Más ház, más szokás – Peugeot 308 teszt

Az erősebb 1.6-os turbós benzinmotorral járt nálunk a 2014-es év autója, a Peugeot 308-as. Sokan felkapták a fejüket, hogy miért ő nyert, miért nem inkább a Tesla Model S? Nos, a kérdést több irányból meg lehet közelíteni. Mert a korábbi években a piaci bevezetéssel trükköző villanyautókkal megégette magát a zsűri, meg mert a PSA-konszern mélyrepülése után nem lenne baj, ha most egy kicsit jobban menne nekik. Persze, bunda-bunda - kiáltják, de ez butaság. Részleteztük már, hogy miként ez szokott lenni, a latin országok autós újságírói tették zömében az első helyre a francia Golfot, de például a magyar delegáltak is jó minősítést adtak neki. A korábban tesztelt 1.6 e-HDI változatról kollégám az írta, hogy ez a valaha gyártott legjobb Peugeot. Szerintem is, legalábbis az elmúlt 15 év tereméséből. Szerencsére elmúlt már a 307-es korszaka, ami felszereltségével és egyterűs üléspozíciójával 2001-es bemutatásakor nagy dobás volt, de a minőség és a megbízhatóság terén hagyott kívánnivalót maga után - hogy finoman fogalmazzak.

Aztán jött a 308-as, ami inkább csak egy erős fészlift volt, mégis az előd hibáinak nagy részét kiküszöbölte, de hozott újakat. A közvetlen befecskendezéses Prince motorcsalád PSA-BMW közös fejlesztés. Az 1.6-os turbós, ahogy a Mini Cooperekben, úgy a Peugeot-kban is hajlamos az elkokszolódásra, érzékeny a kenésre és az olajcsere-periódusokra. Ez a 308-as viszont már egy teljesen új autó. Ahogy a Citroën C4 Picasso második generációja, úgy ez is a cégcsoport vadonatúj EMP2 nevű, moduláris platformjára épül. A Picasso is jó a maga kategóriájában, az az Év Autója választáson két villanyautó mögött csak a negyedik lett. Mivel a két kocsi technikája - motor, váltó, futómű - nagyrészt azonos, így adja magát az összehasonlítás, hiába más műfaj a kompakt és a kompakt egyterű. Az autótesztelés részben szubjektív műfaj, de nem lehet elmenni amellett, hogy mennyire más érzést ad a két kocsi. Igen, jóval nagyobb légellenállás, bő másfél mázsa túlsúly rontja az általam próbált Grand C4 Picasso esélyeit, de a különbség ezt fejben tartva is drámai. A 308 sokkal jobban összerakott autó, hitelesebben adja egy drágább autó képét, és ez azért fontos, mert manapság ezt erőltetik.

Felesleges olyan fogalmakat citálni, hogy németes, meg prémium, mert egyik sem igazából. A 308 második generációja egy nagyon francia autó, amin semmi németes nincs, pusztán rettentő jól össze van rakva. Ez érezhető szemmel, kézzel, fenékkel is, és őszintén remélem, hogy több százezer kilométer múlva is jórészt megmarad az érzés. A 308-as tipikus új Peugeot, az a fajta, amiknek sora az 508-assal kezdődött. A lámpák formája, a hűtőmaszk, az oldalvonal arra rímel, csak egy mérettel kisebben, ferde háttal. Ami a 308 sajátja, az az arány. A kisebb 208-asnál sokkal felnőttesebb jelenség. Szerintem szép és valószínűleg a legtöbbeknek tetszik, nem egy megosztó forma, de nem is szabad annak lennie. Tömör - jutott eszembe róla, amikor először láttam, és most is így tartom. Rövidebb, mint a Golf, rövidek a túlnyúlásai is. Pont annyira, hogy a tömege is a lehetőségekhez képest nagyon alacsony legyen. De mindennek ára van. Látszólag elbaltázottan kicsi a hátsó lábtér, de a Peugeot szerint ez nem gond, mert a célcsoportnak pont elég ennyi hely. Hogy mi magyarok nemhogy egy kompaktba, de még egy kisautóba is szeretnénk berakni a teljes háztartást? Az legyen a mi bajunk. A 308-as második generációjának legnagyobb előrelépése nem a formája és a kialakítása, hanem hogy mindezeket mennyire tudatosan sikerült összehozni.

Elöl otthonos, minden kézre esik, hely van bőven. Az elektromos gerinctámaszos masszázsülés felesleges tétel az extralistán, mert a masszázs gyenge, és az alapülés is teljesen jó. Ad némi oldaltartást, ülőfelülete megfelelően nagy, persze a széle trükkösen le van kerekítve. Belül mindent a kicsi, vaskos kormánykerék határoz meg. Jó a fogása és pont jó helyen van, persze eltart egy ideig megszokni, de nem nehéz összelőni úgy a műszeregységgel, hogy jó helyen álljon az egyik a másik fölött. Az órák magasan vannak és közel is, ez is igényel megszokást, de alapvetően nagyon jó és ötletes megoldás. A korábbi Peugeot-kba lehetett rendelni head-up display-t, de most ez a trükkös I-Cockpit műszer kiváltja azt. Pont olyan magasságban van, hogy a lehető legkisebb fejmozgással váltsunk nézetet az út és közötte. Kisebb a távolság, kisebbet kell fókuszálni, kevésbé dolgoztatja meg a vezető szemét, ezért biztonságosabb a hagyományos műszerfalaknál.

