagy a 2-es Megane-ra gondolni. De volt R5 Turbo, ClioV6, Espace F1 (igaz ez csak egy játék volt) stb. Ezért is szeretem őket.
Kívülről nem néz ki rosszul, de nekem nagyon nem jön be a középkonzolra odaragasztott tablet. Kár a praktikumért, de a Renault sem jótékonysági intézmény, ha így többet adnak el …
Minden új dizájn egyszer elkezd avulni, valami persze vissza is jön mint old timer stb stb.
A kérdés csak az hogy mikor kezd. Meg az hogy egyáltalán befut-e.
Ez a citroen dizájnnyelv nekem nem jött be, a renaulton időnként mindig meglepődök hogy megint tudtak alkotni először az új U vagy milyen alakú lámpákkal, meg hátul a benyúlóval egy jó kinézetű kasztnival.
Most meg megint lámpa nélkül nagyot ütő kasztnival.
A mátrás kasztnis Espaceról egy ismerősöm áradozik hogy milyen jól bírja pedig semmi féle OT meg ilyenek csak 20 éve használtan vette, és senkinek sem adná oda.
Osztrák bontott van neki egy másik pótalkatrészekkel.
Az Avantime jó pofa rossz időkből nem túl jó motorokkal. Nem biztos hogy OT-ként népszerű lesz még egyszer, klasszikus ugyan lehet de csak Avantime rajongóknak. Én elöregedettnek látom mint a 2-es Scenicem.
Egyébként a Matra és a Renault sikertörténete is érdekes az Espace-al, ahogy ez az egész kategória megszületett. A sorozat legjobb darabja pedig az Avantime. Az egy időtlen klasszikus.
Előben döbbenetesen jól néz ki, csak az a baj, hogy azt a kategóriát, amit gyakorlatilag ők teremtettek meg és ahol szerintem mindig az élvonalba tartoztak most eldobják. Vagy az Espace-t vagy a Scenic-et meg kellett volna hagyni egyterűnek.
Citroen meg a DS márkával. Hát nem tudom. A C6-os volt talán az utolsó olyan modell ami azt a szellemiséget hordozta. Na meg egy olyan forradalmat megismételni mint a DS volt 55-ben manapság már lehetetlen. Ahhoz minimum repülnie kellene az autónak, vagy egy töltéssel 2000km-t mennie. Ilyen talán csak egyszer volt a történelemben és többet szerintem nem is lesz. Na jó, én az NSU Ro80-at is hasonló csodának tartom még ha nem is volt tartós. De többet tényleg nem tudnék felsorolni.
Ja eszembe jutott úgy hívják dizájnnyelv, na ott nem elég ütős a citroen bármennyire egyedi is, mérd a régi DS-hez.
A Citroen a Peugeot-val egyetemben nem találja önmagát a Ds márka meg a nagy múltú DS-nek az árnyékát kergeti maximum.
Na ezek a franciák nem tudnak a dicső múltba visszanyúlni, nincs nekik saját Carlos Ghosn-uk.
Igen vannak akik nem ezt fogják venni mert crossover lett és kisebb, de azoknak még mindig ott van a nagyobb Espace.
Régi Espace méretet meg nem vitték ami Galaxy, az új meg inkább S max. Az új Espace meg jobb mint az S-max.
Azon meg aki ilyet ír vagy mond hogy a Skodával versenyzik a Renault azokon mindig jót derülök.
A Skoda egy ingerektől teljesen mentes doboz mint mikor a VW-től elveszik azt a kis stilusát is, amúgy tök ugyanaz az autó, meg az Audinak a levetett ruháit is nemrég még a Skoda hordta a Seattal egyetemben.
Messze a Renault produkálja a dizájn kategória ászát, ez mindig is így volt az Alfával egyetemben, csak ezt meg is veszik még mindig.
Nagyon látszik a francia mérnökök kezemunkája a Nissannál is, legalábbis én belelátom a Maximába, meg a sway konceptautóba is.
Engem nem győzött mega C4 picasso. Az egyik kolléganőm jóvoltából volt szerencsém hozzá egy úgy bő 2000 km-es út során. A középső érintő képernyő kezelése egy kész rémálom! 🙁
Ha most egy őj vagy használt másik egyterűben gondolkodnék, ami nem Renault, akkor én a Ford Galaxy S-max párossal szemezgetnék.
Az egyik szemem sír, a másik nevet! Szóval eléggé ambivalens érzéseim vannak az új Scenic/Grandscenic párossal. Nem tetszik az, hogy kevesebb benne az egyterű. Tehát az egyterű műfaj kárára divatosították, s így bizony visszalépésként élem meg az újítást. Mindezek ellenére viszont zseniális ötletnek tartom azt, amit ma Renault csinál. Tehát mint láttuk az Espace, és most ezen modellek esetében is, a kor elvárásaihoz a piac igényeihez szabja, kvázi modernizálja az egyterű műfajt. Tudomásul kell vennünk nekünk egyterű tulajdonosoknak (rajongóknak) azt a tényt, hogy ez egy csökkenő piaci részesedéssel bíró műfaj, s az autógyártók se hülyék. Kvázi egy kis crossoveres csicsával a piac igényeihez szabták az egyterű palettájukat. Azt viszont sajnálom, hogy az 1.6 Tce motort nem kapta meg legalább a Grand Scenic. Félre értés ne essék, szerintem elég ez a verzió is az átlagnak, ám lennénk jó páran akik megvennénk egy nagyobb motorral is. 🙂
Aki eddig Scenicet vásárolt, most vegyen c4 picassot.
Ez egy korrekt, jó teszt lett.
Azóta nekem is volt hozzá szerencsém élőben és nagyon szép, viszont egyáltalán nem a megszokott családi autó. Én nem tudom, mit fognak azok az emberek venni, akik eddig a Scenic-et választották. A Lodgy maradt az egyedüli választás ilyen célra, de az meg a Scenic-hez képest ugye azért más kategória. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez az autó tök felesleges volt a modellpalettába. Az Espace-t már átalakították azoknak akik ilyen stílust kerestek. Ennek maradnia kellett volna annak ami volt is az elejétől kezdve.
Végre egy reálisabb teszt egy volt Renaultos szemével, őszintén szólva engem ez érdekelt, nem az Totalszaros ökörhugyozás.