Peugeot 508 - egy új korszak kezdete. Listaárát tekintve a manuális sebességváltós 2.0 HDi Allure a harmadik legdrágább modell a kínálatban, utána csak az automataváltós, 163 lóerős 2.0 HDi, valamint a GT következik, a maga 204 lovas 2,2-es dízelével, és a MacPherson helyett kettős keresztlengőkaros első futóművével
Többször elmondtuk már, hogy a Citroën és Peugeot márkákat tömörítő PSA új filozófiája a németesedés, azaz olyan modellek gyártása, amelyek technológiában, minőségben, megbízhatóságban és használhatóságban a német gyártók termékeihez hasonlatosak. Leginkább persze a minőségen, hosszútávon pedig a megbízhatóságon van a hangsúly, és ennek többek között már hangot adtunk egy
Citroën C5, valamint egy
Peugeot RCZ tesztben. Az 508-assal való
első, igaz, meglehetősen rövid találkozásunk is összességében kellemes emlék maradt, így nagyon vártuk már az új autóval történő hosszabb ismerkedés lehetőségét, amely egy 508 2.0 HDi Allure képében adatott meg.
Régi korszakot idéz a márkanév szöveges megjelenítése. Az Allure opciós xenon fényszórójához már automatikus távolsági fényszóró-szabályozás is jár, de nekünk nem tetszett a működése, sokszor késve tompított, szemből már villogtak ránk, és lakott területen, közvilágításnál hajlamos volt összezavarodni. Jellegzetes, függőleges csíkokkal este szép látványt nyújt a hátsó világítás
Oldalnézetben semmi különös, mintha külön életet élne az 508-as eleje és hátulja, amit csak össze akartak valahogy kötni. Ettől függetlenül az emberek megnézik, és leginkább tetszésüknek adnak hangot
A formai megítélés vegyes képet mutat. Az biztos, hogy az 508-ast megnézik, egyelőre feltűnő jelenség, és nem részünkről kitalált sztori, hogy a teszt során többször is átszóltak a mellettünk álló autóból, vagy szimplán gratulálva hozzá, vagy az ára felől érdeklődve. Azt viszont, hogy mennyire szürkül majd bele az utcaképbe néhány év múlva, most nehéz megjósolni. A karosszériát nézegetve, leginkább oldalról tűnik sematikusnak a forma, hátulról kissé darabos hatást kelt, míg szemből minden részlet az audis, hatalmas hűtőmaszkhoz igazodik – három külön világ, amely valahogy nem, de talán kevésbé kritikus szemmel is csak nehezen áll össze kerek egésszé. A betűkből stílusosan kirakott márkafelirat régen megszokott dolog volt néhány autótípus elején, a Peugeot ezt most jelen időben bevállalta, ellenben az új oroszlánfigurának mintha nem jutott volna hely, ezért a gépháztető közepére száműzték, extra mélyedést is kialakítva számára. A xenon fényszóró a GT csúcsmodellt leszámítva opciós tartozék, de minden esetben kanyarkövetős és arculatformálóan LED nappali menetfényes – utóbbi hét kerek egységgel leginkább virágalakzatot mintáz, és ezzel ügyesen vonzza is a tekintetet.
Letisztult, mégsem puritán a műszerfal, első látására sok a gomb, de néhány napos ismerkedés után már tudtuk, mit és hogyan kell csinálni. Igényesek és puhák a műanyagok, példás az összeszerelés, reméljük, ez hosszútávon is így marad. A középkonzolból kihúzható dupla pohártartó nem jó ötlet, ha kilöttyen az üdítő, baj van. Akárcsak a Porsche 911, a kulcs nélküli indítással bíró 508-as motorja is szokatlanul, a kormánytól balra indítható. A váltókar mögött a telematikai rendszer irányítóközpontja - a hasonlóság minden bizonnyal nem véletlen az Audi MMI megoldásával
Praktikus szemmel nézve az 508 nem brillírozik a rakodóhelyekkel. Az ajtózsebek szája meglehetősen kicsi, a középső karfa alatti rekesz pedig majdnem jelképes méretű - már egy mobiltelefon elhelyezése is gondot jelent
Külső méreteivel az 508-as alaposan lehagyja az előd 407-est - a tengelytávolság például közel 10 centiméterrel nagyobb -, és inkább a szintén nyugdíjazott 607-es felé közelít. Ez a növekedési trend a középkategóriában egyébként nemzetközi jelenség, a Mondeo, az
Insignia, vagy éppen a
Passat is generációról generációra terebélyesedik, de mint az Opel trükkös, a
szépség oltárán feláldozott kialakítása bizonyítja, külön dolog a hatalmasság látszata, és külön dolog a valós helykínálat. A Peugeot nem bánt szűkmarkúan a térrel, mind az első, mind a hátsó sorban lehet terpeszkedni, a lábak, a vállak, a fejek egyaránt elférnek, és igény esetén négyzónás légkondicionálóval emelhető a komfort színvonala. Jegyezzük meg, a GT alá pozicionált Allure alapvetően gazdag ellátmánnyal bír, de a legérdekesebb csemegéket ehhez is külön pénzért kínálja a gyártó. A csomagtér befogadóképessége csak defektjavító szettel hozza az elvárható szintet, ez számszerűen 515 liter, míg teljes értékű pótkerékkel 473 literre zsugorodik az amúgy négyajtós mércével egészen jól bővíthető és sílécalagúttal is ellátott üreg. Az anyagok és a kidolgozás témájában - pestiesen szólva - a Peugeot határozottan odatette magát, a jól összeválogatott műanyagok mind tapintásra, mind kidolgozásra dicsérhetők, a bőrkárpit sem gagyi, így az 508 valóban minőséget sugároz, és ebben nagy szerepe van a csendes futásnak is.