És akkor a feketeleves. A hátsó sor, mint a legtöbb autóban, csak két embernek kényelmes. A szélesség rendben van, a fejtér is, még az utas térde is elférne a 180 centi magas vezető mögött, de a lábfejét már jobb lenne, ha otthon hagyná, mert a 308-ban csak az ülés alatti kis résbe tudja begyűrni, ahova egy 42-es tornacsuka épp passzentosan beszorul. Ha mondjuk a modellfrissítéskor be tudnának csalni ide egyetlen centimétert, akkor már kielégítő lenne a hely. Én egészen biztosan nem rendelném meg az ütközésre figyelmeztető rendszert, mert bár híve vagyok az elektronikai segédletnek és működik is, de többször teljesen indokolatlanul jelzett hibát. Ami aztán persze elmúlt, de a Picasso is így tett, tehát a hiba sajnos nem egyedi. A parkolóradar meg a csuklósbuszokkal nincs jóban. Ha a buszsávon elmegy egy jobbról, éktelen bimmbammolás és egy hibaüzenet marad utána. És a váltó, ami sokkal jobb, mint a régiek, de ma sincs még a kategória élvonalában: nem rossz, használható, de kissé akadós, ezért nem nagy élvezet a kapcsolása. Innentől viszont jöjjön a dicshimnusz. A 156 lóerős benzines 308-assal kifejezetten jó autózni. Én szeretem a kissé magas üléshelyzetet, és az üvegtető alatt sem ért bele a fejem a kárpitba. Szintén ízlés dolga, de nagyon kényelmes az ülése, pici kormánya pont megfelelő vastagságú.

Itt is aduász a hagyományosan jó futómű. A Peugeot megmaradt az elöl MacPherson rendszerű, hátul hosszanti csatolt lengőkaros kerékfelfüggesztésnél. Tudjuk, hogy minden a hangoláson múlik, és a 308 (vagy az előd 306) a példa arra, hogy az olcsó és helytakarékos rendszerből is ki lehet hozni a jót. Minimális az oldaldőlés, a modern kompaktok között szokatlanul direkt, elektromos szervóssága mellett közel zseniális kormány ezzel a motorral szinte már sportos. Váltója természetesen hatfokozatú, így 130-nál is csak 2500-at forog, ezért nem hangos a motor, és normális a fogyasztása. Kilencvennél meg 1750-et úgy, hogy 1400-tól élvezhető a nyomatékmaximuma, tehát épp eléggé rugalmas. Nagyon jókat autóztam sokszor lendületesen, ezért a 8,3 literes vegyes átlag 600 kilométerre egy elfogadható érték. A gyári 5,6 liter persze laboratóriumi körülmények között érhető csak el, de óvatosabb lábbal és kevesebb városi használattal jóval lejjebb vihető a fogyasztás. És a legjobb mégis az a 308-ban, hogy miután kiéltük magunkat, örülhetünk annak, hogy még 17 colos kerekeken is elviselhetőek benne a budapesti utak - és ez nem kicsi bók. Nem, nem simítja ki az aszfaltot, nem is megy sínen, de reális határokon belül nem kérdés az iránytartása és a jóindulatú viselkedése. És ha lelassultunk, akkor a halk utastérben élvezhetjük az egészen jó hifit és azt, hogy a franciásságból a német minőségérzetért nem kellett beáldozni azt a magától értetődő puhaságot, amivel minden kezelőszerv működik.

Megérdemelte a 308-as az Év Autója címet, főleg, ha a svájci bicskának ígérkező kombit és az ultratakarékos új motorjait is belevesszük a kalapba. És ha a kedvenclistámra visszanézek, akkor megerősítve érzem az akkori választásomat. Ott bár csak a hatodik lett, de beelőzte három prémium, és a VW Golf-alapú Octavia gyakorlatilag szinonimája az előbbinek. Így ha tényleg csak kompaktok közül választanék, akkor a 308 a második lenne nálam. Hogy miért csak második? Mert pesszimista vagyok, nem a napsütést várom, hanem az eső közeledtét érzem. Tudják, semmi sem jó nekem. Ezért választanám inkább a Golfot, mert a 308 derűjének kiélvezéséhez kéne az én jókedvem is. Hiba, mert a tesztautó a 7,2 millió forintos árával - ami nem kis pénz - nagyon jó ajánlat. És ha megelégszünk a 125 lóerős benzinessel - ami bőven elég -, ha a nagyon szép 17 colos kerekek helyett elég a kátyúbarát és szintén szép 16-os, akkor máris százezrekkel beljebb vagyunk. Masszázsülés 140 ezerért? Felesleges, ahogy a kulcs nélküli nyitás is. Én nem venném meg a CD-játszót, sem a 7 gigás merevlemezt, hiszen a középső szinttől alapáras az USB és a Jack-csatlakozó is. Ez a jelenleg legerősebb benzines most a bevezető kedvezménnyel listaáron 5,8 millió Allure kivitelben, de mint tudjuk, manapság minden kedves újautó-vásárlónak jár a tisztelet és mellette a további néhány százezer forintos nagyságrendű diszkont. Szóval akinek módjában áll, az szaladjon 308-ast venni, gurmandok várják meg a dízel és automata kombit. Én meg magamba fordulok és azon gondolkozom, hogy miért vinném inkább a szürkébb, drágább Golfot az életteli Peugeot helyett.