Ép testben gép lélek

Korábban majdnem mindent leírtunk már a Peugeot 3008 szabadidőjárműről, ami tavaly novemberben kimaradt, az a dízelmotor és a Grip Control menetvezérlő próbája. A HDi erőforrás hazai bevezetése kicsit csúszott a benzinesekhez képest, így csak most érkezett meg hozzánk a tesztautó, de mondhatjuk, hogy soha jobbkor: a februári télben valós körülmények közepette, hóban vallathattuk az elektronikával bűvészkedő modellt. Mivel mindkét kocsi egységesen a relatíve gazdag, Premium komfortszintű felszereltséggel bírt, így nincsenek külön ismertetésre szoruló tételek; a szürke szövetkárpit továbbra is elegáns, de hamar piszkolódó, kényes viselet, a plexire többféle adatot vetíteni képes head up display szellemes ötlet, és még hosszasan sorolhatnánk. Az egyetlen különbség, amit észrevettünk, az a C oszlop és a hátsó sárvédő által képezett felületre ragasztott, kígyópikkely-motívumra emlékeztető matrica, amely napsütésben ezüstösen csillogott – ízlések és pofonok, de nekem nem tetszett ez a dekoráció. A 17 colos standard kerékméret jelen esetben 16 colosra csökkent, az opcionálisan rendelhető Grip Control esetében ugyanis kötelező előírás a kisebb felni és a négy évszakos M+S gumiabroncs együttes megléte.

Az 1,6 literes, 110 lóerős HDi dízelmotorral kapcsolatban újfent csak önmagunkat tudjuk ismételni, a PSA-konszern gázolajos Jolly Jokere a 3008-asban sem okozott csalódást, a THP benzineshez viszonyítva azonban kevésbé kifinomult autó a dízelváltozat. Terepjáró-rajongóktól sokszor hallani, hogy ők kimondottan szeretik az igazi gépzajt, a munkagépre emlékeztető motor kattogását, mert számukra így van lelke az autónak. A Peugeot 3008 1.6 HDi gépzaja - eltekintve a hidegen hallható morgástól - kulturált, nincs fülsértő zakatolás, sem más kellemetlenség, ám mégis távoli emlék a turbós benzines sterilsége, és a háttérben mindig érezhető a gép lelke – például a váltókar diszkrét remegésén. Maga a szerkezet egyébként jónak mondható, és végre nem hiányzik a hatodik fokozat, de ezt a pozitív fejlődést már az előző tesztben is értékeltük. A 40 lóerő mínusz ellenére nyomatékban nincs különbség a HDi és a THP erőforrás között, sőt, a 240 newtonmétert a dízel rövid túltöltéssel 260-ra pumpálja fel, ha arra szükség van. A menetteljesítmények sokkal szerényebbek (0-100 km/h: 12,2 sec, végsebesség 180 km/h), ettől függetlenül a HDi motoros 3008-as nem érződik lomhának: mind városban, mind autópályán elegendőnek tűnt az ereje. A fogyasztásban megfordulnak az arányok, amennyivel fürgébb a benzines, annyival takarékosabb a dízel – ez saját méréssel szám szerint 7,7 literes városi, valamint 6,6 literes teljes tesztátlagot jelent.

A Grip Control forgókapcsolója a széles középkonzolra, a vezető oldalán található pohártartó helyére került. A középállást színtiszta logikával a normál üzemmód jelenti, ettől balra található a teljesen kikapcsolt rendszer (ESP OFF), míg a gombot jobbra forgatva választható ki a hóra, a sárra vagy a homokos talajra ajánlott konfiguráció. A műveletet rövid szöveges üzenet nyugtázza a színes LCD kijelzőn (ha éppen nyitva van), a gombra tett visszajelző LED fények azonban kicsik, és nappal alig láthatók. A berendezés kizárólag elektronikus eszközökkel operál az első tengelyen, tehát nem olyan technikáról van szó, mint a 4x4-es hajtáslánccal rendelkező Peugeot 4007 esetében. A Grip Control döntően a kipörgésgátlóval dolgozik, és optimális megoldásra törekszik az adott kereteken belül, ami a gyáriak szerint megfelelő módszer lehet egy-egy szélsőségesebb helyzet leküzdésére. Mi ebből annyit érzékeltünk, hogy hóban, normál üzemmódban szenvedve, kaparva ment előre az autó, Snow (hó) állásban viszont ugyanolyan lassan, de kevesebb erőlködéssel haladt, és irányíthatóbb lett. A Peugeot nem állítja, hogy ezzel feltalálta a spanyolviaszt, véleményünk szerint 26 ezer forintot azonban mindenképpen megér a Grip Control, feltéve, ha a külsőségekben megelégszünk a 16 colos felnimérettel.