Teljes értékű, alufelnis pótkerék lapul a csomagtartó padlólapja alatt - akinek több hely kell, válassza a defektjavítót. Az enyhén lejtő tető miatt hátul tágasabb a fejtér, mint például a kupés vonallal villantó Opel Insigniánál, és jut elegendő hely a lábaknak, illetve a vállaknak is. Az első ülések szemre hibátlanok, de oldaltartásuk nem tökéletes. Állítható combtámasz csak az Allure szinttől jár
Jó választás a 2.0 HDi, erős, nyomatékos, és a jó zajszigeteléssel a csatazajosság méregfogát is kihúzták a tervezők. Aki akar, az spórolósan is tud vele járni
Az Euro5-ös 2.0 HDi manuális váltóval 140 lóerőre van belőve, és ha szükséges, a 320 Nm-es forgatónyomatékot a turbó átmeneti túltöltésével 340-re emeli az elektronika. Szerencsére a hangszigetelést nem vették fél vállról a franciák, és a dízelmotor rezonanciájából is csak éppen, hogy érzékelhető valami a kormányon és a váltókaron. A menetteljesítmények önmagukért beszélnek, rugalmasságban (0-100 km/h: 9,8 s), végsebességben (210 km/h) ennél többre, amit az 508-as e konfigurációja fel tud mutatni, a mai hétköznapi világban egyszerűen nincs szükség. Dicshimnuszról viszont szó sincs. A kuplung, a középállásban enyhén érzéketlen kormányzás, és a fék sem egészen olyan, amit egy ilyen kategóriás autótól elvár az ember, de még bosszantóbb, hogy a hatfokozatú váltó hajlamos akadozni, továbbá az sem lenne hátrány, ha az amúgy jó fogású kar rövidebb utat járna be a fokozatok között. Ami azonban meglepett minket, az a futómű, mert korábban az e-HDi nem ilyennek mutatta magát. Értjük mi a szándékot, hogy minden porcikájában legyen német színvonalú az autó, és ennek része a feszes, nem pedig émelyítően lágy rugózás, de itt apró hiba csúszott a számításba. Talán a nehezebb motor miatt nyúltak bele a hangolásba? Könnyen lehet, mindenesetre a tapasztalt túlzott keménység nem illik az 508-as úrias, vonulós karakteréhez, ahogy a nagyobb úthibáknál érezhető ütés és zaj sem. Ezek után nem meglepetés, hogy jó minőségű autópályán érzi magát elemében az 508-as, ahol rezzenéstelenül, nyugalomban suhanhat, bár kanyargós úton sem vall kudarcot, ha nem feszegetik vele a határokat - és a vevők 99 százaléka valószínűleg nem fogja.
Még szerencse, hogy van rajta oroszlán és típusjelzés, különben nehéz lenne kitalálni, hogy Peugeot gyártmányt látni. A csomagtartó krómcsíkja már a 308-ason is feltűnt, úgy tűnik, ez egységes stíluselem lesz házon belül, de a rendszám alatti léc felesleges
150 ezer forintért négyzónás automata légkondicionáló rendelhető opcióként, a hátsó utasok komfortja érdekében
Köztudott, hogy a magyar újautó-piacot a céges flottavásárlások tartják életben, és ameddig a privát szférában nincs számottevő gazdasági javulás, ez lehet a Peugeot 508 sikerének a titka is. A mezőny nagyon erős, de az oroszlánosok újdonságának nem rosszak a lapjai. Az új formavilág (amelynél a részletek szerintünk inkább világos fényezéssel domborodnak ki) szakít a régi, bizonyos esetekben talán korlátoltságot is eredményező „cicamica” stílussal, és a komoly, tekintélyt parancsoló megjelenéssel az 508-as akár az üzleti körök favoritja lehet. A korszerű technikai színvonal, a belső tartalom, és - végre jó ezt leírni - a minőségi kidolgozás szintén a mérleg pozitív serpenyőjébe kerül, akárcsak a fogyasztás, ami különösen döntő szempont lehet a vállalati nagybevásárlásoknál. Nálunk az átlag 6,4 literre jött ki, de 3/4 részt városban jártunk a tesztautóval, és azért ez nem rossz egy másfél tonnás, 4,8 méter hosszú, 140 lovas vastól. Végezetül nézzük az árakat. Közepes Active stafírunggal, ugyanezzel a motorral 7,49 millió forintot kér a Peugeot, míg a kipróbált Allure alapáron 8,19 milliót kóstál. A 700 ezres plusz kiadásért - többek között - fűthető, elektromos deréktámaszos ülést, tolatóradart, kulcsnélküli indítást és ajtónyitást, Bluetooth kihangosítót, LED belső világítást, 16 helyett 17 colos alufelnit kap a vásárló, illetve hozzáférhet olyan további opciókhoz, amely csak az Allure esetén kérhető – ilyen az automata távolsági fényszóró, vagy az állítható combtámaszos bőrülés.
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1997 cm3
Teljesítmény:
103 kW (140 LE) 4000 1/min-nél
Nyomaték:
320 Nm 2000 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,8 s
Gyári vegyes fogyasztás:
4,8 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
limuzin
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
1997 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
mechanikus - 6 fokozatú
Nyomaték:
320 Nm 2000 1/min-nél
Teljesítmény:
103 kW (140 LE) 4000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,8 s
Gyári vegyes fogyasztás:
4,8 l/100km